Őszi döntés a Nabuccóról

Októberig dönti el a Socar azeri állami olajtársaság, hogy az azeri gáz európai importját szolgáló számos vezetékprojekt közül melyiknek ad el gázt. A gázban gazdag Azerbajdzsán kegyeiért politikusok és üzleti körök tömege lobbizik a vállalkozások – de főként a Nabucco, az AGRI, az ITGI és a TAP – mögé beállva. Az azeri állami Socar olaj- és gázipari társaság vezetője, Rovnag Abdullajev nemrég közölte, hogy minden európai projekttervet megvizsgálnak, de új ajánlataiknak köszönhetően megnőttek a Nabucco és az ITGI esélyei.

A magyar Mol részvételével indítandó Nabucco számára ez a kijelentés nem túl sok annak fényében, hogy két éve még szinte biztosra lehetett venni az azeri vezetés ígéretei alapján, hogy a Nabuccónak is jut az azeri gázból, amely nélkül viszont egyetlen kapavágást sem érdemes elvégezni a Nabucco nyomvonalán. Ahhoz képest azonban mégis előrelépés történt, hogy az azeriek az utóbbi időben már csak a déli gázfolyosó valamely csövén, tehát nem feltétlenül a Nabuccón keresztüli európai szállításról beszélnek.

A Nabucco és az olasz–török–görög ITGI pozíciójavulása mindazonáltal a szintén magyar (MVM) részvetelű AGRI háttérbe szorulását is jelentheti.

Európa figyelme a 2006-os orosz–ukrán gázválság idején terelődött a kaszpi térség gázára, s akkor kiáltották ki a gázbiztonság egyik feltételéül az import diverzifikálását is. Azerbajdzsán volt az első és egyetlen olyan ország, amely teljesíteni tudta a gázbiztonság minden kívánalmát a Turkish Weekly szerint: nettó gázimportőr volt, alacsony belső fogyasztással, a déli folyosó elérhető közelségében található, nagyok a gázkészletei, végül képes és hajlandó is gázt küldeni Európába. 2011 elején Baku és Brüsszel közös nyilatkozatban foglalt állás a déli gázfolyosó kiépítése mellett.

Az azeri kegyekért harcoló négy vezetékprojekt közül a Nabuccóhoz kapcsolódnak a legerősebb geopolitikai és stratégiai célok, vagyis a gázforrások és az importútvonalak diverzifikálása, valamint az orosz eladásoktól való függés csökkentése. Átadását 2012-re tervezték, majd 2015-re, illetve 2017-re halasztották. A csúszás fő oka a finanszírozás megoldatlansága, az azeri–török gázviták és az azeri forrás körüli bizonytalanságok lehettek a török magazin szerint. Hozzátesszük, hogy a vevői oldal sem volt (és ma sincs) rendben.

Európában gáztúlkínálat van a válság miatt lecsökkent kereslet és amiatt, hogy az észak-amerikai palagáztermelés felfutása miatt az eladóknál maradt földgáz egy része is a mi földrészünk piacát terhelte. Ráadásul a vevők nagy részét hosszú távú szerződések kötik az orosz szállítóhoz, amelyek miatt a Nabuccón csak kisebb mennyiségű, de ezzel kisebb stratégiai jelentőségű gázt lehetne behozni. Ha mégis a nagyobb menynyiségű „oroszfüggetlen” import lenne a cél, akkor hozzá kellene nyúlni a hosszú távú szerződésekhez, viselve a szerződésmódosítás következményeit.

A Nabucco 200 millió eurós uniós támogatást élvez, bankhitelre is kapott ígéretet, márciusban pedig a török parlament ratifikálta a Nabucco célját szolgáló tranzitról szóló kormányközi megállapodást. Még ugyanabban a hónapban a Nabucco-tag RWE Kaszpi-tengeri gázmező fejlesztéséről írt alá azeri szándéknyilatkozatot, és felajánlotta a Socarnak, hogy meghosszabbítja az Azerbajdzsánból kiinduló importot szolgáló vezetéket a grúz–török határtól Bakuig. A cső éves kapacitása 30 milliárd köbméter lenne, vagyis közel annyi, mint magáé a Nabuccóé.

A Nabucco pozícióit csak kisebb riválisa, az ITGI rengetheti meg. Július 5-én az ITGI-részvényes görög Depa olajcég vezérigazgatója, Harry Sachinis felkínálta a Socarnak, hogy vegyen részt az állami Depa magánosításában. A lehetőség éppen olyan időszakban futott be a Socarhoz, amikor a társaság európai szereplése erősítésére készül.

Azerbajdzsán tehát két jó lehetőség közül is választhat, de nem csak ezért dőlhet hátra. Mostanra a hagyományos orosz mellé több exportútvonalat is kiépített: nyugat felé Grúzián és Törökországon át szállíthat, de küldhet gázt Iránba is. Ettől azonban továbbra is élő opció Oroszország, főleg, ha európai árat fizet – mutatott rá az azeri parlament egyik képviselője. Az alaphelyzet mégis az, hogy Azerbajdzsán Európának ígért gázt, Oroszországgal pedig évi 2 milliárd köbméteres kivitelre szerződött.

Nem kizárt, hogy beválik a Socar elnökhelyettesének jóslata, vagyis Azerbajdzsán egyszerre ad el gázt a Nabuccónak és az ITGI-nek is, amelyek viszont majd egyesülnek egy nagy regionális projektben. Hasonlóra került egyébként sor az azeri részvételű Baku–Tbiliszi–Dzsejhán és a Baku–Tbiliszi–Erzurum olajvezeték-vállalkozások esetében is. A megoldás európai és azeri részről is win-win állapot lenne gazdasági, politikai és stratégiai megfontolásból egyaránt.

Másrészt vannak olyan politikai megfontolások, amelyeket a kaukázusi ország nem hagyhat figyelmen kívül. Ha például beszáll európai projektekbe, szélesebb körű és erőteljesebb politikai támogatást is szerez a Nagorno–Karabah ügyben.

Geopolitikai következményei is lennének a térség energiaegyensúlyának eltolódásával. Az Európába tartó vezeték építésével Baku erősítheti az EU-hoz és a NATO-tagországokhoz fűződő kapcsolatait, ez pedig a Turkish Weekly szerint új üzenet a szomszédainak: Azerbajdzsán nincs egyedül, barátai és szövetségesei is vannak a Kaukázuson túl.

Másrészt vannak olyan politikai megfontolások, amelyeket a kaukázusi ország nem hagyhat figyelmen kívül. Ha például beszáll európai projektekbe, szélesebb körű és erőteljesebb politikai támogatást is szerez a Nagorno–Karabah ügyben.

Geopolitikai következményei is lennének a térség energiaegyensúlyának eltolódásával. Az Európába tartó vezeték építésével Baku erősítheti az EU-hoz és a NATO-tagországokhoz fűződő kapcsolatait, ez pedig a Turkish Weekly szerint új üzenet a szomszédainak: Azerbajdzsán nincs egyedül, barátai és szövetségesei is vannak a Kaukázuson túl.-->