Gazprom a Nabuccóban is
Beszállhat az orosz Gazprom a Nabucco gázkonzorciumba, a tárgyalások már hetek óta folynak – jelentette török energiaminisztériumi forrásokra hivatkozva a Reuters. Ám ezzel éppen eredeti céljuk megvalósításáról kellene lemondaniuk a társulás tagjainak – köztük a Mol Nyrt.-nek –, vagyis arról, hogy importjuk diverzifikálása jegyében az orosztól eltérő eredetű gázt hozzanak Európába, orosz partnerek bevonása nélkül. Mégis szükség lehet a Gazpromra, mert a beruházás stratégiailag ugyan fontos, életképességét azonban sokan kétségbe vonják.
A 4,7 milliárd euróból építendő cső gázának ugyanis sem a forrása, sem a piaca nem elég biztos. Az egyik szállítónak ígérkező Irán épp a napokban jelezte, hogy Európába mégsem csövön, hanem cseppfolyósítva, tartályhajón küldené a gázt, vezetéket pedig a Nabuccóval ellenkező irányba, India felé építene. Ígéretesebb a nemrég még nettó gázimportőr Azerbajdzsán, amely viszont már – más csöveken – elígérte gáza egy részét Olaszországnak és Grúziának, igaz, ettől juthat elég a Nabuccóba is. Utóbbi éves kapacitását 26-32 milliárd köbméteresre tervezik.
A 2030-ig várható európai gázigény növekedéséről hétfőn tett közzé előrejelzést az osztrák Booz Allen Hamilton, s arra jutott, hogy a földrésznek nincs feltétlenül szüksége a Nabuccóra.
„A Nabucco projekt tagjai már egy éve felajánlották a Gazpromnak, hogy szálljon be a vállalkozásba” – közölték lapunkkal az ügylethez közel álló körökből. A Gazprom bevonásával egy valóban biztos szállítóval gazdagodna a vállalkozás, de biztos piacokhoz is jutna: a délszáv térséghez. Ezen országok gázigénye az orosz gáz hagyományos európai piacokéival szemben (Szerbia, Koszovó, Montenegró, Albánia, Horvátország keleti része, Bosznia-Hercegovina) erőteljesen nő, ellátásuk viszont nem megfelelő. „Ha viszont a Gazprom gázzal, pénzzel és piaccal is beszállna a Nabuccóba, abban értelemszerűen domináns szerepet is kér, vagyis legalább 50 százalék plusz egy szavazatot, ha nem akarja, hogy a gázáról mások döntsenek” – hangsúlyozta forrásunk. A magyarországi nyomvonalra vonatkozó kérdésünkre leszögezte: az orosz gáz nem fog Románián keresztül érkezni. „A fő kérdés azonban nem az, hogy mely országon érkezne Magyarországra az új importcső, hanem az, hogy melyik változat juttatná el a gázt a megfelelő keresletű piacokra.”
Ismert azonban, hogy az eredeti terv szerint a Nabucco Romániából belépve Ausztriánál hagyná el Magyarországot, s az, hogy a konzorciumnak tagja a romániai Transgas is. Ez a nyomvonal elvben számításba jön a Mol–Gazprom tervezésű dél-európai importvezeték esetében is, valójában azonban esélyesebb a Szerbia felől érkező cső, éppen a délszláv piacok kiszolgálása és az olcsóbb kivitelezés miatt. Ha a Nabucco nyomvonala a Gazprom elképzelése szerint alakul, akkor a cső lényegében ott haladna és oda vezetne a közép-európai részen, amerre és ahová a társaság Kék Áramlat gázvezetéke különben is vinné Európában a gázt. A változtatások révén a projekt valóban életképessé válna, ám azáltal, hogy az orosz gáz szállítására alapozna, a Gazprom dominálna és a délszláv piacra összpontosítana, vajmi keveset őrizne meg a Nabucco projekt elképzeléseiből.
Nem véletlen, hogy a Nabucco projektet vezető OMV nem kér a „Nabucco Áramlatból”. Érdeklődésünkre a cég szóvivője, Thomas Hümer leszögezte: a konzorcium valóban szívesen látja a Gazprom gázát a csőben, arról azonban szó sem lehet, hogy tulajdonhányadot adjanak a projektben az orosz cégnek. Ismert, hogy a vállalkozásba az OMV, a Mol, a Botas, a Transgas és a Bulgargaz mellé egy hatodik partnert is be szeretne vonni. Ez azonban nyugat-európai cég lesz. A konzorcium az új taggal még az első fél évben kibővül.”
