A felmondás tartalma irányadó
A munkáltató rendes felmondását annak tartalma és nem esetleges téves elnevezése szerint kell elbírálni – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság a következő jogvitában. Az ügy felperesére, bár tevékenységét alapvetően jól végezte, egyre gyakrabban panaszkodtak a munkahelyén. Elsősorban gyakori alkoholos befolyásoltsága és az ilyenkor tanúsított goromba magatartása miatt gyűlt meg a baja a munkáltatóval, olyannyira, hogy végül is közös megegyezésre hivatkozással megszüntették munkaviszonyát. Az intézkedés indokolásában szerepelt, hogy a dolgozó az utóbbi időben mind gyakrabban alkoholizált, és elhanyagolta feladatait.
A felperes a munkáltatói jognyilatkozatot néhány nap múlva vette kézhez, addig – a felmondási idő alatt – dolgozott. A munkáltató utóbb visszavonta intézkedését, és még aznap rendkívüli felmondással élt. A dolgozó a bíróságtól kérte a munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását és az ezzel járó anyagi következmények megítélését. A munkaügyi bíróság a tényállásból arra következtetett, hogy a felperes munkaviszonyát a korábbi, rendes felmondásnak minősülő jognyilatkozattal szüntették meg, amely a közléssel hatályosult, ezért azt a munkáltató érvényesen már nem vonhatta vissza.
Megvizsgálva a rendes felmondás indokait, megalapozottnak találta, és elutasította a felperes kérelmét. Ugyanakkor megítélte a munkaviszonyban töltött idő után a törvényes végkielégítést és a felmondási időre járó átlagkeresetet. A másodfokú bíróság úgy vélekedett, hogy a munkáltatói jognyilatkozat jogellenes volt. Szerinte a munkaügyi bíróság tévedett, amikor az intézkedést tartalma szerint értékelte. Az ugyanis közös megegyezésre utalt, amely a felperes szándékai ellenére történt. A jognyilatkozatot a bíróság nem minősíthette volna át. Az LB megalapozottnak találta a munkáltató felülvizsgálati kérelmét. A bíróság helytállóan vizsgálta a vitás jognyilatkozatot annak tartalma szerint, és alappal minősítette rendes felmondásnak. Ez a közléssel hatályosult, egyoldalú visszavonására az alperesnek nem volt jogszerű lehetősége. A másodfokú bíróság téves álláspontjánál fogva nem vizsgálta a rendes felmondás jogszerűségére vonatkozó elsőfokú megállapításokat, emiatt a jogerős ítélet nem felel meg a jogszabályoknak. A másodfokú bíróságot utasította a rendes felmondás indokainak elbírálására. (KK)
