Mi a jövője a belvárosi bevásárlóközpontoknak? Tudósítás Cannes-ból

Egybek között ezt is feszegettem Cannes-ban több nemzetközi fejlesztőt és befektetőt kérdezve.

Abban mindenki megegyezett, hogy ezeknek a központoknak a lehető legnagyobb mértékben kell belesimulni a belvárosok szövetébe, funkcióinak kiegészítésül kell szolgálni a környék többi kiskereskedelmi egységéhez képest. A fejlesztők jobban teszik, ha a minőségi kínálatra összpontosítanak a bérlői mix kialakításakor, s nem a tömegtermékekre. Nem lehetnek tolakodóan nagyok, s építészeti megoldásaiban inkább a megőrizve megújítani, semmint a kiugró, extravagáns, csupa üveg monstrumokra vevők a lakók és a látogatók.

Hasonló viták, értékítéletek a tavaly őszi müncheni Expo Realon is voltak illetve elhangzottak. Érdemes felidézni Adrian Ford, a Sonea Sierra európai fejlesztési igazgatójának véleményét, aki szerint a belvárosi bevásárlóközpontok és a klasszikus nagyáruházak egyfajta mágnesként működhetnének, megakadályozva a belváros kiürülését. Walter Brüne építész a düsszeldorfi Kö-Galerie megalkotója így érvelt: a Königh strassén évtizedekig sok étterem, kávézó, söröző és élelmiszerüzlet is volt, ám a bejövő nagy ruházati világmárkák ellehetlenítették őket és egymás után átvették a területeket. A Kö-Galerie-be ezért ilyen, "kihalt" üzlettipusok is nagy számban bekerültek.

Berlin városfejlesztési vezetője, Ingborg Junge-Reyer azzal egészítette ki, hogy a sokmilliós fővárosokban egy-egy kerületben is annyian laknak, mint egy másik nagyvárosban. A kerületek közötti egymárahatást is vizsgálni kell egy-egy körzet rehabilitációjánál. Ezen kívül a felújított vagy a lebontott helyén újraépített bevásárlóközpont közvetlen környékén a vásárláson kívül más funkciókat is kiváló minőségben kell kínálni. Például érdemes önálló mozipalotát, sport-és fitness központot vagy kulturális egységet "betenni", így kiszélesíthető az élő belváros.

A több tucat belvárosi bevásárlóközpontot már felépített - Magyarországon a három Árkáddal jelen lévő - német ECE Projectmanagement első embere, Alexander Otto szerint ma már nem bevásárlásról, hanem vásárlási élményszerzésről kell beszélni. Nagyon fontos, hogy a sétálóövezetek nyitottak, átjárhatóak legyenek, maguk a bevásárló és szolgáltató egységek inkább vízszintesen és kevésbé függőlegesen legyenek elérhetőek. Valami szórakoztató, a hosszabb tartózkodásra (nem feltétlenül vásárlásra) ösztönző elemnek, egyfajta megkülönböztető erőnek is lennie kell. "Van olyan központ Németországban, ahol még templom is van, nem beszélve a színházról, de elgé sokban található könyvtár és kiállító terem" - fűzte hozzá.