Beindult a piac megregulázása

Eseménydús, néha viharos is volt 2010 hazai gázpiaca. A változások egy részét a szabályozás módosulása okozta: a válságadó bevezetése például sok gázkereskedő társaság eredményét megtépázta, az egyetemes szolgáltatásbeli gázárak befagyasztása pedig a magas beszerzési árakkal társulva présbe szorította az érintett kereskedőket. Igaz, a szabályozás – részben már ebben az évben – olcsóbb gázhoz is hozzájuttatta a szolgáltatókat, és valamennyit a két nagykereskedőn is segített.

Az árbefagyasztás az érintett felhasználóknak máig élvezett könnyebbséget hozott. Ezt azonban olyan keresztfinanszírozás árán tette, amely – a nagyfogyasztók panasza szerint – rontja az iparvállalatok, közvetve pedig a magyar gazdaság verseny-, illetve munkahelyteremtő képességét. Megmaradt a lakossági árszabályozásban az a torz megoldás is, hogy a rászorulókat nem szociális keretből, hanem a több gázfogyasztó zsebéből támogatja az állam. A korábbi szabályozás felülírása miatt az eredetinél nagyobb (jórészt önkormányzati és intézményi) felhasználói kör maradhatott az egyetemes szolgáltatásban. Ennyivel kevesebb felhasználó kényszerül szigorúbb energiagazdálkodásra, és ennyivel lassabban bővül a gáz hazai versenypiaca. Kisebb piacon pedig kevésbé érvényesülhet a rivalizálás árleszorító hatása, és nagyobb az esélye, hogy néhány erős szereplő irányítsa a piacot.

A kép mégsem ilyen borús, a piac újabb és újabb szereplőket vonz. 2010-ben tucatnyi új gázkereskedőt jegyeztek be, amelyek részben az egyetemes szolgáltatásra jogosult kkv-k köréből is tudtak és tudnak ügyfeleket szerezni, azt bizonyítva, hogy vannak még tartalékok az egyetemes szolgáltatásban. Az, hogy ez a lakossági szegmensre is igaz, már az idén, a versenypiaci EMFESZ Kft. félreállásakor derült ki, amikor is e cég ügyfelei egy részéért két egyetemes szolgáltató, a Tigáz és a Főgáz kelt versenyre.

A hazai gázpiac működési feltételeit javították a gázinfrastruktúra tavaly átadott létesítményei, például a romániai összeköttetés, az E.On Földgáz Storage Zsanán kibővített gáztárolója, illetve az MMBF kereskedelmi kapacitásokkal kiegészített biztonsági tárolója. A múlt évtől működik az FGSZ Földgázszállító internetes gázkereskedelmi platformja is. Akadt hiányosság is: az igényekhez képest szűkösek voltak az olcsó nyugati importot lehetővé tévő, jelenleg épp bővítés alatt álló HAG vezeték kapacitásai. A cső nagyobb kapacitásait jó esetben még az előtt igénybe lehet venni, hogy fölöslegessé válnának. Ha ugyanis visszaállnak a „normális” árviszonyok, akkor megint drágább lesz a spotpiaci gáz, mint az, amelyet hosszú távú szerződés alapján lehet vásárolni. (Állítólag máris többe kerül.)

A nyugati gáz iránti felpezsdült érdeklődés – szinten maradó országos összigény mellett – azt is jelentette, hogy megcsappant a hosszú távú szerződés alapján megrendelt orosz gáz iránti igény. Ez főként az importőr E.On Földgáz Trade-nek (EFT) jelentett fejfájást, amelyet importszerződése a jelen szükségleteknél sokkal nagyobb mennyiség átvételére kötelezi. Míg az EFT közvetlen eladója, a Panrusgáz 2009-ben még 7,9 milliárd köbméter gázt adott el Magyarországra – a teljes felhasználás mintegy kétharmadát –, tavaly már csak 7,6 milliárdot. Az ebből keletkezett nyeresége – sőt, még annál több is – azonban válságadó formájában az állam zsebébe vándorolt, a Panrusgáz pedig Ukrajnába: visszaadta kereskedői engedélyét, a gázt pedig ez évtől az ukrajnai gázátadó ponton veszi át tőle az EFT.

Így viszont az orosz–német Panrusgáz, amely 2010-ben a gázpiaci árbevételi toplista harmadik helyéről a másodikra kapaszkodott fel, a 2011-es rangsorból már kimarad.

Tavaly minden nyűge, például közel 10 milliárd forintos üzemi vesztesége ellenére az EFT maradt az ország legnagyobb árbevételű gázcége. Közel 680 milliárdos árbevétele azonban 116 milliárddal kevesebb volt az előző évinél, ahogyan gyengébben muzsikált a lista másik két E.On-cége, a kiskereskedő Energiaszolgáltató és a tárolással foglalkozó Földgáz Storage is. (Szigorúan véve az E.On Energiaszolgáltatónak a harmadik helynél rosszabb járna, mert gáz mellett árammal is kereskedik.)

Más látványos mozgások is voltak a toplistán. A GdF Suez két hellyel előrelépve az ötödik legnagyobb cég lett, de fontosabb, hogy javítani tudott a nem túl szép üzemi eredményén. Öt helyet ugorva és árbevételét meghatszorozva a nyolcadik helyet szerezte meg a nyereséges Mol Energiakereskedő, az élbolyon kívülről érkező Centrex pedig triplázással a 13. helyen landolt. Az előző évihez képest szép szeletet hasított ki magának a hazai gázpiacból a Dunacent, az E-OS, az Opten és az EMoGÁ is. A lejjebb csúszók kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az E.On Energiaszolgáltató kikeveredett a 2009-es veszteségéből, a Shell rontott, a Főgáz pedig megduplázta üzemi eredményét. Az utóbbi mutató alapján a tavalyi negatív rekorder 38 milliárdos mínusszal az EMFESZ volt. A cég 2011 elején képtelenné vált az ügyfelei ellátására, ezért a Magyar Energia Hivatal visszavonta a gázkereskedői engedélyét.