Útkeresés Kelet és Nyugat között

Nyugat-Európában egyre növekszik az aggodalom amiatt, hogy a termelővállalatok elhagyják országaikat, és az "új Európába", vagyis a közép-európai régióba helyezik át működésüket. Ez nemcsak Nyugat-Európa lakóira és gazdaságaira van hatással, hanem konkrétan azokat a szolgáltatókat is érzékenyen érinti, melyek ezekkel a vállalatokkal működnek együtt. A csatlakozás éve, 2004 természetesen mérföldkövet jelent az említett folyamatban, bár a változások már jóval korábban elkezdődtek. Ma azt mondhatjuk, hogy a változások első fejezete már le is zárult, s most újabb, talán még jelentősebb kihívásoknak nézünk elébe.

Azok a nagyvállalatok, melyek nyitottak voltak az áttelepedésre, már évekkel ezelőtt megtették az erre irányuló lépéseket. Céljuk nem csupán a termelés olcsóbbá tétele volt, hanem az is, hogy kiaknázzák a közép-európai országok várhatóan rohamosan növekvő vásárlóerejében rejlő lehetőségeket.

Közép-Európa egyre inkább az Európai Unió termelésének központjává válik. Ez különösen igaz az autóiparra. A németek már évekkel ezelőtt idehozták termelésük egy részét csakúgy, mint egyes japán cégek. A nagy gumiabroncsgyártó márkák mindegyikének van már gyártóüzeme ebben a térségben, és az autóipar egyéb ágazatai is gyorsan fejlődnek. Követve ezt a példát, jelenleg több nagy autógyár is (franciák, további japán cégek és koreaiak is) óriási beruházásokat hajt végre Közép-Európában.

A szolgáltatócégek - mint például a szállítmányozási és logisztikai vállalatok - egy része (történelmi vagy földrajzi okokból kifolyólag) már korábban megjelent itt, másik részük azonban csak a közelmúltban vált ezen piac szereplőjévé. Az idetelepülők egy része legjelentősebb megbízóit követi. Ugyanakkor az is igaz, hogy az újonnan érkezők ráébredtek arra, hogy amennyiben nem nyitnak kelet felé, akkor az itteni versenytársaik fognak nyugati irányban teret hódítani, és akár tönkre is tehetik őket. Ma kevés olyan vállalkozás létezik ebben az ágazatban, amely még most is nyereségesen működik úgy, hogy kizárólag Nyugat-Európában van jelen.

Meglehet, hogy a most áttelepülő nyugat-európai cégek késve lépnek be erre a piacra, viszont olyan előnyökkel rendelkeznek, melyek biztosíthatják számukra, hogy sikereket érjenek el.

A közép-európai szállítmányozási és logisztikai cégek egy része ugyanakkor elég erős, és jól működik ahhoz, hogy felvegye a harcot a régióba érkező versenytársakkal, sőt megpróbálnak nyugati irányban is terjeszkedni, piaci részesedést szerezni. Azokat a vállalkozásokat, amelyek nem lesznek képesek hatékony költséggazdálkodást folytatni (hiszen a verseny nélküli piacon a költséghatékonyság nem elsődleges szempont, ennek viszont később nagy ára lehet!), a piac sikeresebb szereplői vagy felvásárolják, vagy mint alvállalkozót alkalmazzák. Esetleg kizárólag a helyi piacokra koncentrálva fenntarthatják működésüket.

Hogy mi lesz a fejlődés további iránya, az még kérdéses. A Közép-Európába települt termelők egyre csak még keletebbre kacsingatnak, és a gyártás Távol-Keletre való áthelyezését mérlegelik. Az autóipar szolgáltatóvállalkozásai sorra jelennek meg a távol-keleti piacokon is, követve a legjelentősebb gyártókat. Kína a legvonzóbb a távol-keleti országok sorában, hiszen a világon ma itt a legolcsóbb a munkaerő, ráadásul az 1,3 milliárdos népesség hihetetlen nagy, máig kielégítetlen vásárlóerőt jelent. Ez hatalmas kihívást jelent a világ többi része számára. De mi lesz azoknak a vállalkozásoknak a jövője, amelyek nem tudják működésüket keletre helyezni? A közép-európai régióban ma kibontakozó verseny lendülete talán eszköz lehet számukra, hogy az új trendet fékezze...