Lánc, lánc, tartozáslánc

A jövő héten szavaz a parlament a lánctartozásokat felszámolni hivatott törvénytervezet módosító indítványairól. A csődeljárást gyorsító, a közbeszerzési eljárásokat szigorító, a pénze után futó vállalkozót jelzálogbejegyzés lehetőségével védő javaslatokat az építő- és az építőanyag-iparban tevékenykedő, a Világgazdaság által megkérdezett vállalkozások és szakmai szervezetek egyöntetűen üdvözlik ugyan, de hangsúlyozzák: az ágazatot mintegy 100 milliárd forinttal terhelő probléma megoldásának kulcsa a törvények – köztük a már meglévők – szigorú betartatása lenne.

A törvényalkotók munkáját nyilván nem könnyíti meg, hogy a legnagyobb adós maga az állam. (Amely ugyan korrekt tartozó partner, de a cégek nagy része – értelemszerűen – a pontos fizetést többre értékelné a késedelmi kamatoknál.)

Mayer András, a Vegyépszer Zrt. vezérigazgató-helyettese üdvözölte a tervezetet, de megjegyezte: egy törvény csak akkor jó, ha szigorúan betartatják. A szakember szerint ha a törvénytisztelő vállalkozásoknak csak nőnek az adminisztratív terhei, a törvények kijátszása viszont nem ütközik különösebb nehézségbe, akkor a változtatások nem érik el céljukat.

Miklóssy Ferenc, a Keviép Kft. ügyvezető igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a szerződéskultúra igen alacsony szinten áll, a megrendelők gyakran megalázó feltételeket diktálnak. A joggyakorlat nem kedvez az ágazatnak: a szankciók nem hatékonyak (a büntetőkamat általában alig haladja meg a hitelkamatot), az ellenőrzés nem működik, és ha perre kerül a sor, akkor az évekig – esetenként akár egy évtizedig is – elhúzódhat. A magyar építőipar legfőbb problémája ráadásul a forráshiány, amit nem lehet törvényekkel orvosolni – tette hozzá.

A Magyarországon működő, közel egymillió építőipari vállalkozás többsége a tartozási láncok végén áll; szerintük nem is nagy túlzás azt állítani, hogy az építőket és az építtetőket a szállítók és az anyaggyártók finanszírozzák. A panaszosok nehezményezik, hogy a nagyobb munkákra nemritkán – hárommillió forintért – projektcégek alakulnak, amelyeknek a megszűnése nem rendíti meg a törvényeket kijátszók helyzetét.

Az építőanyag-gyártók között a téglagyártók helyzete különleges, az értékesítés ugyanis kereskedő partnereken keresztül történik. A kétes követelések összege ennek megfelelően viszonylag kicsi: mint arról Kató Aladár, a Magyar Téglás Szövetség elnöke – a Tondach Magyarország vezérigazgatója – lapunkat tájékoztatta, az ágazatban a legrosszabb esetben sem haladja meg a néhány tízmillió forintot. Ezt megerősítette Rajki Diána, a Wienerberger Téglaipari Zrt. marketing/PR vezetője is, aki hozzátette: a piac kiszámíthatósága és áttekinthetősége mindenkinek érdeke (kellene hogy legyen), így természetesen a Wienerberger is üdvözli a javaslatokat. Már csak azért is, mert a lánctartozások miatt már több kereskedő partnerük került kellemetlen helyzetbe vagy jelentett csődöt – tette hozzá.

Nincs direkt értékesítés a Baumitnál sem, így a céget – mint arról Debreczeni Gábor ügyvezető igazgató beszámolt – elkerülik a tartozásláncok. A nehezen behajtható követelések nagysága az árbevétel néhány tized százaléka, ez azonban a nemzetközi gyakorlatban sincs másképp.

A tervezet egyik sokat vitatott pontja, hogy a ki nem fizetett beszállító – követelése erejéig – jelzálogot jegyeztethessen be az ingatlanra. Prohászka Rajmund, a Magyar Ajtó-Ablak Szövetség elnöke – az Ablakcentrum Kft. ügyvezető igazgatója – szerint ez a nyilvánvaló jogi nehézségek ellenére sok esetben jó megoldás lehetne. Az elnök elmondta: a megbízók az ablakgyártóknak járó, gyakran a teljes ár 50 százalékát is elérő utolsó részletet csak az ingatlan átadása után fizetik ki, garanciákra itt lenne igazán szükség.

Talán ennél is nehezebb a betongyártók dolga: Dancs László, a Magyar Betonszövetség elnöke – a Holcim Hungária üzletág-igazgatója – egyenesen úgy véli: ebben a szektorban a legroszszabb a helyzet. Itt a legerősebb a feketepiac, a termék különösen „romlandó”, ráadásul a minőségi problémák csupán hónapokkal a beépítés után derülnek ki.

A szakember üdvözli ugyan a jelenlegi változtatásokat, de – mint a Világgazdaság által megkérdezett cégvezetők – azt hangsúlyozza: a megoldást nem feltétlenül új törvényektől kell várni, hanem a meglévőknek a jelenleginél sokkal szigorúbb betartatásától. A legtöbbet ennek megfelelően az APEH és a tb tehetné: meg kellene gyorsítani a felszámolási eljárásokat (ezek jelenleg akár három-négy évig is elhúzódhatnak), és szigorítani az adó-visszaigénylések ellenőrzését. Sokat segítene a piac megtisztulásában az is, ha nyilvánosságra hoznák azoknak a társaságoknak a listáját, amelyek – törvényi kötelezettségüket megszegve – nem adják le eredmény- és mérlegadataikat a cégbíróságnak.

A széles körű szakmai konzultációk eredményeként egyrészt módosul a csődtörvény, amely így a rosszhiszemű nem fizető adósokat gyorsabb fizetésre készteti, a közbeszerzési törvény módosítása ugyanakkor széles nyilvánosságot biztosít a szerződésteljesítés lényeges adatairól és a számlafizetések időpontjáról.

Sikerként könyvelhető el, ha a törvény egyértelművé teszi, hogy közbeszerzési eljárás csak akkor indítható, amennyiben a fedezet az ajánlatkérőnél rendelkezésre áll.

A csomag harmadik elemeként módosul a Ptk., a vállalkozó a megkötött szerződése alapján jelzálogot jegyeztethet be a megrendelő tulajdonában álló ingatlanra

A széles körű szakmai konzultációk eredményeként egyrészt módosul a csődtörvény, amely így a rosszhiszemű nem fizető adósokat gyorsabb fizetésre készteti, a közbeszerzési törvény módosítása ugyanakkor széles nyilvánosságot biztosít a szerződésteljesítés lényeges adatairól és a számlafizetések időpontjáról.

Sikerként könyvelhető el, ha a törvény egyértelművé teszi, hogy közbeszerzési eljárás csak akkor indítható, amennyiben a fedezet az ajánlatkérőnél rendelkezésre áll.

A csomag harmadik elemeként módosul a Ptk., a vállalkozó a megkötött szerződése alapján jelzálogot jegyeztethet be a megrendelő tulajdonában álló ingatlanra-->