Havi elemzés: világhódító sportok

A sportvállalatokról általánosságban elmondható, hogy legnagyobb bevételi forrásaik – természetesen a jegyeladási és a meccsnapi bevételek mellett – egyértelműen a kereskedelmi jogok értékesítéséből és hasznosításából, tehát a szponzorálásból és a tv-jogdíjakból származik.

E pénzek nagysága azonban egyértelműen attól függ, hány ember kíváncsi az aktuális sporteseményre. A támogatóknak természetesen annál többet ér az adott sportszervezet vagy sportoló, minél több rajongót érhetnek el általa, s a tévétársaságok is többet fizetnek a közvetítési jogokért, ha minél többen megnézik az eseményt a televízióban.

A ma már többnyire gazdasági alapon működő sportágaknál ezt az egyszerű összefüggést viszonylag gyorsan felismerték, s egyes sportszervezetek, -szövetségek már évtizedekkel ezelőtt arra törekedtek, hogy minél több emberhez vigyék közel az adott sportot. A folyamat azonban az ezredfordulón felgyorsult, így mára a leginkább üzleti alapon működő sportágaknál egyértelműen megindult egyfajta globalizációs tendencia.

Ennek egyik példája az Angol Labdarúgó-szövetség néhány hónappal ezelőtt napvilágot látott ötlete, miszerint a 2010/2011-es idénytől minden évben rendeznének az ország határain túl is egy angol bajnoki fordulót.

A szövetség természetesen azokat az államokat emelte ki lehetséges célpontként, amelyek segítségével a legnagyobb mértékben tudnák növelni az angol labdarúgás rajongóinak a számát: terveznek extra fordulót például New Yorkban, Pekingben és Tokióban is.

Bár a FIFA első körben egyhangúlag elutasította az angolok elképzelését, nagy valószínűség szerint a britek nem adják fel ilyen könnyen. A nemzetközi szövetség legfőbb indoka ugyanis az volt, hogy – mivel az extra fordulót nem az idény végén hanem januárban rendeznék – a játékosok az időeltolódás miatt nem tudnának regenerálódni, ha az egyik héten az otthonuktól több ezer kilométerre, a következő hét végén pedig ismét Angliában kell majd játszaniuk.

Ez a probléma ugyanakkor egy hét szünettel megoldható, a játékosok túlhajtottsága ellen pedig eddig is sokan ágáltak, a változásokat és a meccsek számának folyamatos növelését azonban ez sosem akadályozta meg.

A külföldi forduló ötlete azonban nem az angolok fejéből pattant ki: az amerikai profi ligák már egy éve próbálkoznak azzal, hogy ily módon népszerűsítsék magukat az Egyesült Államok határain túl. Tavaly a profi futball-, jégkorong- és kosárlabdaligában is játszottak egy-egy bajnoki vagy felkészülési mérkőzést Londonban, s a jövőben terveznek meccseket más országokban is. Sőt, nemrégiben az is felmerült, esetleg a világ legnézettebb egynapos sporteseményét, az amerikai profi futballdöntőt, a Super Bowlt is az USA-n kívül rendezik néhány év múlva.

Az amerikai profi ligák egyébként mindig is élen jártak a sportágak piacának tudatos bővítésében. Már a hatvanas-hetvenes években felismerték, úgy tudják magukat legjobban népszerűsíteni, ha a fogyasztókhoz közel viszik a mérkőzéseket, és minden amerikai drukkolhat egy csapatnak. Éppen ezért úgy határozták meg a különböző teamek telephelyét, hogy azzal teljesen lefedjék a nagyobb médiapiacokat az országban, s ezzel a lehető legtöbb embert elérjék a sportággal, jelentősen növelve így a bevételeiket.

Ugyanakkor nem a profi ligák, és nem is valamely nemzet labdarúgó-bajnoksága jutott a legtovább a globalizáció rögös útján a sportok közül, hanem egy olyan sportág, amely történetének kezdete óta országról országra vándorol, és így helyzeti előnyből indult a nemzeti bajnokságokhoz képest. Ez pedig nem más, mint a Forma–1.

Míg 1950-ben, az első világbajnokság idején mindössze hat F1-es nagydíjat rendeztek (ötöt Európában, egyet pedig az Egyesült Államokban), jelenleg már minden idényben 17–19 futam van, s a száguldó cirkusz versenyhelyszínei lényegében az egész világot lefedik. A Forma–1 globalizációja a nyolcvanas években kezdődött, amikor Bernie Ecclestone megkaparintotta a sportág kereskedelmi jogait, s ráébredt, hogy ezeket a korábbinál jóval magasabb áron is lehet értékesíteni, illetve az addigiaknál hatékonyabban is lehet hasznosítani.

A 80-as évek közepén lépett be a futamrendező országok közé Ausztrália és Japán, s ekkor tartották az első nagydíjat a vasfüggönyön túl is, Magyarországon.

A folyamat az ezredfordulón gyorsult fel, amikortól is fokozatosan megjelentek a versenynaptárban az ázsiai feltörekvő országok, mint például Malajzia, Bahrein vagy éppen Kína. Az F1 terjeszkedésével párhuzamosan rohamosan emelkedett a sportágba áramló pénz mennyisége: a közvetítési jogdíjak értéke például 1990 óta körülbelül tízszeresére nőtt.

Bár a Forma–1 mára lényegében a teljes világpiacot lefedi, globalizációja nem állt meg: a tervek szerint hamarosan rendeznek futamot Indiában, Oroszországban és még legalább egy arab államban.