Megalázónak tartják az orvosok a hálapénzt?
A Szinapszis Kft. felmérése szerint jelentős azoknak orvosok (43 százalék) aránya is, akik megalázónak tartják a beteg által adott pénzt, és 17 százalékuk egyáltalán nem ért egyet vele.
Minden tizedik orvos szerint a hálapénz az egészségügyi rendszer hibája, de egyben összetartója is, és ennél fogva mindig a rendszer szerves része marad.
További problémaként élik meg az orvosok, hogy a paraszolvencia gátolja az egészségügyi rendszer normális működését, torzítja az orvostársadalomról alkotott véleményt illetve az orvos-beteg kapcsolatot (10 százalék).
Érdekes tény, hogy a háziorvosok és szakorvosok véleménye között gyakorlatilag nincs különbség a hálapénz kérdését illetően, nagyon hasonlóan gondolkoznak a problémáról.
A paraszolvencia jelenlétét a legtöbb orvos (36 százalék) azzal magyarázza, hogy a betegek valóban hálájuk kifejezéséként adják, míg 10-ből 3 orvos szerint általános az a gondolkodás, hogy pénzzel bárhol előnyt lehet szerezni, így a betegek az egészségügyi szolgáltatás területén is élnek ezzel az eszközzel.
A válaszadó orvosok 20 százaléka van azon a véleményen, hogy a betegek nem bíznak abban, hogy egyébként megfelelő szintű ellátásban, figyelemben részesülnének, és ezt pénzzel próbálják „kiharcolni”.
A kutatás egyértelműen rámutat: a hálapénz problémájának megoldására az orvosok akár több alternatívát is elképzelhetőnek tartanak, és a paraszolvencia rendszerének fenntartása döntő többségüknek egyáltalán nem érdeke. Az első és legfontosabb eszköz a hivatalos bérek emelése (87 százalék) lenne, ezt 10-ből 9 orvos megemlíti.
Minden második doktor a többszintű biztosítási rendszer bevezetésében látna megoldást, vagyis egy olyan rendszerben, amelyben a páciens a TB járulék ellenében alapszintű ellátást vehetne igénybe, míg az emelt szintű ellátásért – mint ahogyan más szolgáltatási területeken ez egyébként is bevett gyakorlat – meghatározott plusz összeget lenne köteles kifizetni a beteg.
A válaszadó orvosok – főként szakorvosok - egynegyede a kórházak finanszírozásában, az ahhoz kapcsolódó beruházásokban, fejlesztésekben látna megoldást, míg 15 százalékuk (a háziorvosok közel 30 százaléka (!)) a vizitdíj újbóli bevezetésétől remélné a helyzet javulását. A hálapénz-bevétel hivatalossá tételét, vagyis számla ellenében történő elszámolását csak néhány orvos tartja megoldásnak.
A hálapénz elfogadását illetően orvosaink őszintén elismerik, hogy nem tagadják meg azt. 10 százalékuk soha nem fogadja el a hálapénzt, döntő többségük (81 százalék) azonban igen, de nem minden esetben. A tanúsított hozzáállást alapvetően a beteg szociális helyzete (70 százalék) és a betegség jellege (30 százalék) határozza meg.
