Új kongresszusi központ kell

Budapestről hiányzik egy jelentős kongreszszusi központ. A potenciális helyszínek között szerepel és szerepelt többek között a Tüskecsarnok néven ismert épület, a Syma csarnok melletti új épületegyüttes, az Óbudai-szigetre tervezett Álomsziget, a Millenniumi Városközpont, az ELTE új épülettömbjéhez kapcsolódó terület, illetve a már meglévő egyetlen kongresszusi központunk, a Budapest Congress & World Trade Center eredeti tervek szerinti kibővítése.

E fejlesztési helyszínek többnyire nem a belvárosban helyezkednek el, amely eltér a korábban felépült európai központok adottságaitól, de ez nem jelent hátrányt akkor, ha a kapcsolt szolgáltatások és az infrastruktúra képes megfelelően kiszolgálni a vendégeket. Ha egy megközelítőleg három-négyezer főt befogadni képes konferencia-központhoz megfelelő férőhelyű szálloda és vendéglátó-, illetve szórakoztatóegység párosul, kiegészítve magas színvonalú infrastruktúrával, akkor a kihasználtság aránya már csak a menedzsment munkáján múlhat – véli Kiss Zoltán, a Hypo Alpe-Adria Leasing Zrt. vezérigazgatója.

A kongresszusi központok Európa-szerte nem állami, nem is magán-, hanem kivétel nélkül városi tulajdonban vannak. A városok építik meg az ingatlanokat saját turizmusuk fejlesztése, gazdaságuk hosszú távú bővítése érdekében. A források megteremtése viszont Nyugaton sem egyszerű feladat: egy három-négyezer fő befogadására alkalmas létesítmény felépítése 30-40 milliárd forintba is kerülhet. Ha közpénzből valósul meg a beruházás, az elsősorban fővárosi forrásokat jelenthet – esetleges állami támogatással –, hiszen egy ilyen centrum hozadéka elsősorban a várost érinti, és nem terjed ki az egész országra. Magyarország és Budapest azonban jelenleg nem tartozik a forrásfelesleggel „küzdő” országok és városok táborába, így a beruházás sorsa a következő években nagy valószínűséggel az EU-s forrásokon vagy magánbefektetők ilyen célú szándékain múlik.

Budapesten az átlagos, 60-70 százalékos kihasználtsági mutató mellett 20-30 év alatt térülne meg a beruházás, ehhez azonban számos pótlólagos szolgáltatásnak is kapcsolódnia kell, mint például szálloda, éttermek, kávézók, pubok, az adottságok között pedig feltétel a megfelelő tömegközlekedés, a jó parkolási lehetőség és a színvonalas általános infrastruktúra. A befektető szempontjából a konferenciaturizmus a kapcsolt szolgáltatások miatt jelenthet potenciált.

Az igazi rivális Bécs, ahol öszszesen öt nagyobb konferencia-központ található, az alább említettek közül a legnagyobb 4320 fő befogadására alkalmas, míg a többi 2700, 2500, 1700, illetve 1000 férőhelyes. E kapacitással Párizs után Bécs bizonyult a második legnépszerűbb konferencia-fővárosnak Európában. A fő eltérések az atmoszférában, illetve az ár-érték arányos szolgáltatási különbségekben rejlenek, ezek közül az előbbi inkább Bécsnek, míg az utóbbi egyértelműen Budapestnek kedvez. Ennek tudatában fővárosunknak valójában nem olcsóbbnak kellene lennie, hanem magasabb szintű szolgáltatást kellene nyújtania a kedvezőbb eredmények eléréséhez. VG