A nyár elején döntött a parlament a büntető törvénykönyv szigorításáról, mivel hazánkban elharapózódott a pedagógusok bántalmazása. Ezt hallva, azonnal lépett a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK). Levélben javasolták a kormány szándékának kiterjesztését az egészségügyi dolgozókra, egyetértve: nagyobb büntetést kapjanak a közfeladatokat ellátók bántalmazói.
Balogh Zoltán, a MESZK elnöke ennek alátámasztásaként azokat a minden jóérzésű ember számára döbbenetes eseteket említette, amellyel naponta találkoznak a rendelőintézetekben, a mentőknél, a kórházakban hivatásukat végzők. Hihetetlen, de igaz: előfordult, hogy a kórteremben az egyik beteget látogató testes hozzátartozók sarokba szorították a soványka nővérkét, mert nem tetszett nekik valami. Előfordult már orvosok késelése és más fizikai bántalmazás is az egészségügyi intézményekben. Nem ritka, hogy az alkoholtól vagy drogtól befolyásolt emberek ugranak neki a rajtuk segíteni akaróknak. Kiszolgáltatott helyzetben vannak a pszichiátriai osztályok dolgozói, noha ott más az indíttatás.
Sok eset a nyilvánosság elé kerül, ám a bántalmazottak nagyon ritkán fordulnak a hatóságokhoz. Jelenleg ugyanis csak magánjogi úton lehet jogorvoslatot kérni, ami komoly tortúra és igen hosszadalmas, amire a jelenlegi munkaerőhiányos ágazatban nincs idő. Sok esetben maga a sértett érzi megalázottnak magát, amit szégyell.
Annak ellenére, hogy az ágazatban dolgozók az idén kimaradtak a Btk. védelme alól, Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke kitart a kérésük mellett. A VGO-nak azt mondta: most az orvosok jogállásáról, az egészségügyi alapellátás helyzetének rendbetételéről tárgyalnak a szakállamtitkársággal, reméli, hogy aztán sor kerülhet erre is.
A szakdolgozói kamara egyébként a jogszabály módosítóstól a szakma társadalmi presztízsének helyrebiccenését is várta és várja. Erre nagy szükség lenne, hiszen ma már nem sikk ápolónőnek lenni. Ezért persze a döbbenetesen alacsony fizetések is okolhatók. Ma egy középfokú végzettségű ápolónő havi 95 ezer forint bruttó pénzért dolgozik, a főiskolai diplomával rendelkezők kezdő bére pedig bruttó 120 ezer forint. Senki se csodálkozzék tehát azon, hogy például a Közép-magyarországi régióban az idén összesen ötven középfokú ápoló végez. Összehasonlításul: csak a Péterfy Sándor utcai kórházból ebben az évben ötvenen mennek nyugdíjba, és hol van még a többi kórház?
Az egyik szakközépiskolában ebben az évadban a huszonegy végzős ápolónő közül hatan már le is fixálták az olaszországi állásukat, magyar forintra számítva havi 400-500 ezer forintot keresnek majd. A főiskolai diplomával pedig a fejlett európai országokban öt-hétszázezer forintért tudnak elhelyezkedni.
Mennyire elfogadható, hogy a magyar adóforintokból kiképzett szakdolgozók országhatáron túl ápolják a betegeket, vagy, hogy az ugyancsak a hazai közpénzen diplomát szerzett orvosok külföldön kamatoztassák tudásukat? Akkor, amikor 1,5-2 ezer szakorvos hiányzik a hazai gyógyító intézményekből.
Úgy tűnik, az új egészségügyi kormányzat ismeri az ágazat humán erőforrás helyzetét, s hozzáfogott az életpálya modell kidolgozásához. Tárgyalásokat folytat a szakmai szervezetekkel, a rezidensek képviselőivel. Ez utóbbi eredménye lett, hogy például nyolcvanról kilencvenhatra emelték a hiányszakmának számító háziorvosi szakorvosjelöltek keretszámát. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az adófizetők pénzéből kiképzett orvosok okkal, máshol kamatoztassák tudásukat. Olyan megoldást kell találni, ami nem büntet, tehát nem köti meg a fiatalokat, hanem bizonyos időtartamra lehetőséget ad a külföldi munkavállalásnak is. Azt is nézni kell, hogy a kiképzett orvos hogy vesz részt annak az országnak az egészségügyében, amelyik az ő taníttatásáról magas szinten gondoskodott.
Egyébként egy orvos kiképzése 20 millió forint körüli összeg, a főiskolán fizetős oktatásban részesülők félévi tandíja pedig 200 ezer forint, tehát ennyi lehet az állami pénzen tanulók oktatásának költsége is. Balogh Zoltán szerint a négyéves főiskolán most 30-70 százalék az arány a saját pénzen tanulók javára.
A megdrágult élet miatt ma már 3-4 ezer forintért is képesek kórházat váltani a nővérek, sokan pedig másod- és harmad állást is vállalnak. Az orvosoknál az itthoni, más kórházban, vállalkozóként végzett munka, vagy a hétvégi külföldi munkavállalás a jellemző. Egy ilyen meghosszabbított hétvégén a hazai fizetésük két-háromszorosát is megkeresik a doktorok. Ez a fajta gyógyítás azonban rabszolgasors, rossz a gyógyítóknak, de a közkórházakban fekvő betegeknek sem jó a fáradt doktor. Pedig ma már szinte nincs is olyan orvosi szakma, ahol ne lennének betöltetlen állások. Rossz a helyzet a szakdolgozók körében is. Legkritikusabb a szakdolgozó hiány az onkológiai és a pszichiátriai osztályokon.
