Egészségnyereséget biztosít a high-technológia

A technológiai fejlődés felgyorsult üteme az orvosi eszközök, az egészségügyben felhasználható rendszerek területén is világjelenség. Ezzel egyidejűleg a technológiák elavulása is felgyorsul, az eszközök életideje rövidül. Az innovatívabb és bonyolultabb eszközök és technológiák beszerzése és működtetése egyre drágább, de a megfelelő struktúrában alkalmazott új technológiák hatékonyabb működtetést biztosítanak.

A gyógyítómunkában felhasznált sokféle orvostechnikai eszköz biztosítása a finanszírozás szűkössége és korlátja miatt nagy terhet ró az intézmények vezetőire.

Az orvostechnológiai eszközöket gyártó és forgalmazó vállalkozások zömében közbeszerzési versenyben kialakuló, nyomott árszinten, hosszú idejű és késedelmes fizetési feltételek és növekvő forgalmazási terhek közepette biztosítják az ellátást.

Emiatt is a robbanásszerűen fejlődő egészségügyi technológia- és eszközkínálat csak részben és nem a szükséges mértékben tud megjelenni a hazai egészségügyi ellátásban. Az egészségügyi kormányzatnak a finanszírozási korlátok közepette is számos lehetősége van az orvostechnikai eszközellátás fejlesztésére. Ennek egyik alapja, hogy a közbeszerzések ágazati rendeletében jelenjenek meg az egészségügyi ellátás sajátosságai (pl. a beszállítóknak nagy terhet jelentő konszignációs raktárak).

A kórházi adósságok csökkentésére tavaly decemberben juttatott 27,5 milliárd forint fontos segítséget jelentett, de az összeg kisebb részét fordították az intézmények beszerzési körében kialakult tartozások csökkentésére, nagyobb részét az önkormányzatokkal szemben fennálló tartozások kiegyenlítésére fordították. A lejárt tartozásállomány növekedése várható, különösen néhány nagy intézmény esetében jelent ez súlyos, tipikusan éves nagyságrendű fizetési csúszásokat. Az intézmények nagy adósságállománya egyre inkább akadályozza az eszközökkel, berendezésekkel való ellátásukat és ezek szervizelését. A többségében tíz évvel ezelőtt megvalósult, koncentrált diagnosztikai és gyógyítóeszköz-fejlesztések berendezései mára elavultak, javításuk, felújításuk technikailag megoldhatatlan, pótlásuk elengedhetetlen a gyógyítómunka érdekében. A lejárt követelések miatti költségek jelentős terhet rónak a beszállítók forgóeszköz-finanszírozására.

A fejlett technológiák és eljárások bevezetése milliárdos hozzáadott értékkel gazdagította a hazai egészségipart. Azonban a jól képzett szakemberek elvándorlása különösen a jelentős egészségnyereséget biztosító high-tech alkalmazásának területein igen nagy probléma. Az egészségügyi dolgozók megbecsültségének hosszú távú biztosítása jóval nagyobb hozamot eredményez, mint annak tényleges költsége.

A gyógyászatisegédeszköz-ellátás fejlesztésének kiemelt szerepe lehetne a munkaképesség fenntartásában vagy újrabiztosításában, a gyógyulási folyamatok lerövidítésében. Olyan támogatási rendszerre lenne szükség, amely ösztönzi a modern, nagy egészségnyereséget eredményező eszközök alkalmazását. Az elmúlt években ennek ellentmondó intézkedések sorozata volt tapasztalható a segédeszköz-ellátásnál. A kilencedik éve változatlan árak alig teszik lehetővé a minőségi ellátást és szolgáltatást. A támogatási rendbe történő befogadás, a betegtájékoztatás bürokratikus korlátai akadályozzák a költséghatékony eszközök alkalmazását. Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozási forrásait csökkenti, hogy az intézmények nem igényelhetik vissza az általuk igénybe vett eszközökért, szolgáltatásokért fizetett általános forgalmi adót. A gyógyászatisegédeszköz-ellátást és a támogatási forrásokat is sújtja, hogy néhány évvel ezelőtt megszűnt a segédeszközök kedvezményes áfakulcsa, hiszen szemben a gyógyszerek 5 százalékos áfakulcsával, a segédeszközök forgalmiadó-kulcsa 25 százalék. Ha a segédeszközök ismét a kedvezményes áfakörbe kerülnének, több milliárd forinttal növekedne a támogatás „reálértéke”, OEP-finanszírozási többletigény felmerülése nélkül. Ez az intézkedés minőségi termékbefogadást és ellátást tenne lehetővé, és egyúttal szolgálná a magyarországi segédeszköz-értékesítést az egészségturizmus körében is.

Az elmúlt években – a címzett és céltámogatások megszűnése után – az egészségügyi fejlesztések és eszközbeszerzések nagymértékben visszaszorultak. A társadalombiztosítási finanszírozás nem tartalmaz fejlesztési és eszközpótlási forrásokat. Az intézmények állagmegújítási, karbantartási, javítási és eszközmegújítási költségeit elvileg a fenntartónak, többségében az önkormányzatoknak kellene biztosítani, de forrásaik erre nem adnak számottevő lehetőséget. Mindezt nem pótolhatják az európai uniós források, még ha a jelenleginél sokkal célszerűbben és koncentráltabban is használnák fel őket. Az egészségügyi intézményekre vonatkozó minimumfeltételek folyamatos emelését nem követte a finanszírozás. A kórháztervezés és -fejlesztés során csak részben épül(het)nek be a korszerű, hatékony, biztonságos ellátási és technikai lehetőségek. A beszerzések jelentős hányada, átfogó stratégia hiányában, rövid távú szükségletek mentén történik. A hibás beszerzési struktúrák, stratégiák miatt az eszközök tudásának, kapacitásának egy részét nem használják ki. Az intézmények felszereltsége inhomogén. A megnövekedett adatmennyiséget nem követte a medikai informatikai rendszerek bővülése. Elmaradt a vállalatirányítási rendszerek teljes körű alkalmazása. A nagy komplexitású folyamatok „manuális” ellenőrzése megold(hat)atlan. A meglévő szabályozások akadályozzák a korszerűbb és olcsóbb megoldások elterjedését.

Az előrelépéshez az ellátási folyamatok, szabványok felülvizsgálatára, az elektronikus folyamatvezérlés és orvosi döntéstámogató informatikai rendszerek nyújtotta lehetőségek jobb kihasználására, az átláthatóság megteremtésére (végrehajtható és betartható jogszabályok, elektronikus adattárolás), a szaktudás-képzettség fejlesztésére; a korszerű folyamatok, technológiák megismertetésére van szükség. Meg kell teremteni a hatékonyságot ösztönző egészségügyi informatikai rendszerek és telemedicina-alkalmazások beszerzésének finanszírozási hátterét azért, hogy gyorsabb, hatékonyabb és teljesen integrált, a nemzetközi kommunikációs standardoknak megfelelő rendszereket lehessen alkalmazni.

A szerző az Orvostechnikai Szövetség elnöke