Tengeri szállítmányozási trendek
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA tengeri fuvardíjak 2006-os kicsúcsosodását követően a 2007–08-as időszakban folyamatos csökkenést tapasztaltak, elsősorban a távol-keleti importvonalon – mondta Nagy Péter, a DHL Globál Szállítmányozási Kft. tengeri szállítmányozási igazgatója. A piaci keresletnek Európában és az Egyesült Államokban egyaránt jelentkező visszaesése megnövekedett kínálattal párosult, mivel az elmúlt években számos hajóstársaság bővítette kapacitásait új szállítóeszközök vásárlásával.
A drasztikus árszínvonal-csökkenés hosszú távon tarthatatlan veszteségeket rótt a hajóstársaságokra, a hajósok ezért szállítóeszközeik jelentős részének a piacról való kivonásával „mesterséges” helyhiányt idéztek elő. Ennek következtében az utóbbi fél évben megkezdődött a tengeri fuvardíjak drasztikus emelése és a különböző pótlékok bevezetése, elsősorban a távol-keleti importvonalon. Amerikai viszonylatban az ázsiaihoz hasonlóan nagy mértékű áremelés még nem történt, de számítani lehet rá a közeljövőben.
A szállítmányozási módozatok közötti átrendeződéssel kapcsolatban a szakember elmondta, hogy 2008-ban olyannyira nagy hangsúly helyeződött az árakra, hogy a lehető legolcsóbb fuvardíjat akár a tranzitidő rovására is előnyben részesítették a megbízók. A légi szállítmányozási forgalom egy részét ezért tengeri megoldással továbbították, továbbá háttérbe szorultak az olyan multimodális megoldások, mint például a DHL SeAir szolgáltatása. A normál esetben a légi szállítmányozás díjainál kedvezőbb árszabású és a tengeri szállítmányozáshoz képest gyorsabb termék most az alacsony fuvardíjak következtében kedvezőtlenné vált. Ez a tendencia jelenleg viszszarendeződni látszik.
Nagy Péter szerint ugyanakkor a tengeri szállítmányozók piaca nem mutat szűkülést. A korábbi időszakhoz hasonlóan megmaradtak a tradicionálisan logisztikai szolgáltatókkal dolgozó megbízók és a hajóstársaságokkal dolgozók. Kiemelte, hogy a logisztikai szolgáltatóról hajóstársaságra való átállás nem feltétlenül jelent költségcsökkentést a termelő és a gyártó cégeknek.
Az igazgató bízik abban, hogy a korábbihoz hasonló jelentős visszaesés már nem alakul ki a tengeri szállítmányozási piacon. Várakozásai szerint a korábban kivont tengeri kapacitások fokozatosan visszakerülnek a piacra, és ezt követően egy reális árszint mellett beáll az egyensúly. Amennyiben ez nem történne meg, úgy a cégek más beszerzési forrást választanak a távol-keleti vonalat jellemző drága fuvardíj kiküszöbölésére (például szaniteráru Törökországból), és ez a hajóstársaságoknál is újabb volumenproblémákhoz, ismételt túlkínálathoz vezetne – jegyezte meg Nagy Péter.


