2010-re áttörés várható a hidrogén-alapú közlekedésben is

A világ alternatív módokat kutat a gázolaj felváltására. Újabban az etanolról hallunk többet, pedig megújuló üzemanyagot másból, más módon is elő állíthatunk. A biomassza alapú üzemanyagok gondos életcikluselemzésével arra jutunk, hogy talán meg sem éri a sok szántás-vetés, műtrágyázás, valamint a szintén nagy és fosszilis energiaigénnyel jellemezhető bioüzemanyag-feldolgozás (etanol desztilláció, biodízel sajtolás, ETBE-átalakítás, biogáz-motor-fejlesztés) miatt; és ott van még az adalékanyagok és infrastruktúra kifejlesztés költsége is.

A CO²- mentes tiszta üzemanyagnak és egyben végleges közlekedési megoldásnak egyedül a hidrogénszabványos közösségi közlekedés kialakítását nevezhetjük. Amikor a hidrogénre, a jövő energiahordozójára esik a választásunk, különösen meg kell indokolni, hogy miből és hogyan állítjuk elő. Ugyanis köztes energiahordozó lévén, nem lehet közvetlenül, elemi állapotban bányászni. Ez egyben azt is jelenti, hogy „készletei” nem fogyhatnak el, kimeríthetetlenek - mindenütt egyformán rendelkezésre áll, nem alakulhatnak ki körülötte politikai viták.

Előállítható kőszénből, földgázból, ill. fosszilis energiahordozókból nyert hálózati villamos áramból. Ekkor azonban nem tettünk egy lépést sem a fenntarthatóság felé, szem elől tévesztjük azt a világos célt, ami a hidrogént a jövÕ tiszta energiájává teszi. Ezért lehet és kell megújuló forrásokból (szél, víz, napenergia) előállítani - bölcsen, mértékkel. A hidrogént vízből elektromos árammal nyerhetjük, és jól illeszkedik az ingadozó teljesítményű természeti forrásokhoz azáltal, hogy az elektromos energiát tárolhatóvá teszi.

Mire elegendő és alkalmas tehát az a tiszta, zöld, megújuló hidrogén-energiamennyiség, ami a magyar villanyszektornál kétszer több, de a benzinfogyasztásnál kevesebb? Tökéletesen elegendő és megfelelő a szél-hidrogén buszok, taxik hajtására, a teherautók közül elsősorban a városi transzporterek működtetésére. Mivel a mennyiségen kívül ellátási problémák is felmerülnének, ezért inkább a kamionok nagy távolságú áruszállításánál, a terepen dolgozó traktorok, kombájnok, erőgépek működtetésére a biodízel használata alkalmasabb. 

A hidrogén színtelen, szagtalan, könnyű, egészségre ártalmatlan gáz; magas nyomáson vagy cseppfolyósítva tárolható légnemű elem; az Univerzum leggyakoribb anyaga. Az összes ismert elem közül a legmagasabb a hidrogén égéshője, ezért kiváló energiahordozó. A természetben gázként nem találjuk meg, de vízből elektromos úton előállítható. Akkor tekinthető a fosszilis energiahordozók alternatívájának, ha megújuló energiákból kifejezetten olcsón tudjuk előállítani, és az előállítás során sehol sem bocsátunk a légkörbe szén-dioxidot vagy más üvegházhatású gázt. A gyakran túlzott mennyiségben keletkező szélenergiából csúcstechnológiás vízbontó eljárással nagytisztaságú, sűrített hidrogéngázt lehet előállítani.

