BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Válasz és vállalás bio módra

Ön mindig siet valahova? Az elmúlt pár órában ezt láttam.

Ez a tempóm. Genetikai adottság, édesapám is hasonlóan vibráló személyiség volt. Ő még megtehette, hogy nem kapkodva, hanem tudatosan, alaposan szervezte meg, vezette a fajszi szövetkezet és a családja életét.



Minden szavából, gesztusából, mimikájából sugárzik az édesapja iránti tisztelet, szeretet, megbecsülés. Ő lett a nagy példakép?

Persze, de nem azért, mert az édesapám, hanem mert mint ember is rendkívül mély benyomást tett rám. Soha nem szaladt el vele a ló, pedig Magyarország egyik legjobb termelőszövetkezetének, a ma is működő fajszi tsz-nek volt az elnöke. A rendszerváltás előtt, amikor már szabadabban tudtak gazdálkodni a tsz-vezetők, akkor is ügyelt arra, hogy ő és a tsz tiszta maradjon - ez példa és életre szóló útravaló lett számomra, amelyhez hasonlót nehéz tetten érni és követni a mai közéletben.



A szakmát is tőle tanulta?

Ő a paprikaprogramban is szabadalom- értékű fejlesztéseket hajtott végre. Sokat elárul róla, hogy Izrael megkereste, valósítsa meg fűszerpaprika-termesztési projektjét; de ő - nemzeti érdekből - nem vállalta, hogy egy potenciális versenytársnál meghonosítsa a paprikát. Más megtette.



A család - szavaiból és életútjából látszik - meghatározó az életében.

Ezt a szülői házból hoztam: ott tanultam meg, hogy család nélkül nem megy. Édesanyám nagy terhet cipelt amiatt, hogy édesapám a szövetkezetre is "felesküdött". Ugyanezt éli meg mellettem az én családom is.



Úgy láttam, derűsen viselik ezt

a "terhet". Vagy ez csak a látszat?

Mi túlélők vagyunk - ezt az irdatlan vállalást nem lehetett volna a génjeinkben átöröklött jókedv, vidámság nélkül végigcsinálni. Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, aki polgári családból jött, pedagógusként dolgozott, parasztgyerekhez ment férjhez, és feladva saját pályáját, mindenben a társammá vált - beleértve a családi vállalkozást is.



A gyerekeknél is természetes volt, hogy csatlakoztak a vállalkozáshoz?

Igen, már csak azért is, mert együtt éljük-építjük a vállalkozást, és ugyan látják ők is a kis- és középvállalkozások és a magyar agrárium buktatóit, sodorja őket is a lendület, de hisznek abban, hogy amit teszünk, az igenis érték, és fontos.



Külső segítségre nem gondoltak?

Dehogynem, az állásajánlatunkkal ott vagyunk minden szóba jöhető felsőfokú tanintézetben. A bio ismeretlen terep, és kevés fiatal meri vállalni, kiváltképp, ha a "csábító" nem multicég.



Mit ért azalatt, hogy túlélők?

Amikor édesapám meghalt, a tsz-nek új vezetőt kellett választani. Hárman aspiráltunk erre. Már érezhetők voltak a változások, ezért a folytonosságnak el kellett véreznie: sem a tsz-elnök fia, sem a "pártos" nem kellett, a semleges harmadik vált befutóvá. Apám útravalóiból ezúttal is meríthettem, hiszen a szövetkezeti múlt iránti tisztelet okán még ma is tag vagyok. Ugyanakkor acélosan küzdve - ahogyan csak egy Berta tud - megmutatom a közösségnek, amelynek nem kellettem: nem maradok magamra, és ha csak családi közösségben, de önálló vállalkozásként is sikereket érünk el.



Honnan a biogazdálkodás ötlete?

Az természetes volt, hogy a mezőgazdaságnál maradok és az is, hogy a paprika szerepet játszik majd a munkámban. Nemcsak az agrármérnöki diplomám, a paprikatémából szerzett doktorátusom és édesapám élete, de a közeg, ahonnan jövök - Fajsz - is erre kötelezett. A település hagyományosan a mezőgazdaságból él: a világhírű kalocsai fűszerpaprika és a sárközi fűszertájkörzetek középpontja. A területnek kitűnő az adottsága a biogazdálkodáshoz is. Ám igazából Csernobil és az fordított a bio felé, hogy nálunk az országos átlagot jóval meghaladó arányban van rákos megbetegedés - édesanyám is abban halt meg 55 éves korában.



Csernobil, rák az egyik oldalon - biogazdálkodás a másikon. Az öszszekötő kapocs?

Amikor édesanyám az utolsó stádiumba jutott, láttam, hogyan hálálja meg a szervezet a tiszta, könnyen felvehető ételt. Csernobil esetében pedig a homoktövis terelgetett erre. A baleset után nálunk is jelentősen megnőtt a radioaktivitás, és idővel a világ tudomást szerzett arról, hogy a szovjetek teljes titokban óriási homoktövis-ültetvényeket hoztak létre, hogy védőitalt állítsanak elő a radioaktivitásnak kitett embereknek. Kutatók kiderítették, a homoktövis a legkiválóbb szer a radioaktivitás és a rák ellen is. Ma már az Országos Onkológiai Intézet az egyik nagy homoktövistermék-megrendelőnk.



