Gátat szabna a kormány a pusztító füstölésnek
Nem rövidül meg a költségvetés, ha kitiltják a közterületekről és a vendéglátóhelyekről a dohányosokat – állítja a fejlett országok tapasztalataira alapozva Bodrogi József egészségügyi közgazdász. Az íreknél, a spanyoloknál, az USA tagállamaiban a szigorítást követő pár hónap alatt viszszaállt a megszokott forgalom.
Számadatok igazolják, hogy már most 193 milliárd forinttal többe kerül a dohányzás a büdzsé 325 milliárd forintos dohányadó-bevételénél az intézményi egészségügyi ellátás, a megbetegedettek gyógyszereinek támogatása és az emiatt rokkanttá váltak nyugdíja miatt.
Hazánk lakosságának 36 százaléka dohányzik, ez másfélszer magasabb az Európai Unió átlagánál. Úgy tűnik, a fejlett országok elfogadták az Egészségügyi Világszervezet véleményét: a dohányzás szenvedélybetegség, azt gyógyítani kell. S rájöttek, érdemes invesztálni a népegészségügyi programokba, tudatosítani az emberekben: az életmód s abban a cigaretta 50 százalékban felel az egészség károsításáért, pedig az a legértékesebb társadalmi-gazdasági tőke.
Míg az USA-ban az 1960-as években a lakosság fele dohányzott, mára ez az arány 20,6 százalékra esett vissza. Ám annak ellenére, hogy a GDP 17,2 százalékát költik egészségügyre (nálunk 4,6 százalékát), a gyógyítási technológiák drágulása miatt ez kevésnek bizonyul, ezért azt tervezik, termékdíjat vetnek ki az egészségkárosítást okozó termékekre, amelynek összege a gyógyítóágazatban marad.
Egy közelmúltban készült metaanalízis alapján hazánkban emelkedik a rendszeresen dohányzók aránya – mondta Kovács Gábor, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke. Míg a férfiak körében csökken, a nőknél nagyobb arányban emelkedik. Jelenleg a 15 évesnél idősebb felnőtt férfiak 41 és a nők 32 százaléka dohányzik, s ami még aggasztóbb, a terhes nők 16 százaléka veszélyezteti emiatt maga és születendő gyermeke egészségét. Évente mintegy húszezer kismama okoz szándékosan egészségkárosodást magzatának a füstöléssel. A dohányzás növekedése azért is nagy baj, mert ezáltal prognosztizálható az elkövetkező évtizedekben a kardiovaszkuláris, daganatos és COPD-megbetegedések exkalációja a nők körében is. A tüdőgyógyászok, kardiológusok, érsebészek és a hipertóniával foglalkozó belgyógyászok összefogtak a dohányzás visszaszorítása érdekében a saját területükön. Be kell vonni ebbe a körbe a szülészeket, terhesgondozókat is, hogy megvédjük a következő generáció egészségét.
Kovács Gábortól megtudtuk, hogy 1994 óta a tüdőgondozókban szervezetten történik a programszerű leszokástámogatás. Evidenciaalapú, a nemzetközi és hazai irányelveknek megfelelő szakellátásban részesülhetnek a páciensek. A vareniklinnel vagy nikotinpótlással kiegészített leszokási program sikeressége 30-35 százalékos volt az elmúlt másfél évtizedben. Ezzel némileg jobb arányt értünk el, mint a nemzetközi irodalmi hivatkozások által publikált eredmények. Ennek oka a javarészt valamilyen légzőszervi betegségben szenvedő leszokni vágyó dohányosok erősebb motiváltsága lehet. A tüdőgyógyász meggyőződése, hogy a jövőben „tüdőgyó-gyászati prevenciós csomag” keretében kell megszervezni a 40 évesnél idősebb dohányosok tüdő- és COPD-szűrését, a dohányzásról való leszokás támogatását.
Ehhez el kell érni a beutalási rend és a finanszírozás megfelelő módosítását. Ahogy a prevenciós tevékenységeket, úgy a szűrővizsgálatokat is felszabadították a gyógyintézményeket sújtó teljesítményvolumen-korlát alól, így a dohányzásról történő leszokás támogatását is szabaddá kell tenni. A tevékenységet teljes egészében dotálnia kell az OEP-nek, vagyis a leszokási programért térítenie kell egy bizonyos, a ráfordított szakorvosi időt kellően elismerő összeget. Mivel a leghatékonyabb az, ha a páciens a teljes három hónapos program végéig kitart, premizálni kell a kitartókat az egyébként igen költséges készítmény utolsó adagjának az ártámogatásával. A Magyar Tüdőgyógyász Társaságnak továbbra is az eddigi aktivitással kell fellépnie, vállalva a szakmák között a vezető szerepet akár a szakpolitikusokkal szemben is, hogy elérjük a nemdohányzás terén is Európát.
