Mikola-Mihályi szócsata: érvek az egy- és több-biztosítós rendszer mellett
Molnár Lajos lemondása nem lepte meg Mikolát: "Szerintem zsákutcába jutott az úgynevezett reformmal, és nem látott abból kiutat."
Mihályi szerint, Molnár lemondása fokozódó döntéskényszerbe hajszolja a kormányt: minél előbb döntsön akérdésben. Míg Kóka öt hónapot adott a több biztosítós rendszer törvény tervezetét benyújtsák a parlament elé. Mihályi Péter azonban azt tartaná jónak, ha még a tavasszal kerülne az alaptörvény a parlament elé, mert nyáron kidolgozhatóak lennének a részletek. „Szakmailag mindenképpen a három- vagy az ötpilléres több-biztosítós megoldást támogatjuk, amelyek közül tulajdonképpen bármelyik elfogadható. Összességében mégis a hárompilléres modell mögött sorakoztatható fel több érv, legfőképpen az egyszerűsége miatt” – mondta a FigyelőNet-nek. A hárompilléres modellt sokkal egyszerűbbnek tarja, és ráadásul párhuzamos a nyugdíjrendszer logikájával, ezért könnyebben meg is értethető az emberekkel.
A Fidesz korházátalakítási elgondolása a kormányéval szemben népegészségügyi adatokra alapozna és Mikola szerint 6-8 év kell, mire hozzá lehet igazítani a rendszert a struktúrához. Eközben az egyetemek ahhoz alakítják a képzést, hogy hány sebészre és belgyógyászra van szüksége az új rendszernek.
"Meg kell nézni, hogy Északkelet-Magyarországon és Sopronban milyenek az egészségügyi adatok. Az előbbi térségben néhol azt találja, hogy a férfiak születéskor várható élettartama alig haladja meg a 45 évet, míg az ország nyugati felében svájci viszonyokat talál. Ezért a két helyre nem ugyanannyi pénz és kórház kell" - fejtette ki Mikola.
Az Orbán-kormány idején egészségügyi miniszterként tevékenykedő Mikola elmondta, hogy annak idején ők (Fidesz) is tervezték a több biztosítós modell bevezetését, de elvetették az ötletet. A Fidesz egészségpolitikusa három érvet hozott fel a több-biztosítós rendszer ellen. Elsőként azt említette, hogy a biztosítók nem fognak versengeni a rossz egészségi állapotú páciensekért: "a nyereségérdekelt biztosító a fiatal, kisebb kockázatú betegekért fog versenyezni, nem pedig a hetvenéves krónikus vesebetegért." Mikola szerint a több biztosító ellen szól az is, hogy magasabbak lennének a működési költségek és megjelenne a profitelvárás is. Ennek 10-15 százaléka áll szemben az OEP mostani 1,5 százalékos működési költségével. Harmadik ellenérvként Mikola azt említette, hogy a "világ nem erre tart". "A nagyon gazdag és nagyon nagy országok is egyre inkább a tömeges kockázatvállalásra épülő, nemzeti szolidaritási rendszerek irányába mennek" - nyilatkozta az egészségpolitikus.
Mihályi ezzel szemben azt mondta: "a biztosítók részvételével megteremtett versenyhelyzetben azonban… másképp is történhet a szelekció, éppenhogy a szegényebbek javára."
"Elég, ha megnézzük az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tavalyi adatait: míg egy budapesti betegre 90 ezer forint, addig egy kistelepülési lakosra csak 70 ezer forint ment el 2006-ban, valószínűleg azért, mert az ott élők ritkábban jutottak el az orvoshoz, és esetleg olcsóbb gyógyszereket írtak fel nekik. Ha emellett élünk azzal az egyszerűsítéssel, hogy a kistelepüléseken általában szegényebb, kevésbé iskolázott emberek laknak, akkor a biztosító a tervezett fejkvótaarányos bevétel miatt az alacsony jövedelmű vidékit részesíti majd előnyben, őt igyekszik majd ügyfelének megnyerni, hiszen rá – az említett adatok tanúsága szerint – kevesebbet kell majd költenie. Számára tehát jobb, olcsóbb a falusi kislány, aki ha elvágja a kezét, házi praktikákkal meggyógyítja, és nem rohan az orvoshoz, mint budapesti rokona. De akármi is lesz a biztosítók rövid távú érdeke, azt törvény fogja garantálni, hogy a biztosítók senkit se utasíthassanak vissza, és azt is, hogy minden magyar állampolgárnak – akár gazdag, akár szegény – legyen biztosítása" - fejtegette Mihályi.
A Mihályi által is jegyzett kormányzati vitaanyag szerint az OEP működési költségéhez hozzá kell számolni például az APEH által beszedett járulékok költségeit, így az az egészségbiztosító valóságos működési költségei 4 százalék felett lehetnek. A vitairat szerint a több biztosító működési költsége az első 3-4 évben meghaladja majd ezt a 4 százalékot, de utána a verseny hatására "megkezdődik a költségek radikális csökkentése". A szakmai anyag azzal is számol, hogy a verseny okozta hatékonyságnövekedés "többszörösen meghaladja az adminisztrációs költségek növekedését", de eredményesebbek lesznek a járulékbegyűjtésben és a szolgáltatók finanszírozásában is.
A rendszer alapjaiban nem változik, a páciensnek nem kell szelektálnia az intézmények között, mert a kórházminőségi mutatók alapján a biztosító javasolja majd, hogy például egy vállműtétet ne Budán, hanem Pesten végeztesse el.