Hogyan vágtak bele?

Tizenöt éve kezdtük, és 1992-ig csak magunkra támaszkodhattunk. Attól kezdve látták az emberek, hogy értékesítem a terméket, újabb és újabb munkaeszközöket tudok venni, s bennem, a helybéli lakosban meg lehet bízni. Így kezdtünk el egyre több családdal együtt dolgozni. Ma már az ország 57 legdolgosabb családja termeszt az irányításommal, s a kalocsai börtön több elítéltjének is hosszú távon munkát biztosítunk. Nagyon jó csapatszellem alakult ki - a falusi embereknek ez máig nagyon fontos, szeretnek kalákában dolgozni, megbeszélni a dolgokat, tapasztalatot cserélni. Ezt a rendszerváltás első tizenöt éve sem tudta lenullázni az emberekben.

A biokultúra hazai meghonosításához kapott-e, kap-e támogatást?

Ez idáig több mint ötven pályázatot készítettünk, amelyeknek nyolcvan százalékos volt az elfogadottsága. A nulláról, zöldmezős beruházásként kezdtük, most egy élelmiszer-ipari vertikumot működtetünk, és ez nem az én tartalékaimnak, hanem elsősorban a pályázati pénzeknek, másodsorban pedig annak köszönhető, hogy mindent visszaforgattunk a fejlesztésekbe.



Mégis azt mondta, hogy az ágazat nem kap elég segítséget.

Nem extra támogatásokat várunk, hanem az EU agrárszabályozási rendszeréből a támogatások hatékonyabb megjelenését. Elsődlegesen nem a kézzel fogható termékek marketingjével kellene foglalkozni, hanem olyan stratégiai programok kellenének a magyar élelmiszeripar számára, amellyel megfelelően lehet pozicionálni a termékeket. Ha csak azt tettük volna, amit a piac elvár, és fűszerpaprika-őrleménnyel, valamint krémmel foglalkoztunk volna, akkor nem fedezhettük volna fel az 1998 és 2000 között több nemzetközi díjat nyert paprikafolyadékot, a paprikateát, a világújdonságnak számító granulátumot. Ha ezeknek a termékeknek az elfogadásában valamilyen segítséget kaptunk volna, könnyebb lett volna a bevezetésük. Ez nem speciális bioigény - az élelmiszer-gazdaság egészére érvényes.



És melyek a specifikus problémák?

Nálunk még nem igazán ismert és elismert ez az ágazat. Angliában például Károly herceg vállalta fel az ügyet, de sok más példát is mondhatnék.



Milyen a hazai bioközösség?

Van, hogy tudunk egymásról, van, hogy nem. Mi próbáljuk összehozni őket, meghirdetünk olyan hétvégéket, amikor idevárjuk őket, s felkínáljuk a terményeik ingyenes feldolgozását, a gépeinket.

z Van összetartás?

Azért ez Magyarország, és ezen a területen is látszik, hogy kiesett a polgárosodás szakasza - nincsenek generációs vállalkozások. Rengeteg a csalódás, s mindenki csak önmagában hisz. Voltak szervezési kísérletek, de nagyon erős a bizalmatlanság. Kiváltképpen, ahogy erősödik a világpiaci konkurencia, a magyar termékeknek is óriási harcot kell vívniuk a magyar piacon, meghökkentő, de már a kínai és indiai termékekkel is. A nagy nyugati biocégek a termelésüket Ázsiába, Afrikába helyezik ki.



Tényleg nagy a veszély?

Annyira, hogy a nemzetközi hírnévre szert tett Bio-Berta programunk iránt például Indiából is van érdeklődés -

európai hídfőállást keresnek.



Honnan várná a védelmet?

Ez az állam felelőssége: a mindenkori vezetésnek politikai színezetek nélkül vállalnia kellene a védelmet az uniós szabályok keretében, ahogyan azt másutt teszik. A magyar szabályozó-, termékspecifikációs rendszer szigorúbb a külföldinél. Ám hiába a kellő bizalom, az árverseny nagy úr. A világpiacon is látjuk: a magyar termékek hazai hátszele jóval kedvezőtlenebb, mint például a lengyeleké. De példát vehetnénk a csatlakozás előtt álló Bulgáriától: hihetetlen, hogy milyen promócióval és támogatottsággal jelentek meg a világpiacon a tervezett csatlakozás előtt már 3-4 évvel.



Miként tudnak versenyben maradni?

Innovációval, folyamatos megújulással, hajnali négytől este nyolcig tartó munkával.

z Indult egy-két növénnyel, ma már 32 fajjal dolgoznak, termékcsaládokat dolgoztak ki. Közben őshonos magyar állatokkal kezdett foglalkozni, s olyan ötletei vannak, mint az állatszínház létrehozása, panzió nyitása. Mikor jut ideje minderre?

Gondolkodni és alkotni leginkább akkor tudok, ha utazom. A mintegy nyolcvan hektár, amelyen a csoport termel, elszórtan helyezkedik el, közöttük és a székhely, a telephely között ingázom, ekkor van időm és lehetőségem törni a fejem. Kis pumi kutyám mindig az anyósülésen jön velem, vezetés közben megsimogatom, és ez teljesen megnyugtat.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.