Jó gáztörvény, kis hibákkal

Kisebb hiányosságok és változtatnivalók csúfítják el a nemrég megszületett új gáztörvényt, de még sok minden helyre tehető a végrehajtási rendeletekkel, és sok múlik a törvény hatályán kívül eső tényezőkön is – derült ki a lapunk által megkérdezett gázkereskedők válaszaiból. Alapvetően azonban elégedettek a szabályozással. A törvény megfelel az uniós közösségi jog követelményeinek és segíti a verseny élénkítését is, azon keresztül javítja a gazdaság versenyképességét, sőt, a hosszú távú ellátásbiztonságot is.

Az új gáztörvény szerint 2009. július elsejétől minden nem lakossági fogyasztónak, amelynek kapacitáslekötése meghaladja az óránkénti húsz köbmétert, kötelezően ki kell lépnie a szabadpiacra. 2010. június 30-ig az óránként száz köbméter alatti teljesítményigényű fogyasztók és a távhőtermelők még választhatják az egyetemes szolgáltatást. „Mivel azonban a szabadpiaci gázkereskedelmi szabályok számottevően nem változnak, az intézkedés felpezsdítheti a kereskedelmet” – mutatott rá Laczó Sándor, a Magyar Gázipari Egyesülés (MGE) elnöke, egyben az Égáz-Dégáz Zrt. vezérigazgatója.

Aktívvá válhatnak az engedéllyel ugyan rendelkező, ám valójában „alvó” kereskedőtársaságok, a ma is működő szereplők pedig igyekeznek majd megtartani ügyfélkörüket, bővíteni szabadpiaci értékesítésüket. Ennek során várhatóan erős verseny bontakozik ki a fogyasztói igényeket kielégítő szolgáltatások terén.

Az Égáz-Dégáz csoport például PartnerGáz néven többlet- és kedvezményes szolgáltatásokat kínáló lakossági és kisfogyasztói csomagot alakított ki, ennek háttereként több társasággal állt össze komplex energetikai projektekre. Jövőre versenyképes ajánlattal jelenne meg a lakossági gáz szabadpiacán is. A Tigáz Zrt., amelynek szervezete ahhoz szokott, hogy szabályozott helyzetben lévő piacot szolgál ki, most átalakul olyanná, amely gyors és rugalmas reagálásra képes a szabadpiacon – tudtuk meg a cégnél.

A liberalizált piac különböző szegmenseiben új elérhetőségeket fejleszt ki és helyez üzembe, és új ajánlatokat készít meglévő és reménybeli fogyasztóinak. A jobb szolgáltatásokat és árakat a vevőkkel kötendő egyre rugalmasabb és személyre szabottabb szerződések rögzítik majd.

Az eleve csak a szabadpiacon aktív EMFESZ a nagyfogyasztók és kereskedők ellátása után elsőként jelent meg a lakossági piacon – ahol ma is egyetlen szereplő –, most azonban a közepes fogyasztói, jórészt önkormányzati vevőkör bevételére készül.

Ám éppen azért, mert a kereskedők amúgy is versenyeznek a vevőkért, az MGE elnöke szerint fölösleges és túlzó lépés volt előírni a kistérségenkénti ügyfélszolgálati irodák megnyitását, sok helyen megfelelőbb lenne a telefonos ügyfélszolgálat.

Mivel azonban ezen ügyfélszolgálatok létrehozását és fenntartását törvényi kötelezettség írja elő, a velük kapcsolatos kiadások végül a fogyasztók számlájában is megjelennek majd. (A Magyar Energia Hivatal ezeket elismert költségként fogadja el.)

Többletterhet ró a vállalatokra az is, hogy nehezen válhatnak meg nem fizető fogyasztóiktól, emiatt azok akár három-öt hónapos gázfogyasztását és kénytelenek finanszírozni. Nem jó megoldás, hogy a rászorulók támogatása nem a szociálpolitikai rendszeren keresztül, hanem ártámogatással történik. Ezenkívül az sem helyes, hogy a gázszolgáltatóknak kell nyilvántartaniuk a védendő fogyasztókat az államigazgatás helyett. Indokolatlan költségek jelennek meg a közbeszerzésre kötelezett több tízezer hazai fogyasztó közül a kisebbeknél, például a kistelepülési önkormányzatoknál is az EMFESZ kereskedelmi és marketingigazgatója szerint. Mint Biczók András rámutatott, sokuknál a közbeszerzéssel öszszefüggő költségek már összevethetők az éves gázszámlájukkal. A vevők egyébként maguktól is versenyeztetnek, az utóbbi időben az olcsóbb online tendereztetés hódít.

Az igazgató az új szabályozás értékeként emeli ki, hogy fokozatosan, több lépcsőben kényszeríti ki a piacra a húsz köbméter/óra fogyasztásnál több gázt vásárló, fent említett felhasználókat. Jó munkát végeztek a jogalkotók abból a szempontból is, hogy csak azokon a területeken hagyták meg az eredeti szabályozást, ahol az indokolt volt: a rendszerirányításban és -üzemeltetésben, a szociálisan indokolt esetekben és a végső menedékes ellátásban. (Utóbbi rendszerben a lakossági és kisfogyasztókat egyetemes szolgáltatójuk köteles visszafogadni, ha azok meg akarnak válni szabadon választott kereskedőiktől. Az egyetemes szolgáltatók a mostani közüzemieket váltják fel – a szerk.) Kedvező, hogy hatósági ármeghatározást ekkortól az árkontroll váltja fel.

A Tigáz szerint a liberalizáció versenyképesebbé és biztonságosabbá teheti a gázellátást, bár a liberalizált piac előnyei és hatásai csak idővel érnek be. A cég kifejezett pozitívumnak tekinti a gázelosztás és -értékesítés szétválasztásának előírását. Ennek eleget téve 2007. július 1-jétől létrehozott egy új társaságot Tigáz-DSO Kft. néven a szabadpiaci gázszállításra, az elosztó hálózat üzemeltetésére, bővítésére és korszerűsítésére.

A szabadpiaci mellett az egyetemes szolgáltatói szegmensben is erősödik a verseny, hiszen az egyetemesek is szabadon szerezhetik be a szükséges gázt.

Ám – mint az MGE elnöke rámutat – gátolja az árversenyt, hogy a hazai igények nyolcvan százalékát orosz importból elégítjük ki. Az arány csökkentése érdekében törekedni kell a beszerzés diverzifikálására, például támogatni kell a Nabucco-beruházást, a Mol Földgázellátó kezdeményezésére szerveződő régiós NETS projekt részeként pedig a gázvezetékekkel összekötött országok között nagyobb szállítókapacitások hozhatók létre.

A szereplőknek fontos lenne ezen utasítások mielőbbi megjelenése, hogy 2009. július 1-jéig elkészíthessék és engedélyeztethessék új üzemi és kereskedelmi szabályzatukat az energiahivatallal.

A szereplőknek fontos lenne ezen utasítások mielőbbi megjelenése, hogy 2009. július 1-jéig elkészíthessék és engedélyeztethessék új üzemi és kereskedelmi szabályzatukat az energiahivatallal.-->