Mihályi az egybiztosítós rendszer hátrányaként említette, hogy jelentősen megnőnek az irányítási költségek, megszűnik a versenykényszer és az újítás kényszere is. "A decentralizációval viszont, bár valóban megemelkednek a tranzakciós költségek, több esélye van a dinamikus fejlődésnek, s így végeredményben a hatékonyság növekedésének. Talán sokan emlékeznek még a Merkur vállalatra. Annak idején ez volt az egyetlen autókereskedő az országban, ez volt a legolcsóbb szisztéma. Ehhez képest a ma egymással versenyző sok márkakereskedő biztosan drágábban üzemel, cserébe viszont egész más minőséget is szolgáltat" - vélekedett a szakember.
Az nagyobbik ellenzéki párt a februárban bevezetett vizitdíjat „lakossági sarcnak” tartja és úgy sejti ingatlanspekuláció áll az OPNI és a Schöpf-Merei kórház bezárása és a reformok hátterében. Mikola, aki a baleseti intézet értékesítéséért felelős, állítja: „Mindkét kórház remek helyen van, ráadásul egyáltalán nem felesleges intézményekről van szó. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben lakik több száz elmebeteg, három egyetem oktatóintézete, itt működik az országos sztrókközpont, a memóriaklinika és mégis bezárják. De úgy látszik, mindkét esetben méhkasba nyúltam. Talált, süllyedt …” „Mi /annak idején/ folyamatosan tárgyaltunk és egyeztettünk. Az új intézet, az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet ma is áll és működik. Persze hogy az átalakítások konfliktusokkal járnak, de ami most kialakult az nem zavar, hanem káosz” - tette hozzá Mikola.
Mihályi úgy látja, ma Magyarországon a szolgáltatói verseny több ok miatt sem tud erős lenni. Egyrészt a kistelepülésen csak egy orvos van, másrészt a méretgazdaságosság miatt nem is cél a nagyobb választék. Véleménye szerint: „Felesleges ekkora országban hat helyen tüdőátültetést végezni. A probléma pontosan az, hogy a szolgáltatói verseny nem tud elég erős lenni, ezért rá kell segíteni: a biztosító egy külső eszköz a kereslet oldaláról, amelyik rásegít a kínálati versenyre. A biztosítók ugyanis az OEP-pel ellentétben nem kötelesek szerződést kötni minden kórházzal, és lekötni azok teljes kapacitását. Megtehetik például, hogy a miskolci kórház belosztályának száz ágyából csak nyolcvanat, a szikszói kórház hatvan ágyából pedig csak 16-ot kötnek le. Ekkor a kórházak részéről megnő a versenykényszer és az alkalmazkodási kényszer.” Azt azonban ő is belátja, hogy először a több-biztosítós rendszert kellett volna bevezetni, majd a biztosítók segítségével el lehetett volna dönteni, hogy hány kórházra, hány ággyal van szükség.
Az ellenzéki politikus szerint, ők is be akartak vonni külső forrást az egészségügybe, de csak nonprofit kórházakon keresztül. Az általuk alkotott első kórháztörvény 2001-ben lehetőséget adott volna arra, hogy a kórházak átalakulhassanak nonprofit intézményekké. „A kórházak jelenleg költségvetési intézményként működnek, ilyen értelemben ki vannak szolgáltatva piaci környezetüknek. Terveink szerint nonprofit, egyszemélyes önkormányzati gazdasági társasággá alakulhat maga a gyógyítással foglalkozó kórház, a körülötte kialakult háttérszolgáltatások…” – mondta az exminiszter, hozzátéve: „Az OEP a gyógyítást végző kórházzal szerződik, a kórház pedig a háttérintézményekkel meg tud egyezni abban, hogy milyen szolgáltatást mennyiért vásárol tőlük”.
A kormányoldali szakértő úgy véli 8-10 biztosító lenne kívánatos, de bizonyos korlátozásokkal is élni kell, például az ügyfélszám korlátozása (100 ezer és 2 millió főben), mert nem volna jó ha egy biztosító monopolhelyzetbe kerülne a piacon. „A teljes magyar biztosítási piac durván 100 milliárdos nagyságrendű, az egészségügy pedig ennek a tízszerese. A rendszer nyereségtermelő képessége is nagyságrendekkel nagyobb, ez tehát akkor is nagy lehetőség, ha az induláskor mindegyik biztosítónak tőkét kell invesztálnia a rendszerbe”- mondta Mihályi Péter. Azonban ez az egészségpénztárak megszűnésével és/vagy átalakulásával járna, de a biztosítók is megvásárolhatják őket. A szakértő egyetértett azzal a felvetéssel, hogy egyszerűbb lett volna előbb bevezetni a több-biztosítós rendszert, így azok döntötték volna el, hány kórházra van szükség. "A szocialista párt nem akart egy ilyen döntéssel kezdeni, és azóta is húzza-halasztja az elhatározást. Ezért mondta Molnár Lajos, hogy a több-biztosítós egészségügy nélkül az eddigi reformlépések értelmüket veszthetik. Ha a biztosítási rendszer idén lekerül a napirendről, akkor jövőre megint kezdheti a kormány az ágyszámelosztási és minden egyéb alkudozást elölről" - magyarázta Mihályi.
Az új minisztertől azt várja Mikola, hogy a kormányzattal szemben a szakma érdekében kemény érdekérvényesítő-képessége lesz. „Kell, hogy valamilyen stratégiát készítsen a káosz oldására. Én a helyében szakértői gárdát hoznék létre és áttekinteném ezt az egész úgynevezett reformot”. (FigyelőNet - VGO)
