Állami cégek célkeresztben

Áttekinti az állami tulajdonban lévő nagyvállalatok külföldi tulajdonszerzését az OECD – jelezte a szervezet főtitkára Szöulban egy vállalatirányítási konferencián. Angel Gurría szerint a kezdeményezés célja az, hogy információt gyűjtsön erről az utóbbi években egyre jelentősebbé váló globális trendről, és javaslatokat fogalmazzon meg a kérdéskör nemzetközi szabályozására.

A párizsi székhelyű szervezet a közelmúltban a magántőke-társaságok, a fedezeti alapok és az állami tulajdonú vagyonalapok piaci szerepével kapcsolatban végzett hasonló tényfeltáró és elemzőmunkát. Ennek eredményét Gurría úgy összegezte, hogy a szóban forgó, a kormányok és a közvélemény által sokszor gyanakvással szemlélt befektetők valójában kedvező szerepet játszanak a nemzetközi pénzpiacokon, és ezért nem kell számukra különlegesen szigorú szabályokat bevezetni sem nemzeti, sem nemzetközi szinten.

Az állami tulajdonú cégek terjeszkedésével kapcsolatban legalább ugyanennyi aggály merülhet fel, mégis ez a kérdéskör mindeddig sokkal kevesebb figyelmet kapott a szakmai és a tágabb közvélemény előtt – mutatott rá Gurría. Az OECD első embere figyelemre méltónak nevezte, hogy míg négy évvel ezelőtt még a világ tíz legnagyobb piaci értékű tőzsdei társasága európai és észak-amerikai magánvállalat volt, addig ma már az élmezőny felét állami kézben lévő cégek teszik ki. Közéjük tartozik három kínai (a Petrochina, a China Mobile és az Industrial and Commercial Bank of China), egy orosz (Gazprom) és egy brazil (Petrobras) vállalat. A száz legnagyobb tőzsdei cég között sok olyan nyugati vállalatot is találunk – az Electricité de France-tól az Enelig vagy a Deutsche Telekomig –, amelynek a papírjai részlegesen állami tulajdonban vannak. Az OECD ezeken túlmenően a tőzsdén nem jegyzett állami társaságok terjeszkedését is bevonja a vizsgálatba.

Gurría elmondása szerint három kérdéskört szeretnének tisztázni. Az első az állami cégekre és a gazdasági súlyukra vonatkozó információk hiánya, illetve bizonytalansága, a második a piaci hatékonyságuk kérdése, a harmadik pedig külföldi terjeszkedésük motivációinak a feltérképezése. Az elemzés célja egyebek mellett az lesz, hogy tanácsokat adjon a külföldön sok esetben jelentős nagyvállalati aktívákat megszerző állami cégek átláthatóbbá és versenyképesebbé tételére.

Az OECD főtitkára egyelőre nem foglalt állást azzal kapcsolatban, hogy a külföldi állami nagyvállalatok beruházásait csak viszonossági alapon engedélyezzék-e a fejlett országok. Ez azért kulcsfontosságú kérdés, mert Európában és az Egyesült Államokban sokan vélekednek úgy, hogy ha egy feltörekvő ország elzárja saját piacait a nyugati beruházók elől, akkor cserébe az ő cégeik terjeszkedését is korlátozni lehet. Mások azonban protekcionistának nevezik ezt a logikát.

A kérdés egyebek mellett az orosz energetikai cégek, különösen a Gazprom európai terjeszkedése kapcsán került reflektorfénybe. Miközben ugyanis a Kreml irányítása alatt álló gázipari óriásnál újabb és újabb nyugati vállalatok megvásárlása kerül napirendre, Vlagyimir Putyin nem sokkal miniszterelnökké való kinevezése után különbizottság felállítását jelentette be az Oroszországban tervezett külföldi beruházások engedélyezése végett. Ezt elemzők úgy értékelik, hogy Putyin „kézi vezérlés” alá helyezi a külföldi beruházók szűrését. Problémák persze most is vannak: sokszor nem is a központi kormányzat, hanem a helyi vagy regionális szervek tesznek keresztbe egy-egy külföldi olajcégnek vagy iparvállalatnak. VG