Megtévesztő szkizofrének

Sok mentális betegségben szenvedő ember tagadja a betegségét, elutasítja a kezelést, mondván: „Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre.” Ez Xavier Amador amerikai professzor könyvének is a címe. A világhírű klinikai pszichológus a hét végén a hazai pszichiátriában dolgozó orvosoknak, pszichológusoknak tartott előadáson megrendítően vallotta be: a bátyja is ezzel a betegséggel küzdött, ám miután elfogadta, hogy az egyetlen lehetőség a gyógyszeres kezelés, megváltozott az élete. Tény azonban, hogy erre a betegségre nincs végleges gyógymód. A professzor együtt érez azokkal, akik tagadják, hogy a hozzátartozójuk ilyen kórban szenved, hiszen fiatal orvos rezidensként maga sem állt elő a családi problémájával. A betegek többsége „kettős életet élve” hosszú ideig kitűnően végzi a munkáját, sok köztük a híres ember.

Amador professzor nem csupán a testvérének segített az elmúlt évtizedekben, de hasznos tanácsokkal látta el az amerikai kormányt is például 2001. szeptember 11. után, amikor New Yorkban a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba és Washingtonban a Pentagonba becsapódtak a terroristák repülőgépei. Ám a Columbia Egyetem professzorának igazi szakterülete a szkizofrén betegek kezelése. Ez nem egyszerű, hiszen ők nem tekintik magukat betegnek, ezért ellenségesnek tartják még azt az orvost is, aki segíteni próbál rajtuk. A betegség belátásának hiánya 60 százalékuknál tapasztalható, 40 százalék tudja, hogy időnként téveszmék, hallucinációk gyötrik, de nem hajlandó mindezt elismerni.

A betegségbelátás hiánya egyértelműen a kórkép további tünete, ám erre még nincs gyógyszer, de a kutatók folytatják a kísérleteket. Hazánkban a szkizofrének nappali klubjaiban különböző hasznos foglalkozások várják a pácienseket, ezek létrehozását törvény is előírja. A betegek továbbképző és rehabilitációs programokon is részt vehetnek. A kezelés a kórházi szakaszok és a gyógyszerek szedése mellett a családterápiát is magában foglalja.

A föld népességének 1-2 százalékát érintheti, s hazánkban is körülbelül a lakosság ugyanekkora hányadát. A férfiaknál 16-25, a nőknél 25-30 éves kor körül jelentkeznek a betegség első jelei.

A föld népességének 1-2 százalékát érintheti, s hazánkban is körülbelül a lakosság ugyanekkora hányadát. A férfiaknál 16-25, a nőknél 25-30 éves kor körül jelentkeznek a betegség első jelei. Tünetek A korábban örömöt okozó cselekvések érdektelenné válnak, elvész a kezdeményezőkészség, az életvidámság, az érzelmek kifejezése nehézkessé válik, furcsa arc- és testmozgások, illetve az ezekben való megmerevedés tapasztalható, téveszmék jelennek meg, a beteg valóságosnak képzel kitalált dolgokat, hallucinációk jelentkeznek.-->