Beszállhat az orosz Gazprom a Nabucco gázkonzorciumba, a tárgyalások már hetek óta folynak – jelentette török energiaminisztériumi forrásokra hivatkozva a Reuters. Ám ezzel éppen eredeti céljuk megvalósításáról kellene lemondaniuk a társulás tagjainak – köztük a Mol Nyrt.-nek –, vagyis arról, hogy importjuk diverzifikálása jegyében az orosztól eltérő eredetű gázt hozzanak Európába, orosz partnerek bevonása nélkül. Mégis szükség lehet a Gazpromra, mert a beruházás stratégiailag ugyan fontos, életképességét azonban sokan kétségbe vonják.
A 4,7 milliárd euróból építendő cső gázának ugyanis sem a forrása, sem a piaca nem elég biztos. Az egyik szállítónak ígérkező Irán épp a napokban jelezte, hogy Európába mégsem csövön, hanem cseppfolyósítva, tartályhajón küldené a gázt, vezetéket pedig a Nabuccóval ellenkező irányba, India felé építene. Ígéretesebb a nemrég még nettó gázimportőr Azerbajdzsán, amely viszont már – más csöveken – elígérte gáza egy részét Olaszországnak és Grúziának, igaz, ettől juthat elég a Nabuccóba is. Utóbbi éves kapacitását 26-32 milliárd köbméteresre tervezik.
A 2030-ig várható európai gázigény növekedéséről hétfőn tett közzé előrejelzést az osztrák Booz Allen Hamilton, s arra jutott, hogy a földrésznek nincs feltétlenül szüksége a Nabuccóra.
„A Nabucco projekt tagjai már egy éve felajánlották a Gazpromnak, hogy szálljon be a vállalkozásba” – közölték lapunkkal az ügylethez közel álló körökből. A Gazprom bevonásával egy valóban biztos szállítóval gazdagodna a vállalkozás, de biztos piacokhoz is jutna: a délszáv térséghez. Ezen országok gázigénye az orosz gáz hagyományos európai piacokéival szemben (Szerbia, Koszovó, Montenegró, Albánia, Horvátország keleti része, Bosznia-Hercegovina) erőteljesen nő, ellátásuk viszont nem megfelelő. „Ha viszont a Gazprom gázzal, pénzzel és piaccal is beszállna a Nabuccóba, abban értelemszerűen domináns szerepet is kér, vagyis legalább 50 százalék plusz egy szavazatot, ha nem akarja, hogy a gázáról mások döntsenek” – hangsúlyozta forrásunk. A magyarországi nyomvonalra vonatkozó kérdésünkre leszögezte: az orosz gáz nem fog Románián keresztül érkezni. „A fő kérdés azonban nem az, hogy mely országon érkezne Magyarországra az új importcső, hanem az, hogy melyik változat juttatná el a gázt a megfelelő keresletű piacokra.”
Ismert azonban, hogy az eredeti terv szerint a Nabucco Romániából belépve Ausztriánál hagyná el Magyarországot, s az, hogy a konzorciumnak tagja a romániai Transgas is. Ez a nyomvonal elvben számításba jön a Mol–Gazprom tervezésű dél-európai importvezeték esetében is, valójában azonban esélyesebb a Szerbia felől érkező cső, éppen a délszláv piacok kiszolgálása és az olcsóbb kivitelezés miatt. Ha a Nabucco nyomvonala a Gazprom elképzelése szerint alakul, akkor a cső lényegében ott haladna és oda vezetne a közép-európai részen, amerre és ahová a társaság Kék Áramlat gázvezetéke különben is vinné Európában a gázt. A változtatások révén a projekt valóban életképessé válna, ám azáltal, hogy az orosz gáz szállítására alapozna, a Gazprom dominálna és a délszláv piacra összpontosítana, vajmi keveset őrizne meg a Nabucco projekt elképzeléseiből.
Nem véletlen, hogy a Nabucco projektet vezető OMV nem kér a „Nabucco Áramlatból”. Érdeklődésünkre a cég szóvivője, Thomas Hümer leszögezte: a konzorcium valóban szívesen látja a Gazprom gázát a csőben, arról azonban szó sem lehet, hogy tulajdonhányadot adjanak a projektben az orosz cégnek. Ismert, hogy a vállalkozásba az OMV, a Mol, a Botas, a Transgas és a Bulgargaz mellé egy hatodik partnert is be szeretne vonni. Ez azonban nyugat-európai cég lesz. A konzorcium az új taggal még az első fél évben kibővül.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.