Rehabilitációra tangó, monitor ügyel a szívbetegek kórházon kívüli életére
Szívinfarktus vagy szívelégtelenség miatt kezelt betegek szívesebben és eredményesebben mozognak a táncparketten, ropják tangót, mint gyógyfürdőbe vagy gyógytornára járjanak. Mexikói szakorvosok így foglalták össze tapasztalataikat a szívgyógyászok Argentínában tartott világkongresszusán. Szívbetegségben a rendszeres, orvosilag ellenőrzött mozgás, fizikai terhelés a gyógykezelés fontos eleme. A kórházi és az otthoni rehabilitációs gyakorlatokat azonban több vizsgálat tanúsága szerint a betegek jelentős része hamar abbahagyja, vagy rendszertelenül csinálja - véli Matos Lajos kardiológus főorvos. A mexikói Országos Kardiológiai Intézet kutatói egyébként a mozgáskezelést több korosztályhoz tartozó szívbetegre kiterjesztették. A legfiatalabb résztvevő négyéves volt és veleszületett szívbetegség miatt operálták, a legidősebb páciens pedig elmúlt nyolcvan és szívinfarktus után került utókezelésre. A folyamatos EKG-felvétel lehetővé tette, hogy a kutatók a legkisebb szívritmuszavart is azonnal fölismerjék, vagy érzékeljék, ha a szívizom oxigénhiánya jelentkezett. A csoport tagjainak egyötödében figyeltek meg olyan EKG-változást, hogy a páciens mozgását átmenetileg lassítani kellett. A hét végén, Siófokon tartott konferencián magyar szakorvosok arról számoltak be, hogy nálunk is egyre inkább elterjed a szívbetegek kórházon kívüli életének nyomon követése, amire többféle monitoring rendszert alkalmaznak. Például a szívritmus zavart elhárító pacemakerrel élő, súlyosabb stádiumú betegek egy mobiltelefon nagyságú készüléket kaphatnak, amely ha a betegnél valamilyen panaszt észlel, azonnal továbbítja azt a kardiológiai centrumokba. Azt pedig az orvos dönti el, hogy szükség van-e a páciens kontrollvizsgálatra való behívására.Rehabilitációra tangó, monitor ügyel a szívbetegek kórházon kívüli életére Szívinfarktus vagy szívelégtelenség miatt kezelt betegek szívesebben és eredményesebben mozognak a táncparketten, ropják tangót, mint gyógyfürdőbe vagy gyógytornára járjanak. Mexikói szakorvosok így foglalták össze tapasztalataikat a szívgyógyászok Argentínában tartott világkongresszusán. Szívbetegségben a rendszeres, orvosilag ellenőrzött mozgás, fizikai terhelés a gyógykezelés fontos eleme. A kórházi és az otthoni rehabilitációs gyakorlatokat azonban több vizsgálat tanúsága szerint a betegek jelentős része hamar abbahagyja, vagy rendszertelenül csinálja - véli Matos Lajos kardiológus főorvos. A mexikói Országos Kardiológiai Intézet kutatói egyébként a mozgáskezelést több korosztályhoz tartozó szívbetegre kiterjesztették. A legfiatalabb résztvevő négyéves volt és veleszületett szívbetegség miatt operálták, a legidősebb páciens pedig elmúlt nyolcvan és szívinfarktus után került utókezelésre. A folyamatos EKG-felvétel lehetővé tette, hogy a kutatók a legkisebb szívritmuszavart is azonnal fölismerjék, vagy érzékeljék, ha a szívizom oxigénhiánya jelentkezett. A csoport tagjainak egyötödében figyeltek meg olyan EKG-változást, hogy a páciens mozgását átmenetileg lassítani kellett. A hét végén, Siófokon tartott tanácskozáson magyar szakorvosok arról számoltak be, hogy nálunk is egyre inkább elterjed a szívbetegek kórházon kívüli életének nyomon követése, amire többféle monitoring rendszert alkalmaznak. Például a szívritmus zavart elhárító pacemakerrel élő, súlyosabb stádiumú betegek egy mobiltelefon nagyságú készüléket kaphatnak, amely ha a betegnél valamilyen panaszt észlel, azonnal továbbítja azt a kardiológiai centrumokba. Azt pedig az orvos dönti el, hogy szükség van-e a páciens kontrollvizsgálatra való behívására.
