All in Macaón - Helyszíni tudósítás, képekkel
Ott magaslik a kikötő szomszédságában, hullámos frontját nehéz eltéveszteni. Lobbija önmagában is megér egy misét, de most nem erről akarok mesélni. Ez a monstrum ugyanis csak egy a sokból, amit az elmúlt két-három évben emeltek ezen a bűnbarlangkból élő szuper félszigeten és a hozzá tartozó szigeteken. Itt valóban "all in", ami pénz csak létezik, azt mind betolják a kaszinókba, a hotelekbe, az éttermekbe és ennek hátterébe. Persze, ki is veszik a profitot, de sokat visszaforgatnak. A Macaohoz tartozó két jelentősebb szigeten hasonló dolgok történnek: szállodák, kaszinók, golfpályák épülnek - ott jártamkor épp egy újabb terveit ismertette a helyi sajtó.
Van egy jó kis havi magazin, a MacauBusiness, egyik példányát lenyúlva akadtam egy kulcsfontosságú beszámolóra. Az életet adó zsetonok világa tárult fel - szigorú elemzés formájában. Ebből megtudtam, hogy tavaly nem kevesebb, mint 47 százalékkal ugrott meg a kaszinók bruttó nyeresége, s ezzel megelőzték Las Vegast, először történetük során. Ráadásul a bázis sem volt semmi. Tavaly a bruttó nyereség 83 milliárd macaoi dollár (hivatalosan petac - jó kis név, nekünk..) volt, vagyis átlépte a 10 milliárd amerikai dollárt, ez először sikerült.
A szerencseipart főleg a kaszinók táplálják, de két másik fogadójáték is egyre népszerűbb: a lóverseny és az agárhajsza. Mindkettőnek több órát szentel egy helyi tévécsatorna, a futamok közötti reklámok horribilis tarifákon kelnek el. Persze fogadnak még focimeccsekre és lottóznak is, ezek együtt további egymilliárd petákos profitot hoztak tavaly.
Kik jászanak? Főleg Hongkongból, Sencsenből jövő kínaiak, helyi középosztálybeliek és igazi külföldiek - oroszok, ukránok, egy-két amerikai és maláj. Rulett asztalt csak hosszas keresés után lehet találni a nagyobb kaszinókban, mindent elönt a baccarat és más kártyajáték. A kínaiak általában fegyelmezettek, de nagy hanggal óbégatnak, ha buknak. A rulettetnél ötven dollár a legkisebb tét. Na, de nem mindegy, milyen. Nem macaoi, hanem hongkongi. Ennek azért van jelentősége, mert a helyi pénzt előzőleg át kell váltani hongkongira. Csakhogy: az idegen a félszigetre érkezésekor már kénytelen átváltani pénzét macaoi dollárra, mert nem tudja, hogy mást is elfogad a taxis. Majd felsül a kaszinó pénztárjában, ott ugyanis közlik, hogy azt vissza kell váltani honkongira. Erre mondják azt: ÜGYES.
Az alig több, mint félmillió lakosú Macao három fő bevételi forrásra támaszkodhat: a kaszinók, a turizmus és az ingatlanfejlesztés. Történelmi negyed nem nagyon maradt, bár a belvárosban érezhető az egykori portugál befolyás. Van egy-két jó, koloniális stílusú hotel, azokat szépen felújították, a sétáló utcák környéke viszonylag tiszta, az üzletek azonban egytől-egyik kínaiak. Néhány mutatós portugál étterem még működik, az utcatáblák is kétnyelvűek, de élő embert alig találni, aki a luzitánok nyelvén szólal meg.
Azt mondta a hotelportás, hogy jól jönne már a munkaerő, állandóan hosszúznia kell. És tényleg. Ki fog dolgozni az újszállodákban, éttermekben, kaszinókban? Még a helyi kormányzat sem tudja, viszont közölt egy becslést: egy-két éven belül legalább 100 ezer új bevándorló - vagy vendégmunkás - kell. Vagyis minimum húsz százalékkal növekszik a lakosság. Az új lakosoknak persze, új toronyházak, üzletek, stb. kell. Szép kis spirál elé néznek.
