Gázpiac IK-tényező nélkül
A földgáz árát a kereskedelmi szerződésekben egy olyan képlettel határozzák meg, amelyben az egyes országokban az úgynevezett helyettesítő termékek, azaz a földgáz „kiváltására” szolgáló használt energiahordozók szerepelnek, így a tüzelő- és fűtőolaj, esetleg a szén vagy az atomenergia. Magyarországon a beszerzési szerződésekben helyettesítő termékként a fűtő- és a gázolaj szerepel az árképletben, azaz a földgázár mozgása e két termék árának figyelembevételével alakul. Az, hogy Budapesten milyenek lesznek a kőolajtermékek árai, attól függ, miként változnak a mediterrán régió jegyzésárai. Hazánk, valamint a környező országok ugyanis e térségből érhetők el a legkönnyebben, így az E.On Földgáz Trade Zrt. földgázbeszerzési szerződései is a MED árait veszik alapul.
Mára a hosszú távú kontraktusok az európai gázforgalom több mint 90 százalékát lefedik. Emellett az úgynevezett spotpiacoknak a jelentősége is egyre nő. Itt a napi kereslet-kínálat határozza meg az árat egy napra, egy hónapra vagy akár egy évre előre. Hátránya azonban, hogy ezeken a piacokon nem könnyű a kereskedés. Itt ugyanis csak bizonyos gázmennyiségcsomagokat lehet megvásárolni, s nem biztos, hogy azok fedezik a szükséges igényt. Másik hátrányuk, hogy itt nagyon szezonális a földgáz árának alakulása.
Magyarországot csak egy szerény vezeték köti össze a legközelebbi spotpiaccal, Baumgartennel, de ezen a napi 12 millió köbméter kapacitású vezetéken is jelentős részben a hosszú távú szerződések alapján vásárolt földgáz érkezik, így elsősorban az importszerződések árképletei határozzák meg a hazai gázárakat. Azaz nem teljesen, hiszen a másik jelentős tényező a forint-dollár árfolyam, s mivel a gázipar fizetőeszköze hagyományosan a zöldhasú, így az E.On is dollárban vásárolja a gázt minden szállítójától, köztük a Moltól is.
Ennél is jelentősebb tényező azonban a hazai szabályozási környezet, hiszen július 1-jéig a kormány határozta meg a közüzemi nagykereskedelmi árakat, de az állam a liberalizáció után is megőrizte árellenőrzési jogkörét a piac nagy részét lefedő egyetemes szolgáltatói piacon. Mivel a hatóság csak negyedévente vizsgálhatta fölül az árakat, a rendszer nem tudta kezelni a negyedéven belüli – jórészt az árfolyam-ingadozásnak betudható – importárváltozásokat. Ezért hozták létre 2005-ben az importár-korrekciós (IK) tényezőt, amelynek révén az importőr (akkor még Mol-tulajdonú) nagykereskedő visszakaphatta a negyedéven belül elszenvedett veszteségeit. A 2006-os választások közeledtével azonban nemcsak az árfolyam, hanem az árakra nehezedő politikai nyomás miatt is veszteség keletkezett a nagykereskedőnél. A kormányzat rendre elhalasztotta az áremeléseket, vagy csak a szükségesnél alacsonyabb mértékűt hagyott jóvá. Ennek következtében a nagykereskedőnek százmilliárdos vesztesége lett, amelyet egy köbméterenkénti 8 forintos IK-tétel formájában a teljes közüzemi piac fizetett a teljes 2007-es évben egészen 2008 júliusáig. Bár ekkor lett volna esély gázárcsökkentésre (Nyugat-Európában mindenhol mérséklődtek az árak), a „múlt bűnei”, az elhalasztott 2005-ös és 2006-os emelések miatt nem volt mozgástér a csökkentésre. A magas közüzemi áraknak jótékony hatásuk volt: tucatjával léptek ki az ipari nagyfogyasztók a szabadpiacra, maguk mögött hagyva az IK-adósság rájuk eső részét, és így az egyre szűkülő közüzemi piac fizette vissza az IK-t a nagykereskedőnek. 2008 második felében először a növekvő olajárak kezdtek begyűrűzni a hazai gázárba, majd a forint gyengülése mért hatalmas ütést az importárra. Így az IK-elem 2008. októberi eltörlése után fél évig jelentős növekedésnek indult az IK-állomány, pont akkor, amikor a hazai gázértékesítés tetőzött, és az éves forgalom kb. fele gazdát cserélt. A kezelhetetlenné váló veszteség miatt az E.On és a kormány újra tárgyalóasztalhoz ült, de csak júliusra állt vissza az IK-rendelet, ekkor már egy újfajta, az összes piaci szereplőt terhelő díjtétel formájában. Az új elem miatt nem mérséklődhetett a gázár júliusban, de mivel a 16 forintos tétel októbertől 3 forint lesz, így októbertől van mód gázárcsökkentésre.
A tartós gázárcsökkentés útjában azonban számos tényező áll: egyrészt a beszerzési árak ismét emelkedésnek indulnak – iparági források szerint már októbertől mintegy 10 százalékos növekedés valószínűsíthető. Másrészt – és ezúttal nem a nagykereskedő szintjén – az iparág tarifa- és árrésemelést szeretne elérni a Magyar Energia Hivatalnál. Ha megnézzük a szolgáltatók és az elosztók meglehetősen szerény pénzügyi eredményeit, érthető is a dolog, ezenkívül a csökkenő fogyasztás miatt nőnek a cégek fajlagos költségei, ez szintén az árrés növelésének irányába hat.
