Kína: kérdés, hogy főnixmadár, vagy olajsárkány
Kína tudatában van a környezeti veszélyek súlyának, és jelentős lépéseket tesz a környezetbarát energiatermelés támogatása felé. Az EU-Kína együttműködés keretében vizsgálják a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) révén történő beruházási lehetőségeket, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátását mérsékelhetik. A CDM globális eszköz, de Kínában helyi jelentősége is közvetlenül érvényesülhetne, hiszen a világ legszennyezettebb levegőjű tíz nagyvárosából hét itt található. Nemrégiben elkészült a megújuló energiaforrások hasznosításával termelt villamos energia kötelező átvételéről szóló törvény tervezete is. Ennek alapján jövő májustól új lendületet kaphat a környezetbarát energiatermelés. A tervek szerint 2010-re 60 000 megawatt beépített kapacitás működik megújuló forrásból, vagyis az összes villamosenergia-kapacitás 10 százaléka, 2020-ra pedig már a teljes várható teljesítőképesség 12 százalékát teszi ki a prognosztizált 121 000 megawatt.
A globális éghajlatváltozás veszélyei egyébként is jelentősek Kínára nézve. A várható felmelegedés nyomán az édesvízkészletek fenyegető megcsappanása 250 millió ember ivóvízellátását veszélyezteti 40-50 év távlatában. Ugyanakkor Kína, bár 1998-ban nemcsak aláírta a kiotói egyezményt, de tavalyelőtt ratifikálta is, nem részese az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény vonatkozó függelékének, így nem vállalt meghatározott kibocsátás-csökkentési kötelezettséget.
Négy évvel ezelőtt viszont tagjává vált a WTO-nak a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, és a bámulatos gazdasági bővülés azóta is rendületlenül tart. A GDP 2002-ben 8, tavaly 9,1 százalékkal nőtt. Az 1990-es évek végén, a veszteséges nagyvállalatok reorganizációja idején még túlkapacitás nehezítette a szénbányászat és az áramszektor helyzetét. 2002 végétől azonban gyorsan fordult a kocka, azóta az igények kielégítése egyre komolyabb kihívás elé állítja az energiaipart. A fő hajtóerő egyértelműen az ipari fogyasztás. A három fő hiánycikk: az áram, az olaj és a szén. A legnagyobb kihívás: az energetikai fejlesztés stratégiája és politikája.
A kínai áramszektor állami dinamizálása már az 1996-ban elfogadott új villamosenergia-törvénnyel (vet.) megkezdődött. Megtörtént a közüzemi vállalatok kiszervezése, átalakulása és társasággá alakítása. 1999-ben 14 milliárd dollár értékű beruházás történt, zömmel hagyományos és atomerőművi fejlesztésekre. 2000-ben már 320 gigawatt kapacitás (75 százalékban konvencionális tüzelőanyag-bázison) termelt közel 1400 terawattóra energiát. Mégis, ekkorra már a fogyasztói berendezések beépített összkapacitása a duplája volt a termelői csúcskapacitásnak.
2003-tól kezdődően helyenként már drámai helyzet alakult ki. Tavaly az első negyedévben 24 tartományban rendeltek el áramkorlátozást. Japán vállalatok jelentős számban költöztek a délkeleti tartományokból északkeletre az áramszűke miatt, a Honda le is állította kantoni üzemét. Várhatóan 2006-ig kell ilyen nehézségekkel szembenézni, amikorra beérnek a 2003-ban jóváhagyott fejlesztések eredményei. Két évvel ezelőtt összesen 22 gigawattnyi új erőművi kapacitás létesítését indították el. Persze nemcsak a hagyományos fosszilis erőműveké a világ. A legnagyobb hosszú távú beruházás, a Három Szurdok vízerőmű már 2003-ban kezdett üzemelni a Jangce folyón, de csak 2009-re helyezik üzembe mind a 26 darab, egyenként 700 megawattos turbinát. A Sárga-folyó felső folyásán is készen állnak a tervek összesen közel 16 gigawatt kapacitású egységek létesítésére. Mindez a megújuló energia részarányát is növeli, de a környezetvédők nem igazán lelkesednek ezekért a megaprojektekért.
Még nagyobb ellenérzést válthatnak ki bizonyos körökben azok a fejlesztések, amelyek a nukleáris energia bővítését célozzák. Pedig a kínai energiapolitika határozottan a környezetbarát és hatékony termelés részeként tekint az atomenergiára. Jelenleg 9 reaktor üzemel Kínában, 6500 megawatt összkapacitással. A befejezés előtt álló két orosz VVER reaktor mellett hamarosan 20 újabbat is vásárolnak, ezúttal az USA-ból. 2020-ig a mai 2 százalékról jelentősen feltornássza a nukleárisenergia-termelés arányát a 30 milliárd dollár értékű fejlesztési terv, amelynek keretében közel 40 ezer megawatt kapacitást létesítenek, felülmúlva a 80-as évek franciaországi ütemét.
Láthatjuk, hogy nem mindennapi erőfeszítések történnek a fosszilis energiahordozók szerepének csökkentésére. Nem véletlenül, hiszen a szénféleségek önmagukban a teljes primer energiafelhasználás közel 70 százalékát képviselik. Kína a világ legnagyobb termelője és felhasználója, több mint 1,4 milliárd tonna szükséglete a világ összfogyasztásának 27 százaléka. Hosszabb távon is a szénkitermelés növekedését prognosztizálják, még ha relatív súlya csökken is remélhetőleg a primer felhasználásban. Kínát érthetően rendkívül érdekli minden modern technológia, amellyel korszerűsítheti a hagyományos szénipart. Az elmúlt másfél évben azonban mégis az olaj állt a figyelem középpontjában, a világsajtóban egyre gyakrabban olajsárkányként aposztrofálták Kínát. Kétségtelen, hogy a sokak számára váratlan olajár-emelkedés keresletoldali összetevői közül kiemelkedik a kínai fogyasztás bővülése.
