Árammentés kiskapukon át
Zavart okozott a hazai villamosenergia-piacon az áramtörvény 106-os paragrafusának múlt heti módosítása. A szabályozás előírja, hogy a hosszú pozícióval, azaz az el nem adott árammal rendelkező, 20 megawatt fölötti kapacitású erőműveknek, valamint a szintén hosszú pozíciójú kereskedőknek szeptember 25-ig közölniük kell a Magyar Energia Hivatallal (MEH), mekkora eladható készleteik vannak. A hivatal ezen adatok ismeretében október 1-jére villamosenergia-értékesítési tervet készít a számukra, s meghatározza, hogy október 25-től milyen szabályok szerint adhatják el megmaradt villamos energiájukat.
Miközben a cél nyilvánvalóan jó – a kereskedés átláthatóbbá tétele –, anyagi hátrányt okozhat az érintetteknek, ha betartják a végrehajtás előírt módját. Például nem teljesen világos számukra, hogy pontosan milyen készletekre vonatkozik a rendelet, az pedig kifejezetten hátrányos, ha az adatszolgáltatásuk és az értékesítésre való felhatalmazás közötti egy hónapban egyáltalán nem adhatnak el villamos energiát. Ezalatt jelentős üzletekről maradhatnak le, de akkor is pórul járnak, ha ezen időszakban leromlanak az értékesítési pozícióik. Rossz szerintük az adatszolgáltatás kijelölt időpontja is, szeptemberre jórészt megszületnek a téli időszakra vonatkozó megállapodások.
Megindult tehát a kiskapukeresés. A bizonytalan piaci helyzet alól úgy a legegyszerűbb kibújni, hogy az adatszolgáltatásra kötelezettek már szeptember 25. előtt, visszavásárlási opcióval eladják áramfölöslegüket.
Egyes európai államokban a Magyarországon tervezettnél is sokkal nagyobb átláthatóságot követelnek meg a piaci szereplőktől. „Az erőműveknek előre meg kell adniuk tervezett karbantartásaik pontos idejét, s minden olyan előre látható eseményt, műszaki adatot, amely befolyásolhatja termelésük majdani nagyságát – mondta a tegnapi sajtóbeszélgetésen Hajdú Balázs, a CEZ Magyarország munkatársa. Németországban már külön üzletág is ráépült a majdani termelői kapacitásokra vonatkozó információkkal való kereskedelemre. Ez egyébként azt is mutatja, hogy az ügyletekkel, a működéssel kapcsolatos adatszolgáltatás önmagában kevés az átlátható villamosenergia-kereskedelemhez. Az adatoknak el is kell jutniuk a nyilvánosságig.
„Az átláthatóság a fő szempont azokkal a szerződésekkel (htm) kapcsolatban is, amelyekben hazai erőművi kapacitásokat kötött le hosszú távra az MVM Zrt.” – véli Kiss Péter, a KPMG energiaügyekre szakosodott partnere. Szerinte nincs abban kifogásolnivaló, ha kölcsönös érdekeik alapján az erőművek és a nagykereskedők hosszú távú szerződést kötnek. A probléma az, ha annak tartalmát a felek nem hozzák nyilvánosságra, mondván: az üzleti titok. (A skandináv országokban nem az.) Ám pontos tartalmuk ismerete nélkül is támadhatók a htm-ek, tudván, hogy ezekben az erőműtársaság nem vállal üzleti kockázatot, hiszen az állam nyereséget garantál számukra. Erre nem mentség az sem, hogy e szerződések megkötése idején Magyarország nem volt uniós tag, vagyis adhatott állami támogatást a vállalatoknak. 1995 táján ugyanis már tudható volt, hogy az EU-ba tartunk. „Miközben a térség más, hasonló cipőben járó országai uniós záradékkal látták el akkoriban született htm-jeiket – vagyis meghatározták, hogyan módosul a szerződés uniós csatlakozásukkor –, a hazaiakból ez a passzus kimaradt” – mutatott rá Drucker György, az Energiainfó vezető elemzője. VG
