A HD-képes készülékekből az éves eladott mennyiség akkorra már meghaladja a 200 milliót, szemben a tavalyi 68,9 millióval. Szakértői becslések szerint 2012-re a jelátalakítók, videokamerák, DVD-lejátszók és játékkonzolok 52,9 százaléka képviseli majd a nagy felbontású digitális technológiát, a múlt évi eladásokra jellemző 21,6 százalék után.
A HD-tartalmakra sem lehet már panasz, legalábbis az érettebb piacok televíziós szegmensében, hiszen egyre több műsorszolgáltató cég kínálatában találhatók ilyen csatornák, legyen szó kábel- vagy műholdas, földfelszíni vagy éppen internetalapú televíziózásról (IPTV).
Az ilyen tartalmakat szállító cégek száma is rekordgyorsasággal emelkedik, de a HDTV-k és a hozzájuk tartozó jelátalakítók forgalmából is arra lehet következtetni, hogy a felhasználók körében egyre elfogadottabb ez a technológia.
HD befogadására egyértelműen az észak-amerikai piac a legfelkészültebb, nemcsak a törvényi szabályozást, hanem a versenyképes üzleti modelleket tekintve is. A piaci részesedésért folytatott versenyben, valamint az egy előfizetőre jutó bevételek (ARPU) növelése érdekében a kábeles, műholdas és a vezetékes távközlési szolgáltatók exponenciális mértékben növelik HD-tartalmú ajánlataikat.
A digitális televíziózás terjedését egyelőre sok régióban akadályozza az, hogy még nem szabadították fel az ehhez szükséges frekvenciákat. Pedig a digitális technológia spektrumhatékonysága sokszorosa a hagyományos analóg műsorszórásénak. Utóbbinál egy csatorna hat-nyolc megahertznyi sávszélességet is elvisz, míg HD-technológiával ezen a spektrumon öt vagy annál több csatorna is elfér.
A digitális videoszolgáltatásokban ma még főként a fizetős televíziós platformok viszik el a pálmát, legyen szó a világ bármely tájáról, mivel az ilyen jellegű eszközök és műsortovábbító berendezések telepítésének a költségei egyelőre elriasztják a „közszolgálati” műsorszóró cégeket.
