A bútoroktól a szállodaiparig

Az osztrák idegenforgalom palettája tavaly óta egy magyar tulajdonú hotellel is színesedik. A karinthiai Weissensee partján fekvő 37 szobás szálloda mögött a magyar üzleti életben a belsőépítészeti piacról ismert Kemabo és társtulajdonos-cégvezetője, Manhertz Ferenc áll barátjával, az építőiparban tevékenykedő varpexes Varga Sándorral együtt. A korábban osztrák családi vállalkozásban működtetett négycsillagos szálloda az elengedhetetlenné vált felújítás után alig néhány hete nyílt meg a vendégek előtt. Jól indult az első idény, és azóta szinte állandóan kitehetik a minden szoba foglalt táblát.

Manhertz Ferenc szerint nem profilbővítést szolgált a szállodaipari befektetés, de egyszerűen nem lehetett rá nemet mondani. A világot látott ember ugyanis magánemberként Magyarországon kívül eddig igazából Ausztriában érezte otthon magát. Mióta szállodatulajdonos, azóta üzletemberként is ezt állítja a nyugati szomszédról.

Ausztriában ugyanis a számítottnál sokkal egyszerűbb volt az engedélyek megszerzése, a tulajdonosváltás lebonyolítása. Az osztrák hotelüzlet kétmillió euróba került, a felújításhoz hitelt is felvettek. Az ottani hatóságok és pénzintézetek az üzletember szerint vállalkozásbarátnak bizonyultak. Tartott tőle, hogy külföldiként az átlagnál több adminisztratív akadállyal kell szembesülnie, de félelmei alaptalannak bizonyultak. Az osztrák "sógorságnak" inkább a kedvező oldalát tapasztalhatta meg. Igaz - ismeri el - voltak helybéli kétkedők is. A sikeres üzemeltetés érdekében egy környékbeli szálloda megfelelő helyismeretű magyar igazgatóját kérte fel az irányításra, a szállodának ugyanis el kell magát tartania. Azt még nem tudja, hogy előbb-utóbb önálló üzletággá fejlődik-e a cégcsoporton belül a szállodaipar, de a Weissensee túlpartján már kinézték a következő hotelt is.

Manhertz Ferenc a későbbi magánvállalkozásaihoz az alapokat gyerekként a nagymama sikeresen működtetett szikvízüzemében szerezte, akit a vevők gondossága, figyelmessége miatt is szerettek. A nagymama az unoka elé is szigorú követelményeket állított az ügyfélkiszolgálásban. A

fiatalember végül a számítástechnikában szerzett szakképesítést, ehhez az iparághoz kapcsolódtak karrierjének első évtizedei. Miközben az állami Irodagéptechnikai Vállalatnál programozta és javította az Olivetti számítógépeket, a hétvégéket gyakran töltötte Bécsben. Nem turistaként, hanem programozóként, s mint mondja: ezekkel a kiruccanásokkal több pénzt keresett, mint itthon egész hónapban.

Önálló vállalkozásában viszont már profilt váltott. Kezdetben itt sem tudott elszakadni tanult szakmájától, de nagyobb üzletet látott a számítógépasztalok tervezésében és gyártásában, mint a gépek értékesítésében. Pedig a cégalapítás éppen a hazai számítógépes boom idejére, 1990-re esett. Azóta a már több mint másfél milliárd forintos bevételű bútoripari vállalkozás teljes körű belsőépítészeti gyártássá és szolgáltatássá fejlődött, amelyet épp az idén bővítenek lakossági profillal.

Másfél évtizedes magánvállalkozói múlttal a háta mögött Manhertz Ferenc most érezte időszerűnek, hogy papíron is megszerezze az erre szóló képesítést: jelenleg írja MBA-diplomáját. Ez sem ad azonban megoldást arra a problémára, hogy a hazai tőkéjű vállalkozások hogyan termeljék ki a pénzt a korszerű üzletvitelt diktáló, de multibérekhez szokott menedzserek foglalkoztatására.

Sági Gyöngyi -->