Programok, paradoxonok

Üzlet. Az infokommunikációs piac legmeghatározóbb véleményformálója címet elsőként Kornai Gábor, az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. elnöke nyerte el egy üzleti informatikai magazin olvasóitól. Ez valószínűleg valamilyen felelősséget is jelent, így a díj elsősorban óvatossá tesz – kezdi válaszát a magától adódó kérdésre, milyennek is látja a hazai IT-piacot.

Az óvatosságot viszont azonnal megcáfolva határozott, kemény véleményt formál. Az informatikának húzóágazattá kellett volna fejlődnie, de az elmúlt közel húsz év alatt mindössze tízévnyi utat sikerült bejárnia. Magyarország a jó startpozícióból leküzdötte magát a régió sereghajtói közé. Különösen azt fájlalja, hogy az internet terén még mindig igen jelentős a lemaradásunk a több uniós országhoz képest.

Ha megnézzük, hogy az elmúlt két évtized alatt mennyi pénz ment el itthon informatikára, abból háromszor ekkora eredményt is el lehetett volna érni – sorolja. Jó példaként az okmányirodák elektronizálását említi, míg a rosszként az e-önkormányzati beruházásokat emeli ki. Közülük szerinte egyik sem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket. Azt is bosszantónak tartja, hogy a működő rendszerekben is komoly hibák fedezhetők fel, ezeknek a kijavítására viszont már nincs pénz.

Kérdésemre, hogy a tanácsadói oldal képviselőjeként miért nem hívták fel időben a figyelmet az anomáliákra, csak annyit mond: sok esetben nem is kérték ki a szakértők véleményét. A cég a hibásnak vagy eleve kudarcra ítélt projekteknél pedig legfeljebb közvetett módon küldhetett jelzéseket, azzal, hogy nem vállalta a feladatot.

Úgy látja: meglehetősen paradox a helyzet a hazai piacon. Miközben a kormányzati szektornak túlzottan nagy szerepe van az informatikában – a piacnak ugyanis legalább a felét a nagy központi beruházások képviselik –, öszszességében mégis „alulinformatizált” az államigazgatás. Számos nagy ágazatban lennének még komoly lehetőségek IT-költésre.

A kép a jövő szempontjából sem rózsásabb; mint mondja, e téren meglehetősen pesszimista vagy – nézőpont kérdése – jól informált optimista. Pedig a szakértői utánpótlásban összességében nem állunk rosszul. A magyarországi felsőfokú informatikusképzés a legjobbak között van, ennek alapján jogosan mondhatnánk magunkat IT-nagyhatalomnak. A frissen végzett mérnökök Európa bármelyik munkáltatójánál azonnal kaphatnak munkát. Kevés viszont a gazdasági-informatikus szakember, aki nemcsak a technológiában, hanem az üzleti nyelvezetben is jártas.

Ember. Az informatika a kezdetektől kulcsszerepet játszik az életében, és fordítva. „Büszke vagyok rá, hogy oly módon is hozzájárulhattam a hazai IT-piac fejlődéséhez, hogy én is ott lehettem a nyolcvanas évek végi úttörők között, akik még bőröndben hozták be a számítógép-alkatrészeket, és itthon szerelték össze.”

Azon szerencsések közé tartozónak vallja magát, akiknek jutott négy-öt év a külföldi tapasztalatszerzésből is, de a rendszerváltozás időszakában már itthon lehettek. Új hivatásáért, a vezetői tanácsadásért pedig egy azóta már nem is létező nagy cégnek, az Arthur Andersennek hálás. Az ott szerzett tudást később más cégnél is jól tudta kamatoztatni, de a legtöbbet a nyelvtudás ért, azzal lehetett a legjobban karrierlépcsőket ugrani. Vállalkozói létét nem kora gyerekkori álmok vagy ambíciók szülték. Mint mondja, 1994 őszéig önmagát lojálisnak tekintő alkalmazott volt, aztán mégiscsak kényszervállalkozó lett. Akkor indított vállalkozása azonban az elmúlt több mint egy évtized alatt üzletileg és emberileg egyaránt bejött. Sorsa ilyetén alakulását nagyon nagy mértékben a szerencsének tulajdonítja. Az, hogy édesapja, Kornai János világhírű kutató-közgazdász, szerinte az informatikusok körében inkább egy kellemes olvasmányélmény, nem a szakmai kihívás része. Azt viszont büszkeséggel ismeri el, hogy: „A nevünket az apám tette azzá, ami, én csak abban bízom, hogy nem rontom le”.

A kikapcsolódás mikéntjéről faggatva ismét az informatikához nyúl. „A feleségem szerint én is, mint a számítógépek, két üzemmódban működöm; on vagyok napközben a cégnél, de offra váltok, amint hazaérek.” A paradoxonok pedig saját személyes életét is jellemzik; a számítógépet például nem az irodában, hanem otthon használja aktívan, többnyire stratégiai játékra vagy levelezésre. A cégnél azért nem, mert: „Működésbe lépnének ugyanis a pavlovi reflexek, vagyis rágyújtanék, amit az irodában én magam tiltottam meg mindenkinek”.

Karrierjét 1977-ben tudományos kutatóként, a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben kezdi, majd 1983–87 között egy osztrák kutatóintézetben folytatja. 1998-ban tér vissza Magyarországra, a Kopint-Datorgnál dolgozik elemzési, majd informatikai igazgatóként. Az Arthur Andersennél folytatja ügyvezető igazgatóhelyettesként, azután az Andersen Consulting igazgatója lesz. Rövid időt tölt a Hi-Care fejlesztési igazgatói székében is, mielőtt megalakítja saját cégét, amelynél 2007-től már csak az elnöki posztot tartja meg

Karrierjét 1977-ben tudományos kutatóként, a Konjunktúra- és Piackutató Intézetben kezdi, majd 1983–87 között egy osztrák kutatóintézetben folytatja. 1998-ban tér vissza Magyarországra, a Kopint-Datorgnál dolgozik elemzési, majd informatikai igazgatóként. Az Arthur Andersennél folytatja ügyvezető igazgatóhelyettesként, azután az Andersen Consulting igazgatója lesz. Rövid időt tölt a Hi-Care fejlesztési igazgatói székében is, mielőtt megalakítja saját cégét, amelynél 2007-től már csak az elnöki posztot tartja meg

-->