Sílécre magyar: mi, hol, mennyi? Webkamera!
A legtöbb magyar síelő Ausztriában keresi a tél örömeit. Nem véletlenül: a sógorok pályái olyan közel vannak, hogy egy-egy alsó-ausztriai terep akár egy hétvégi kiruccanás helyszíne is lehet. A szállások színvonalára sem panaszkodhatunk, mivel a háromcsillagos osztrák hotelek komfortszintje jóval meghaladja a hasonló kategóriájú olasz vagy francia szálláshelyekét. Bár egyre többen keresik a félpanziós szállodákat, az sem csalódik, aki egy karintiai vagy tiroli apartman mellett dönt: egy négyszemélyes, minden kényelemmel felszerelt bungaló heti bérleti díja 100 ezer forinttól kezdődik, ami még a hazai, köztudottan érzékenyen nyíló pénztárcáknak sem jelent nagy érvágást.
Persze, ha valaki síléccel a tetőcsomagtartóján gurul át Ausztriába, mehet távolabbra is, de akkor tankoljon: Olaszország északi tartományában ugyanis még nem érdemes fékezni. Tarvisio, illetve Sella Nevea sípályái ugyanis csak annyiban mesébe illőek, hogy hol van hó rajtuk, hol meg nincs. Megéri egy-két órával többet autózni. Sella Ronda például a magyar értelmezésű nevével ellentétben gyönyörű tájjal és körgyűrű jellegű pályával várja a síelőket, de Trentino tartomány lélegzetelállító terepei is sokkal többet kínálnak egy egyszerű sportélménynél. Az itthoni árakat azonban gyorsan felejtsük el, az olasz sípályák környékén ugyanis drága minden – és akkor még enyhén fogalmaztunk.
Hazai fizetőeszközre átszámítva egy korsó – nem is mindig jó minőségű – sör 1200 forint, egy pohárka grappa 800 forint, egy palack kóla 1200 (!) forint, a főtt virsli sült burgonyával 1700 forint, egy kis adag lasagna pedig 2000 forint. Ha tehát apartmanba megyünk, megéri megpakolni itthoni elemózsiával a csomagtartót, a hotelben pedig szinte kötelező a félpanzió – behozza ugyanis az árát.
Ha a síbérletek díja a legfontosabb szempont, Franciaország a legjobb választás. Pedig a gallok jó tíz éve szintén a drágaságukról voltak híresek, mostanra viszont végeláthatatlan, kiváló síterepeiket sikerült kedvező tarifákkal „házasítaniuk”. A szállások árai is lejjebb mentek, amióta elterjedtek az egészen kicsike „kabinos” jellegű vityillók. Ezt egyébként inkább azoknak a diákoknak ajánlják, akik tényleg csak alvásra kell a tető a fejük fölé. Kellemetlen viszont, hogy amit megnyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon: Franciaország ugyanis olyan messze van, hogy az utazási költségekre nagyjából el is megy az az összeg, amit a kedvezőbb árakon spórolunk.
Ha úgy döntünk, hogy a pénzünket nem a benzintankra, hanem magunkra költjük, Szlovénia és Szlovákia kínálkozik még lehetőségként. Déli szomszédunk egyre felkapottabb, ami nem is csoda: kedvező árai és jó színvonalú szolgáltatásai miatt Rogla vagy Bohinj neve ma már ismerősen cseng. Kár, hogy a szálláskapacitás nem igazán tart lépést az igényekkel, ezért aki nem foglalja le időben a helyét, könnyen hoppon maradhat. Szlovákiának már koránt sincs egyöntetűen jó híre. A közelség mellett egyetlen előnye az olcsóság – ám kérdés, hogy megéri-e mindez, ha a pályákon nagy a tömeg, és a szállások színvonala is meglehetősen szerény. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a Chopok vagy Donovaly lejtőit mostanság leginkább csoportosan utazó diákok népesítik be: tanulásra, gyakorlásra még jók a szlovák pályák, aztán ha már nem csak bukdácsolásra megy el a síbérlet ára, jöhetnek a komolyabb, színvonalasabb terepek.
Mint például Svájc. Igaz, ez az alpesi ország csak a legtehetősebbek számára reális alternatíva. A síbérletek ára itt a legdrágább – igaz, a 200-300 kilométer összhosszúságú pályák is az „exkluzív” kategóriába sorolhatók. Jungfrau, vagy St. Moritz legolcsóbb szállodáiban a legolcsóbb szállásdíj egy napra 30 ezer forintnál kezdődik, de egy jól felszerelt 8 személyes alpesi kunyhót sem lehet kapni 300 ezer forint alatt egy hétre. Az svájci síelést még az is drágíthatja, hogy sok helyen – például a felkapott Zermattban – autómentes övezeteket jelöltek ki. Ez azt jelenti, hogy bizony ki kell szállni a megszokott családi kocsiból – cserébe viszont a legendás svájci kisvasutakon való utazás élményével gazgadodhatunk.
Nálunk is lehet siklani
Aki a pénztárcája, vagy az elfoglaltságai miatt nem engedhet meg magának egy hosszabb külföldi sítúrát, egy-egy hétvégére itthon is találhat lesiklásra alkalmas pályákat.
Kékestető: Magyarország legmagasabb pontjáról, 1014 méterről indul hazánk leghosszabb lesiklópályája, amely 1,8 km hosszú, és a Mátraháza fölött fekvő Veronika-rétnél ér véget. A pálya felső szakaszán egy nemrég felújított 700 méter hosszú tányéros felvonó, valamint két tanulólift üzemel.Idén lett kész az északi pályákat kiszolgáló új csákányos felvonó. Az 1000 fő/óra kapacitású lift egy fekete 590 méteres és egy piros 390 méteres pályát szolgál ki, így Kékestetőn a sípályák összhossza már több, mint három kilométer. Az egész napos jegy felnőtteknek 1800, gyerekeknek 2700 forint, az esti síelés viszont mindenkinek egységesen 2000 forintba kerül. W E B K A M E R A
Dobogókő: a fővárosból fél óra autózással elérhető. A pálya összhosszúsága 2,2 kilométer, de ha kellő mennyiségű hó hull, egy turistaútvonalon akár 6 kilométert is lehet csúszni egészen a pilisszentkereszti buszmegállóig. Az egésznapos bérlet felnőtteknek hétvégén 3500, hétköznap 3000 forint, diákoknak pedig 2000 forintba kerül. Éjszakai síelésre is van lehetőség, ennek ára 2000 forint.
Visegrád: Ez is közel fekszik Budapesthez. A kék és piros pályákhoz a felnőttek 3500, a a gyermekek és idősek 2800 forintos napijegyért öt különböző síliftet vehetnek igénybe. Minden nap este kilenc óráig minőségi pályavilágítás mellett lehet síelni.
Eplény: Ez Magyarország legmeredekebb sípályája, lejtése néhol eléri a 30 fokot. Öt, kéktől a fekete jelzésűig változó pálya és négy felvonó várja a sportolókat. Az egész napos bérlet felnőtteknek 4500, a diákoknak 3400 forint. Az esti síelés ugyanezekben a kategóriákban 2400 és 1800 forintba kerül.
Sopron: a Dalos-hegyen a sípálya mellett szánkópálya is várja a sportolókat. Érdekesség, hogy a szánkózók egyedülálló módon itt ingyenesen vehetik igénybe a pályához tartozó tányéros felvonót.
