Addig is marad azonban a jelenlegi cégautóadó, amelyet a magáncélú használat után kell megtéríteni, havonta megállapítani és az adott hónapot követő hónap 12-ig befizetni és bevallani. Fontos azonban, hogy adózni csak azon hónapok után kell, amelyekben ténylegesen sor került a gépkocsi magáncélú használatára. Ugyanakkor a kizárólagos hivatali használat tényét – a fennmaradó hónapokra – egy ellenőrzéskor dokumentumokkal kell igazolni.

Ugyanez igaz arra az esetre is, ha a vállalkozás egyáltalán nem teszi lehetővé a magáncélú használatot. Bár így mentesül a cégautóadó befizetése alól, a vállalkozásnak nemcsak az útnyilvántartás alaposságára kell odafigyelni, hanem a magánhasználat kizárását bizonyító iratokat is érdemes megőrizni. Részben azért is, mert a gépkocsival járó költségek elszámolására csak így nyílik lehetősége.

Ha a vállalkozás csak ritkán teszi lehetővé a magáncélú használatot, „megoldás” lehet az is, ha ennek fejében fizetséget kér az alkalmazottaktól. Így ugyanis szintén nem kell cégautóadót fizetni.
Minden más esetben a vállalati gépkocsi éppen olyan juttatásnak számít, mint a hideg- vagy melegétel-utalvány, az adótörvények szerint pedig ez után a gépjármű tulajdonosa, vagyis a vállalkozás köteles befizetni havi 6 és 112 ezer forint közötti cégautóadót. Ennek mértéke egy ötévesnél fiatalabb, három- és négymillió forint közötti értékű kocsi esetében 26 ezer forint, a teljes adó- és járulékteher azonban – egészségügyi hozzájárulással és munkaadói járulékkal – megközelíti a 32 700 forintot. Igaz, „cserébe” a vállalkozásnak lehetőség van a vállalati gépkocsival kapcsolatos költségek – üzemanyag, bérleti díj, amortizáció – elszámolására.

Bár a cégautóadó az összes személyijövedelemadó-bevételnek csupán a 3-4 százalékát teszi ki, a revizorok gyakran keresik fel azokat, akik az adófizetés helyett az útnyilvántartás vezetését és a hivatali használat igazolását választják. Az adóhatósági tapasztalatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a hivatalosnak álcázott utakkal kapcsolatosan sokszor érdekes kérdéseket lehet feltenni. Többek között azt, hogy a tankolás helyszíne hogyan eshet sok tíz vagy akár száz kilométerre a hivatalos útvonaltól. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szemében nem minősül hivatali használatnak az sem, ha a vállalati gépkocsi üzemben tartója a lakóhelyétől a munkahelyéig közlekedik a járművel.

Összességében leszögezhető, hogy a cégautóadó több költséggel, ám kisebb adókockázattal jár a vállalkozások számára. Ha a cég mégsem kívánja megfizetni az adót, lehetősége van arra, hogy azt a munkavállalóval fizettesse ki. További lehetőség, hogy az evás vállalkozásoknak sem kell cégautóadót fizetni, és ugyanez igaz az átalányadózó egyéni vállalkozókra is.

Kissé más szabályozás vonatkozik az olyan, a céges gépkocsi használatához kötődő kiadásokra, mint az autópálya-matrica díja, a garázsbérleti vagy a parkolási díj. Ha a vállalkozás fizet cégautóadót, ezek után külön adózni nem kell. Ha azonban a társaság a magánszemély gépkocsijának költségeihez járul hozzá, az a magáncélú használat arányában adóköteles természetbeni juttatásnak minősül. A másik lehetőség, hogy a kifizető a költség felét adóköteles bevételnek tekinti.