Mentőcsomagra váró építők

Ritkán látott egyetértésben szavazták meg a parlamenti pártok a héten az építőipar megmentésére hivatott javaslatcsomagot. Úgy tűnik, mostanra párthovatartozás nélkül mindenkit elértek az egyre hangosabb válság-

kiáltások, s nyilvánvalóvá vált: nemzetgazdasági érdek az építő- és építőanyag-ipart, ingatlanfejlesztést magában foglaló iparág konszolidációja, a megrendelések fellendítése.

Szinte közhelyszámba megy, hogy beszűkültek az építőipari finanszírozási források, több száz milliósra duzzadt a lánctartozások állománya, alvállalkozók tömege megy csődbe, mert nem kapják meg munkájuk ellenértékét, az egész ágazatot megfertőzte a feketemunka. Mindezen „betegségekre” kínál szándékai szerint gyógymódot a most elfogadott országgyűlési határozat. A szakma azonban láthatóan nem fogadja kitörő lelkesedéssel a tervezett intézkedéseket; vannak ugyan, akik örülnek, hogy legalább a szándék megvan, ám sokan kétségeiket hangoztatják. A lapunk által megkérdezett cégvezetők konkrétabb és gyorsabb hatású terveket látnának szívesebben.

A szakma elvárásai szinte kivétel nélkül szerepelnek az anyagban – üdvözli a javaslatcsomagot Tolnay Tibor, a Magyar Építő Zrt. elnök-vezérigazgatója, aki szerint most minél előbb a cselekvésnek kellene átvennie a terepet. Különösen az „azonnali” határidővel megjelölt intézkedések mielőbbi bevezetését tartja sürgetőnek. Mindenekelőtt az uniós forrásokból megvalósuló projektek kiírását kell felgyorsítani, ezzel ugyanis optimistábbra lehetne hangolni az ágazati szereplőket, s megakadályozni a leépítések folytatódását. Az intézkedések jó irányba mutatnak, ám az úgynevezett Biztos kéz programja jelenlegi formájában nem alkalmas a lánctartozás problémájának megoldására – vélekedik. Ugyanis éppen a legaggályosabb kérdést, az irreálisan alacsony megbízási árak ügyét nem rendezi.

A tervezett intézkedésekkel tisztulna az építőipar, ám elsőként az ágazat alapvető problémáját, a forráshiányt kellene megoldani – állítja Kató Aladár, a Tondach vezérigazgatója. Tapasztalatai szerint egyre nehezebb a hitelfelvétel, ma már a bankok a projekt értékének 40-50 százalékát is elkérik önrészként. Ráadásul számos egyéb pénzügyi intézkedés – a 25 százalékosra emelendő áfa, a szocpol megszüntetése, az államilag támogatott lakáshitelek megvonása – erősen fékezi, illetve drágítja a beruházásokat. Az építőanyag-ipari cégek ma már ott tartanak, hogy nem tudják a termékeiket eladni. Emiatt a Tondach két napja leállította békéscsabai téglagyárát, s a múlt hét óta áll egyik cserépgyártó kemencéje. A vezérigazgató szerint erősen lendítene a szektor helyzetén, ha beindulna az államilag támogatott bérlakásépítés. A Biztos kéz intézménye szerinte jó megoldás lehet. Ugyancsak jónak ítéli, hogy a felújítási piacon ötszázalékosra csökkenne az áfa. „Ez némiképp visszafogja majd a feketemunkát” – véli.

Hosszú távra szóló intézkedéseket látna szívesen Illy Gábor, a Baumit Kft. ügyvezetője az új, több pontján „lózungnak tűnő” javaslatcsomag helyett. Bár szerinte is – elvben – jó megoldás lehet a Biztos kéz, a hazai jogi helyzetben kiskapuk tömege kínálja magát a kibúvásra. Számos országban egyszerűen megengedhetetlen, hogy a megrendelő ne fizessen az elvégzett munkáért. Romániában például az adósok börtöne is ott áll fenyegetésként. A tartozások mindennapi problémát jelentenek a Baumit életében is, az utóbbi néhány hónapban megugrottak a kinnlevőségeik, hosszú évek óta ismert tisztességes partnereik nem tudnak fizetni. Nagy bajnak tartja az ügyvezető, hogy szinte alig halad előre a panelprogram, amely pedig számos ágazati szereplőnek nyújthatna menekülési útvonalat a válságban. Tavaly ilyenkor még azt gondolták, hogy megháromszorozódik a feladat ezen a piacon, ám most úgy látják, lefulladt a motor. Szakmai szóbeszéd szerint „fentről” befagyasztották a panelprogram forrásait, ezért bár már több mint négy hónap eltelt az évből, szinte alig indulhatott felújítási munka.

„Bármely, a lánctartozás veszélyes körének megtörésére irányuló kezdeményezést örömmel veszünk és támogatunk” – válaszolt lapunk megkeresésére Richard Skene, a Holcim Hungária Zrt. elnök-igazgatója. De nagyon fontos, hogy bármilyen intézkedésről legyen is szó, azt minél hamarabb bevezessék, és biztosítsák annak végrehajtását és ellenőrzését. Véleménye szerint a részben uniós forrásokból finanszírozott projektek gyors, megbízható és átlátható módon történő elindítása mostanában sokkal fontosabb, mint korábban bármikor, annak érdekében, hogy azok keresletet teremtsenek az építőipari piacon.

Norbert Schwarzmüller, a Wienerberger Téglaipari Zrt. vezérigazgatója is üdvözli a szándékot, amely az építőipar súlyos helyzetének javítására irányul, ám „szomorúan veszi tudomásul”, hogy a például Belgiumban és Spanyolországban bevezetett átmeneti áfacsökkentés Magyarországon csupán a használt lakások felújítására vonatkozik. Úgy véli, a most elfogadott intézkedések közül kevés az, amely az ország vagyonának gyarapításához jelentősen hozzájáruló új lakások építését támogatná. Sokat vár ugyanakkor a Biztos kéz programtól. Reméli, talán eljött az ideje, hogy az évek óta egyre többet emlegetett közhasznú bérlakás-építési program megvalósítása reális közelségbe kerüljön. „Ez utóbbit komoly kitörési pontként értékeljük.” A szocpol és más, az új lakások építését támogató lakásépítési kedvezmények tervezett megvonása azonban a jelenleg nagyon alacsony szintre csökkent keresletet valószínűleg tovább mérsékli. Úgy véli: ha a tervezett szigorítások életbe lépnek, azok hatását a most elfogadott intézkedések közel sem ellensúlyozzák. A szocpol megvonásával kapcsolatosan várt 40 milliárdos megtakarítás az államnak akár többszörös kiadást is jelenthet. A cég hazai téglagyárai közül egyébként most egyik sem működik, itt van ugyan az építési szezon, de nincs kereslet a piacon.