Nem csinált még karriert? Ön az oka!

Pénz, egzisztencia, jólét, siker, elégedettség, boldogság – ez jut eszükbe Magyarországon a dolgozóknak, ha a karrier szót hallják. A Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézete és az OD Partner Kft. közös kutatása vállalati menedzsereket kérdezett a karriermenedzsmentről. A több mint hétszáz válaszadó igazolta azt a vélekedést, miszerint az átlagos életszínvonal és fejlettség szintjén az üzleti életbe kerülő tehetséges emberek számára a legfontosabb hajtóerő a pénz. A kutatás arra is rávilágított, hogy a hazai üzleti életben dolgozók előrelépési vágya hihetetlenül erős, a munkatársak 95, a kiemeltek 82, az alsó szintű vezetők kilencven százaléka, a középvezetők pedig több mint kétharmada feljebb akar lépni a ranglétrán a következő öt évben. Csak a felső vezetőknél lassul le a karrierépítés üteme, húsz százalékuk szeretne első számú vezetői posztba kerülni. Az erős előremeneteli szándék túlzott önbizalomról és irreális várakozásokról tanúskodik – állapítja meg a kutatás.
Komoly különbség van a nők és a férfiak karriervágya között. A nők megelégednek az alsó szintű vezetői poszttal vagy a kiemelt munkatársi helyzettel. Ezzel szemben a férfiak legfőképp a felső vezetői posztokba vágynak. A fizetésnövekedésre vonatkozó igénye a 29–35 éves korosztálynak a legnagyobb, ők ugyanis közel háromszáz százalékos béremelést szeretnének kapni, méghozzá három éven belül. A többi korcsoport megelégszik a 200 százalékos emeléssel. Egy-egy munkaadó sopánkodhat vagy mosolyoghat az elvárások irrealitásán, ám tény, ha azok a karriermenedzsment-programok, amelyek nem számolnak ezekkel az elvárásokkal, illetve nem próbálják meg átfogalmazni őket, sosem lesznek sikeresek – hangsúlyozta Bokor Attila. A Budapesti Corvinus Egyetem docense, a kutatás vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy ma az a cégek alapvető üzenete az a munkatársaik felé, hogy a karrierjükért saját maguk felelősek. Elmúlt az az időszak, amikor a karrier egy vonatúthoz hasonlított, ahol a kiépített pályán, meghatározott állomásokon utazott előre a lojális, jól teljesítő munkavállaló. Manapság az üzenet az, hogy mindenki üljön biciklinyeregbe, keresse meg a maga útját, a maga lehetőségeit, a szervezetnek ebben támogató, keretteremtő felelőssége van. A válaszadók úgy vélik, a felelősség kétharmada az övék, egyharmad részben viszont a vállalat is felelős az érvényesülésükért. Érdekesség, hogy a pályakezdők, illetve a 6-7 éve egy helyen dolgozók körében a legmagasabb az a fajta felelősségérzet, miszerint saját kezükbe kell venniük karrierjüket. Ők tudatosan mutatják az elért eredményeiket, nyitottabbak a coaching, valamint az e-learning iránt is. Ezzel szemben azok, akik nem látják a saját felelősségüket, kevésbé tekintik főnöküket karrierpartnernek, és a fejlesztési lehetőségeket sem értékelik.
Akkor kaptuk a legmeglepőbb eredményeket, amikor megkérdeztük, hogy a munkavállalók kinek tulajdonítják a karriersikereiket – fogalmazott Frisch Anita, az OD Partner tanácsadója. A kapott válaszok egyértelműek voltak; szinte mindenki kizárólag önmagának tulajdonítja az előrelépést. Sőt, még a szerencsefaktornak is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a szervezetüknél folyó tudatos karriertervezésnek. Az elemzés szerint a dolgozói elégedettség összefügg a szervezet elhagyási szándékával, vagyis ha a munkahely támogatja a karriert, könnyebb megtartania a kollégákat. KI