A legjobb "zöld"-hidrogén-felhasználó Magyarországon a városi tömegközlekedés, amely csak ilyen kezdő lökéssel tud eljutni a fenntartható hidrogén korszakába. A hidrogén-üzemanyagcellás buszokkal sok városban folynak üzemi próbák, de komoly kihívást jelent, hogy egyszerre kell kiépíteni a termelési, tárolási, tankolási és fogyasztási infrastruktúrát. A sűrített hidrogénnel ezek viszonylag egyszerűen megoldhatók, hiszen ma is így tárolják, szállítják a hidrogént vegyi üzemek között. A tárolási, üzemeltetési, biztonsági és gazdasági kutatásokba érdemes bevonni az egyetemeket, és fokozatosan önálló hidrogéntermelő és -elosztó rendszert kiépíteni a város tulajdonában vagy érdekeltségi körében. Ehhez a szélenergia mindenütt megfelelő mértékben és minőségben rendelkezésre áll az Alföldön. A szélen kívül tehát valamennyi szükséges kelléket a maga idejében biztosítani tudjuk (vízbontás, kompresszió, karbonszálas és acéltartályok, üzemanyagcellák és töltőberendezések, buszok és bemutató járművek, szenzorok és szabályzóelemek) - a szélerőművekhez hasonló csúcstechnológiás minőségben.

Végül miért pont a hidrogén? Mert csendes és gyors tömegközlekedést, dízelkorom és kipufogófüst helyett pedig tiszta vízgőzt jelent. A hidrogénbuszok elegánsak és modern vezérlőeszközökkel vannak felszerelve, turisztikai és környezetvédelmi szempontból, pedig kifejezetten vonzók, alkalmas jelképévé válnak a jövőbe tekintő városoknak. Azt is fontos azonban tisztázni, hogy a hidrogéntechnológia csak akkor előremutató és a fenntarthatóság felé közelítő, ha a hidrogéntermelés maga is megújuló, kifogyhatatlan energiából történik, szénkibocsátás és környezetszennyezés nélkül.

A hidrogénmeghajtás a kezdeti szakaszban egyelőre a városi tömegközlekedésben alkalmazható, amíg a töltőállomás-hálózat nem éri el az ország homogén lefedettségét. Ettől a ponttól kezdve akár háztartási alkalmazása is elképzelhető. A hidrogéngazdaságban már nem csak a közlekedés fogyasztja a megújulóan termelt hidrogént, hanem az ipar és a háztartások is bekapcsolódnak az ökoenergetikai vérkeringésbe. Az európai hidrogénes piacon lehet kapni hidrogénes bojlert, konyhai gáztűzhelyt, szünetmentes tápegységet, kandallót, stb. A folyamat logisztikai alapja az a tény, hogy amennyiben egy hidrogénes jármű, kocsi, transzporter, motorkerékpár már van a garázsban, annak energetikai és töltőrendszere el tudja látni az egész ház energiaigényét. Az áttörés, pedig már 3-5 éven belül bekövetkezhet, így a tömeges használatát 2010-2012 között akár már Magyarországon is élvezhetjük.
 
Közismert, hogy a szélerőművek hátrányaként róják fel, hogy gyakran olyankor termelnek áramot, pl. éjszaka, amikor éppen kicsi a lakossági fogyasztás. Az ilyen hulladékáram leginkább negatív értékű, mivel ingadozásokat okoz az egész elektromos hálózatban, és megterheli az országos energia-elosztó rendszert. Sok szélerőmű esetén éppen erre hivatkozva utasítják el a hálózatra való csatlakozást, noha a beruházás már minden szükséges környezetvédelmi és építéshatósági engedéllyel rendelkezik. Éppen ezekből a hálózati ingadozásokból lehet azonban - a szélcsúcsok levágásával és a fogyasztási völgyek kitöltésével - a közlekedési célokra megfelelően olcsó hidrogénhez jutni. A csúcslevágás mindössze 15%-os mértékű, tehát annyi hidrogén nem keletkezik, hogy minden autót és háztartást ezzel üzemeltessünk, azonban a legfontosabb felhasználó, a városi tömegközlekedés ellátására éppen megfelelő mennyiségű és minőségű áll rendelkezésre még akár Magyarországon is. – nyilatkozta dr. Dőry István, a Békéswind Kft. ökoenergetikai szakértője.