Ez gyakorlatilag válasz a BorsodChem (BC) iránt érdeklődő kínai társaság, a Yantai Wanhua Polyurethanes kedden kiadott nyilatkozatára, amely szerint az a szándékuk, hogy az érintettekkel kölcsönösen megegyezve stratégiai befektetővé váljanak a cégben. A közleményük szerint a megállapodás egyben azt is „előmozdítaná”, hogy a Permira teljesen kivonljon a BC-ből.
„A Permirának hosszú távú céljai vannak a BorsodChemmel” – mondta Christian Neuss. Véleménye szerint a BC eladósodottsága nagyrészt a válság következménye, és a gazdasági fellendülés egészségessé teszi majd a hitelek arányát, és újra növekedési pályára állítja a céget. Mint mondta, a Permira eddig 480 millió eurónyi beruházást hajtott végre a cégben, ennek keretében bővítették a TDI-gyártó kapacitást, ezt ráadásul a gazdasági krízis elmúlásával még tovább növelnének.
„Együttműködő partnernek igen, többségi tulajdonosnak azonban nem fogadja el a főtulajdonos Permira csoport a kínai Wanhuát, mert az jelenleg versenytársa a kazincbarcikai vegyipari cégnek” – mondta Wolfgang Büchele, a tegnapi sajtóbeszélgetésen ugyancsak részt vevő BC-vezér. Az elnök–vezérigazgató véleménye szerint a Wanhua által felvázolt célok – a hitelek átstrukturálása, a magas adósságállomány csökkentése, a gyár kapacitásának bővítése – megegyezik a jelenlegi vezetés elképzeléseivel, ezért semmi sem indokolja a kínai cég stratégiai tulajdonszerzését.
A Wanhua közleményében szereplő felvetésre, miszerint a kínai társaság biztosíthatná az ázsiai és észak-amerikai piacra lépés lehetőségét a BC számára, Wolfgang Büchele úgy reagált, hogy nincsenek terjeszkedési ambícióik ezekben a térségekben, a céljuk az, hogy az izocianát vezető uniós gyártójává váljanak.
Az elnök–vezérigazgató szerint a stratégiai céljaik eléréshez azonban mindenképpen szükséges, hogy minél előbb megállapodjanak a hitelezőkkel a cég adósságának ástrukturálásáról (a megállapodástervezet fő pontjai keretes írásunkban). A BC-t finanszírozó banki hitelezők „irányító testületében” október 6-ig kell megállapodni a lejáró hitelekről, és ezt követően további körülbelül egy hét áll rendelkezésre arra, hogy a mezzanine (alárendeltkölcsöntőke-) hitelezőkkel, többek között a kínai Wanhuával is megállapodjanak a nettó mintegy egymilliárd eurónyi hitelállomány átstrukturálásáról.
A hitelmegállapodás csúszása nehéz helyzetbe hozhatná a céget, és a beruházások elhalasztásához vezethetne. Ha ugyanis nem lesz október közepéig megállapodás, akkor a BC sorsa már a fő hitelezőkön múlik, és a folyamat kikerül a Permira és a Wanhua kezéből is. Wolfgang Büchele korábban azt nyilatkozta, hogy a mezzazine hitelek 75 százalékát birtokló Wanhua nem támogatja, hanem blokkolja a BC hiteleinek átstrukturálására vonatkozó megállapodás létrejöttét.
A tervezett megállapodás fő pontjai
– a cégnek 100 millió eurós hitelt nyújt az MFB
– a fő hitelezők vállalják, hogy a következő két év kamatfizetéseinek csak 25 százalékát kérik készpénzben
– a mezzanine hitelezők kölcsönüket teljes egészében tőkévé váltják
– a Permira és egy másik tulajdonos, a VCP további 80 millió euró tőkét nyújt a vállalatnak
Pletser Tamás, az ING iparági elemzője
„A Wanhua megjelenése gyakorlatilag keresztbe tett annak a megegyezésnek, amely a Permira, a magyar állam és a hitelezők között már majdnem megszületett, és amely stabilizálta volna a BC helyzetét a válság idejében. Amennyiben a hitelezővé vált kínaiak nem hajlandók elfogadni a megállapodást, az rendkívül nehéz és bizonytalan helyzetbe hozná a céget. Rövid távon mindenképpen kedvezőtlen hatása volt a Wanhua színre lépésének. Hosszabb távon azonban rendkívül nehéz megítélni, hogy milyen hatása lenne a kínai cég esetleges tulajdonosi szerepvállalásának. A Wanhua azt ígérte, hogy bővítené a gyártást, de olyan hangokat is hallani, hogy áttelepítenék hazájukba a TDI technológiát. A Permira viszont azzal számol – amennyiben tulajdonos marad –, hogy a válságból kilábalt, megerősödött BC-t 3–4 év múlva jó áron eladja. Az esetleges vevők között pedig az iparági óriások, a BASF és a Bayer jöhetnének szóba, azonban kétségesnek tartom, hogy ezek a BC további hazai fejlesztését helyeznék előtérbe. Pedig az államnak és a dolgozóknak mindenképp az lenne az érdeke, hogy a BC működjön és fejlődjön, ezt viszont egyik lehetséges forgatókönyv sem garantálja biztosan hosszú távon.”
