Késlekedik a kormány, milliárd eurónyi beruházás maradhat el
A blog információi szerint „a megújuló- és alternatív energiaforrásokból előállított hő- és villamos energia kötelező átvételi rendszeréről” szóló kormányzati koncepció tartalommal és konkrét számokkal történő feltöltése legalább 2012 nyaráig váratni fog magára.
A blog úgy tudja, hogy az egyeztetések továbbra is folynak a szakmai szervezetek, az iparági szereplők és a szabályozás kialakításáért felelős szervek között. A végleges szabályozás kialakítását hátráltatja, hogy sem a Magyar Energia Hivatalban, sem a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban nem állnak rendelkezésre azok a számítások, amelyek alapján meghatározhatóak lennének az egyes energiatermelési módok támogatási sarokszámai. Eközben a megújuló iparágban érdekelt vállalatok ugrásra készen várják a beruházási döntéseik meghozásához nélkülözhetetlen végleges szabályozást.
Az óra ketyeg, a tét pedig hatalmas. Az Áram Ára iparági forrásai szerint akár egy-másfél milliárd eurónyi beruházás is elmaradhat a késlekedés miatt.
Pedig az új kormány a megújuló energiaforrások terén erősen indított az iparági szereplők szerint. Egy alapvetően ambíciózus, de reálisan megvalósítható stratégiai dokumentumot letéve az asztalra tavaly decemberben még úgy tűnt, hogy a kormány elkötelezett a megújulók mellett. A Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve 2010-2020 című dokumentumban (NCST) felvázolt fejlesztési utat az iparág örömmel fogadta. A több körben is egyeztetett dokumentum – túllépve az Európai Unió által elvárt megújuló-részarányon – 14,65 százalékos célértéket tűz ki elérendőnek 2020-ra.
A célok elérése tekintetében egyébként már ez a dokumentum is kiemelten szükséges elemként nyilatkozik a megújulók ösztönzéséhez elengedhetetlenül fontos átlátható és kiszámítható támogatási rendszerről. Ekkor még minden szépnek és jónak látszott.
Azután beütött a krach. Lázár János fideszes frakcióvezető év eleji bejelentése felkavarta a kedélyeket. Habár a politikus elsősorban a kapcsolt energiatermelőkre helyezte a célkeresztet, a közös támogatási rendszer kapcsán a megújuló alapon termelő erőművek is vastagon érintettek voltak. A biomasszás erőműveket érintették a legsúlyosabban Lázár elképzelései, hiszen azok a rönkfának a tüzelőanyagok közül való kivonását irányozták elő.
A politikus tervezete ellen még párttársa, Bencsik János energiaügyért felelős államtitkár is szót emelt úgy a Facebookon, mint az Országgyűlés előtt. A parlamentben 22 módosító indítvánnyal igyekezett helyre tenni a Lázár János-féle beadványt. Végül kompromisszumos megoldás született. A megújulók számára megmaradt a támogatás, a kapcsolt energiatermelők pedig kikerültek a kötelező áramátvétel rendszere alól.
Habár a nyári jogszabály-alkotói munka gőzerővel zajlott, és úgy tűnt, hogy a METÁR koncepciójával a kormány visszatért a megújulókat támogató politikához, most mégis újra megtörni látszik a lendület. A METÁR egyébként nem az első létfontosságú dokumentum a megújuló alapú energiatermelést érintően, amelynek csúszása jelentősen hátráltatja a beruházásokat. Már az NCST is éppen hogy csak elkészült határidőre, és az energiastratégia is kilenc hónapos csúszással született meg mostanra.
A jelenlegi támogatási rendszer kivezetését és az új támogatási rendszer létrehozását egyébként alighanem a kormány sem tervezte ilyen gyorsan, lóhalálában megvalósítani. Legalábbis erre enged következtetni az a rohammunka, amelyet az év eleji Lázár-féle bejelentést követően végzett az NFM, egyszerre robbantva szét a korábbi kötelező áramátvételi rendszert (KÁT rendszer), teremtve meg a kapcsolt termelés külön hőoldali támogatásának a feltételeit és vázolva fel egy új zöldenergia-támogatási rendszer koncepcióját.
Azt alighanem a tárcánál is tisztán felismerték, hogy az akkori támogatási rendszer ilyetén szétrobbantása után megmaradt felemás KÁT elijeszti a beruházókat, ezért valamit sürgősen le kell tenni az asztalra. A koncepció el is készült, azt két hete egyeztette a tárca az iparággal. A baj csak az, hogy a METÁR kidolgozása, úgy néz ki, itt most megakad.
Márpedig ez a létező legrosszabb alternatíva, ami történhet, hiszen egy számok nélküli koncepció (amelyen azért még csiszolgatni is lehetne) a legkevésbé sem növeli az iparági szereplők befektetési kedvét.
Persze ha egy befektető nem találja meg a számítását Magyarországon, majd megtalálja máshol. Ráadásul valós veszélyforrást jelent, hogy a potenciális beruházó vállalkozásokat a szomszédos államok is tárt karokkal, egy fokkal stabilabb támogatási rendszerrel várják. Mivel a finanszírozási, hitelezési lehetőségek a válság okán korlátozottak, a berendezések elérhetősége a növekvő igények (pl.: Németország) folytán szűkös – az a beruházó, amelyik más országba telepíti termelőkapacitásait, nem fog fél év múlva Magyarországra is erőművet építeni.
A potenciális befektetők országunk iránti bizalmát ráadásul tovább gyengíti a szektorális válságadók kivezetésének bizonytalansága, az engedélyezési eljárások bonyolultsága és az általánosan kiszámíthatatlan szabályozói környezet is.
A METÁR koncepciójának fiókba száműzésével a legtöbbet sajnos az ország veszíti. Az NCST-ben megfogalmazott 14,65 százalékos megújuló-részarány elérése 2020-ig visszafogott becslések alapján is majd tízmilliárd euró befektetését igényelné 2011-től. Az idei év már elment, és ha marad a csigatempó, a jövő év is kiesik. Ezzel máris egy-másfél milliárd eurónyi forrás nem áramlik be a gazdaságba. És hiába lesz 2013-tól egy elfogadható támogatási konstrukciója a megújuló energiatermelésnek Magyarországon, ez az összeg már nem fog 2020-ig beérkezni az országba.
Amennyiben elmaradnak a beruházások, vajmi kevés az esély arra, hogy megvalósuljon a kormány azon elvárása is, miszerint a megújulóenergia-iparág tízéves időtávon képes lehet 70-80 ezer munkahely létrehozására. Ráadásul kérdéses, hogy ekkora csúszással a 2020-ra kötelezően elérendő 13 százalékos megújuló részarány teljesülhet-e. Ha nem, akkor az ország kiülhet az EU szégyenpadjára is, de ez már csak a hab lenne a tortán.
