INA: kompenzáció a gázárért?

Hetek óta zajlik a tárgyalás a Horvátország vezető kőolajipari vállalatában, az INA d.d.-ben 47 százalékos részesedéssel és irányító jogosultsággal rendelkező Mol vezetése és a zágrábi kormány között a gázüzletág sorsáról. A Mol és a horvát kabinet még 2008-ban döntött, hogy az INA részét képező, de az állami hatósági árak miatt jelentősen veszteséges gáznagykereskedő céget, a Prirodni Plint (PP) átveszi az állam. Már tavaly decemberben sort kellett volna keríteni az ügyletre, de a horvát kormány kérésére – az üzlet súlyos pénzügyi vonatkozásai miatt – a felek egy évvel eltolták. A tét nem kicsi. A horvát hatósági gázárak ugyanis addig mintegy 30 százalékkal alacsonyabbak a piacinál, és legalább 25 százalékos emelésre lenne szükség ahhoz, hogy a gázüzletág ne legyen veszteséges.

Megállapodás lapzártánkig nem született, és a tárgyalásokat beárnyékolhatja egy hirtelen jött fordulat. December 3-án a Mol ajánlatot tett az INA mintegy 8 százalékát kitevő, a kisbefektetők birtokában lévő úgynevezett tőzsdei közkézhányadra. 2,2 milliárd kunát (84 milliárd forintot) ajánlott, a tőzsdei árfolyamnál 60 százalékkal többet, cserébe, hogy abszolút többséget szerezhessen a horvát vállalatban. Az INA-ban 45 százalékos tulajdonos horvát államnak ettől jottányit sem változna a befolyásolási pozíciója, hiszen a két főrészvényes közötti részvényesi megállapodás egyébként is menedzsmenti jogosítványokat ad a Molnak, cserébe viszont megfelelő tulajdonosi garanciákat biztosít az horvát államnak. Mégis, a Mol döntése nagy vihart kavart. Milyen kapcsolat lehet a két esemény között? Szoros egymásutániságuk s az előnyök és a hátrányok kiegyenlítődése miatt föltehető: a Mol a vártnál jóval kisebb gázáremelésért cserébe kapná Zágrábtól az INA többsége megszerzésének a lehetőségét. Bár a két dolog közötti összefüggést határozottan cáfolták a magyar olajcégnél, és a Mol további tulajdonszerzéséhez pro forma egyébként sem szükséges a horvát kormány beleegyezése, a lehetséges alku körülményeit mégis érdemes alaposan szemügyre venni.

Az INA-ról már 2008-ban látszott, hogy energetikai vállalatként miben áll az erőssége, és hol rejlenek a kockázatai. A legnagyobb lehetőségei a feltárásban-termelésben voltak. Ez nyilván fokozta az INA kívánatosságát a Mol szemében, de voltak szépséghibák is, főleg a kereskedelmi gázforgalmazásban. A horvát lakossági energiaellátás jórészt földgázon alapszik, amelynek árát a kormányzat szociálpolitikai megfontolásból mesterségesen alacsonyan tartja. Az ár, amelyért az INA a lakosságnak és néhány nagy ipari fogyasztónak a földgázt adni kénytelen, alacsonyabb, mint amennyiért az ukrán–szlovák határon megveszi – pedig azt még kacskaringós csővezetékes utakon, Ausztria és Szlovénia érintésével haza is kell szállítania. Az orosz importgáz arányaiban is jelentős: a 2,8 milliárd köbméternyi éves felhasználás mintegy 40 százaléka úgy jut el a fogyasztókhoz, hogy minden köbméteren jelentős veszteség van.

A gázforgalmazás kérdése már 2008-ban is napirenden volt, hiszen a horvát kormányzat kezdeményezte a Horvátország energiabiztonsága szempontjából kulcsfontosságú szereplők állami ellenőrzését. Így került a gázvezetékrendszert felügyelő Plinarco mellé állami kontroll alá a gáztároló Okoli. Azt is keretmegállapodásban rögzítették, hogy a PP-be kiszervezett gáz-nagykereskedelmi üzletágat a horvát állam egy éven belül átveszi az INA-tól. Ezt a kitételt utóbb – a horvát állam kérésére – 2010 decemberéig kitolták, de Zágráb az uniós csatlakozáshoz szükséges deficitcélokra hivatkozva elzárkózott a PP átvételétől. (Pedig a Mol számított rá: a harmadik negyedéves jelentésben már mint megszűnő tevékenységből származó veszteségként szerepeltette a gázforgalmazást.) Alternatív megoldásként a horvát gázárak liberalizációja adódott, de ettől a kormány a közelgő parlamenti választások miatt ódzkodott: egy 30 százalékos emelést aligha venne jó néven a lakosság. Harmadik lehetséges megoldásként adódhatott, hogy valamilyen állami kedvezményért cserébe a Mol vállalja a PP veszteségét. Lehet, hogy ez a kedvezmény éppen az INA abszolút többsége lesz? Politikailag azonban ez is kockázatos: az ellenzéki pártok – csakúgy, mint a kormányzó HDZ belső ellenzéke – a nemzeti vagyon átjátszásával vádolják Jadranka Kosor miniszterelnök asszonyt, hovatovább az ügylet megakadályozásán dolgoznak. A Vecernji List zágrábi lap pénteki értesülése szerint a horvát állami nyugdíjalap a Mol ajánlatánál többet akar ígérni az INA-törzsrészvényekért, az Adris dohánykonszern nemkülönben. VG