Megbízás helyett munkaviszony
A megbízásnak nevezett, de a munkaviszonyra jellemző ismérvekkel történő munkavégzést rögzítő megállapodás – elnevezése ellenére – munkaszerződésnek minősül – mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság a következő perben.
Az ügy kárvallottja rokkantnyugdíjas, akit megbízási szerződésnek nevezett megállapodás alapján alkalmaztak egy intézményben. Az okiratot azonban a felek munkavállalóként és munkáltatóként írták alá. A háromhavi próbaidő lejártával határozatlan idejű szerződést kötöttek. Nem egészen egy év múlva a megbízó-munkáltató azonnali hatállyal megszüntette a megbízott jogviszonyát.
Az viszont a bírósághoz fordult, mondván: az intézkedés jogellenes volt, hiszen voltaképpen munkaviszonyban látta el a feladatait. Az intézmény ezzel szemben arra hivatkozott, hogy megbízási jogviszony volt, amelyet szóban, azonnali hatállyal jogszerűen megszüntethetett.
A munkaügyi bíróság helytadott a felperes keresetének. A bizonyítási eljárás ugyanis egyértelműen munkaviszony fennállását erősítette meg. A felperes rendszeresen, az intézményvezető irányításával és utasítása szerint végezte dolgát. Az igazságszolgáltató fórum kiemelte: a megállapodás elnevezésének nincs perdöntő jelentősége, és annak sem, hogy a szerződéskötés előtt milyen tárgyalásokat folytattak a felek. Hozzátette, a rokkantsági nyugdíj sem zárja ki a teljes munkaidős munkaviszony fennállását.
Hasonlóképpen foglalt állást a másodfokú bíróság, emiatt az alperes az LB-től kért felülvizsgálatot. Arra hivatkozott: a felperes egészségi állapota nem engedte meg, hogy a munka törvénykönyvének megfelelően teljesítse munkavégzési kötelezettségét. Erre képtelen állapotban volt a szerződés megkötésekor, ezért munkaviszonyt érvényesen nem létesíthetett. Így maradtak a megbízás mellett.
Az LB azonban elutasította a kérelmet. Kifejtette: alaptalan a felperes 67 százalékos rokkantságával kapcsolatos alperesi érvelés, mivel ez a tény önmagában nem jelent munkaképtelenséget. Az ügyben a munkavégzés tényleges körülményeinek van jelentőségük, és a felperes kötelező munkaidő-beosztás szerint, főnöke irányításával, utasításai alapján, meghatározott munkakörben dolgozott. Az elsőfokú ítélet megalapozott volt. A feltárt bizonyítékok nem támasztották alá, hogy a felek szándéka egybehangzóan megbízási jogviszonyra irányult volna. Hiába nevezték a megállapodást megbízási szerződésnek, ha a jogviszonyban a munkaviszonyra jellemző minősítő jegyek érvényesültek – hangsúlyozta az LB. KK
