Programcsomag a Duna-stratégiához

Az Európai Duna Regionális Stratégia (EDRS) magyar munkacsoportja a beérkezett javaslatok alapján 12 programcsomagot állított össze – tudtuk meg Szalma Botondtól, a Magyar Hajózási Országos Szövetség elnökétől. Ez még mindig nem jelenti azt, hogy ezek lesznek a végleges programok, de a napokban várhatóan ezek kerülnek a brüsszeli döntéshozók elé. A szakértők pedig júniusig folyamatosan hangolhatják finomabbra a már elkészült alapokat.

Sajnos jó szokás szerint senki sem merte felvállalni az erősorrend felállítását – mondta Szalma Botond. Vagyis a jelenlegi sorszámozások nem jelentik a végleges sorrendet, de a színfalak mögött erőteljes lobbizás folyik az előkelő helyezésekért. Közlekedési és egyben logisztikai szempontból a 4. pontba (Környezetbarát közlekedés a Duna régióban) tartozik minden, ami nem érinti a hajózást. Kicsit az az érzése, hogy kizárólag a „tranzitüzem” magyar szakaszának kiépítését fogjuk támogatni, ez a logisztikai szolgáltatókat félelemmel töltheti el. Mi marad meg az elképzelt, de eddig fel nem osztott tortából nekik? – teszi fel a kérdést.

A hajózás kérdését az 5. pont (Környezetbarát és fenntartható dunai hajózás és kapcsolódó intermodális fejlesztések) feszegeti. Szerinte azonban a hajózás csak akkor tudja a tervekben leírt szerepét betölteni, ha a rakományok mellett a pálya is rendelkezésére áll. Ha a hajózhatóság nem biztosított az év jelentős részében, akkor sem a további árumennyiség elfuvarozása, sem pedig a környezetkímélőbb szolgáltatás nem lesz elérhető. Ehhez viszont meg kell érteni minden döntéshozónak, a hajóutat nem a hajózás miatt kell rendbe tenni. A hajózás – és rajta keresztül a társadalom – itt csak haszonélvező lehet.

Jó példa a felkészületlenségünkre a repülésben most véget ért „vulkánporfelhő-effektus” – mondta a szakember. Mindenki szeretett volna a járattörlések riadalmában arccal a vasút felé fordulni, de nem volt kihez. Sem szabad eszköz és vészmenetrend, de felkészült vasút sem – vagy csak korlátozottan – állt rendelkezésre. Maradt a jó öreg közút a maga zajával, üzemanyag-fogyasztásával, baleseteivel, túlsúlyával. Reményei szerint talán ez az egy hét ráébresztette a szakembereket és az amatőröket is – mivel főként őket lehet tüzelni a hajózhatóság ügyében –, hogy komolyabban kell foglalkozni a vasút és a hajózás (benne a part menti hajózás) fejlesztésével.

Ezért a vízlépcsőről is előbb vagy utóbb beszélnünk kell – véli Szalma Botond. Nem bujkálhatunk Európa elől. Tudja, hogy a vízlépcsők (Nagymaros, Adony, Fajsz) az egyik legtöbbet vitatott kérdés, de már azt is komoly eredménynek tartja, hogy manapság újra beszélhetünk róla. A nemzetközi vízi utakról szóló EU-megállapodás kormányrendeletben történt kihirdetése, valamint a Duna Bizottság, ENSZ EGB és a CEMT ajánlásai is kötelező érvényűek. A hajózás szempontjából igen fontos axióma, hogy ebben a helyzetben a hajózás csak melléktermék vagy szebben fogalmazva haszonélvező – fogalmaz. A szakember szerint nem azért kell ezt megépítenünk, mert a hajósok nem bírnak magukkal, hanem azért, mert az ivóvízkészlet aranyat fog érni. Mi egyelőre még a WC-t is ezzel öblítjük, miközben például Izrael tankerokban importálja a vizet Törökországból. A másik ok a medersüllyedés miatti talajvízszint-csökkenés és az árvízvédelem. Télen élvezzük a sok havat, márciusban meg menekülünk az olvadó hó és a leeső csapadék által okozott árvizek elől. A mezőgazdaságunk pedig a Duna–Tisza közén egyre kisebb hozamokkal, egyre drágábban termel. A nemzetközi piacokon viszont az EU-s tagállamokkal, valamint a támogatott amerikai farmerokkal versenyez a logisztikában is, ahol a legnagyobb költsége – és egyben versenyhátránya – a fuvarozás, illetve az átrakás költsége már ma is. VG

2. Élővizeink értékeinek megtartása védelem – gazdálkodás – védekezés

3. A klímaváltozás hatásai által sújtott térségek komplex kezelése

4. Környezetbarát közlekedés a Duna régióban

5. Navigare necesse est – környezetbarát és fenntartható dunai hajózás és kapcsolódó intermodális fejlesztések

6. Biodiverzitás – a természeti örökség és ökológiai szolgáltatások védelme

7. Dunai tudományos klaszter és kutatási tér

8. Biztonságos Duna-térség

9. A(z) (ön)kormányzati, gazdasági és társadalmi szereplők együttműködésének fejlesztése

10. A dunai identitás erősítése – örökségvédelem, együttműködések

11. Duna menti turizmusfejlesztési program a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig

12. Dunai zöldgazdaság

2. Élővizeink értékeinek megtartása védelem – gazdálkodás – védekezés

3. A klímaváltozás hatásai által sújtott térségek komplex kezelése

4. Környezetbarát közlekedés a Duna régióban

5. Navigare necesse est – környezetbarát és fenntartható dunai hajózás és kapcsolódó intermodális fejlesztések

6. Biodiverzitás – a természeti örökség és ökológiai szolgáltatások védelme

7. Dunai tudományos klaszter és kutatási tér

8. Biztonságos Duna-térség

9. A(z) (ön)kormányzati, gazdasági és társadalmi szereplők együttműködésének fejlesztése

10. A dunai identitás erősítése – örökségvédelem, együttműködések

11. Duna menti turizmusfejlesztési program a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig

12. Dunai zöldgazdaság-->