Három év tapasztalata: sikeres a védekezés

Eredményeink a házi gyermekorvosok, háziorvosok, védőnők és a járványügyi szakemberek munkáját dicsérik. Ám fontos, hogy a megvalósításhoz szükséges pénzügyi hátteret – a gazdasági válság időszakában különösen – a mindenkori kormányzat biztosítja. A védőoltásokkal foglalkozó tudományág, a vakcinológia a fertőző betegségek, az immunológia, az epidemiológia, a mikrobiológia és az egészségügyi gazdaságtan határterületeiről építkező, igen gyorsan fejlődő új diszciplína. Eredményeinek köszönhetően ma már biztonságos, hatékony és igen jól tolerálható oltóanyagokkal dolgozhatunk, melyek a mindennapi gyakorlatba épülve gyermekek millióinak adnak esélyt egészségesebben felnőni szüleiknél.

A magyar védőoltási rendben a korábbi, tíz fertőzés elleni mellé már három éve annak, hogy bekerült a pneumococcusfertőzés jelenleg már a 13. leggyakrabban súlyos fertőzést okozó változata elleni védőoltás is, a családok számára térítésmentesen felajánlandó oltóanyagként. A döntés összhangban volt az Egészségügyi Világszervezet ajánlásával, mely minden európai ország számára javasolta a pneumococcusfertőzés elleni védőoltás beillesztését az életkor szerinti védőoltási rendbe. Állásfoglalásuk szerint e védőoltás bevezetésével a két éven aluli gyermekek körében várhatóan lényegesen csökkenhet a súlyos, életet is veszélyeztető pneumococcusfertőzések száma, továbbá lényegesen kevesebb esetben válhat szükségessé súlyos, pneumococcus okozta tüdőgyulladás miatt kórházi kezelés az oltottaknál. Maga a pneumococcusfertőzés elleni, már fiatal csecsemőkortól hatékony védőoltás ma Európa minden országában hozzáférhető, a legtöbb országban az életkor szerinti oltási rendbe illesztett módon, ám a volt szocialista országok közül teljes mértékben térítésmentesen csak Magyarországon. Ez azért az esélyegyenlőség irányába tett igen figyelemreméltó lépés, mert a súlyos pneumococcusfertőzés tipikusan „szociálisan lefelé szelektáló” természetű, éppen azokat érinti legsúlyosabban, akik segítség nélkül kiszorulnának ebből a prevenciós lehetőségből.

A pneumococcus gennykeltő baktérium, véráramfertőzést, gennyes agyhártyagyulladást, tüdőgyulladást és gennyes középfülgyulladást okozhat. Világszerte évente becsülhetően ötmillió öt éven aluli gyermek haláláért tehető felelőssé. Nem okoz látványosan járványokat, hanem alattomos módon van jelen mindenhol a földön, gyakran csatlakozva légúti vírusfertőzésekhez, influenzához, így a legtöbb beteget az ősztől tavaszig tartó, ún. hurutos szezonban észlelik. A legnagyobb kockázatnak a fiatal csecsemők és kisdedek, az idősek, krónikus betegségben szenvedők vannak kitéve, közülük kerülnek ki a fertőzés halálos áldozatai is.

Magyarországon a pneumococcus okozta agyhártyagyulladásokról 2000 óta van hivatalos adatgyűjtés. Az utóbbi nyolc évben pl. 505 esetet regisztráltak, az érintettek harmada nem élte túl a betegségét. A véráramfertőzéssel járó, ún. invazív pneumococcus betegség Magyarországon is hasonló gyakoriságú, mint a többi szomszédos európai államban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pneumococcusfertőzés okozta tüdőgyulladás az idegrendszeri és a véráramfertőzéseknél kb. százszor gyakoribb, továbbá minden tüdőgyulladásra kb. 100 gennyes középfülgyulladásos eset előfordulása becsülhető.

A pneumococcusfertőzés elleni csecsemőkori védőoltásokat az országos program keretében 2008 novemberében kezdték el alkalmazni. Akár világszenzációnak is mondható az a magas átoltottság, amelyet a program első hat hónapja hozott, több mint kétharmada (73 százalék) a beoltható két éven aluliaknak legalább egy oltást megkapott. Az azóta eltelt idő eredményei pedig kétséget kizáróan igazolják a védőoltás kedvező hatásait: látványos csökkenés tapasztalható a regisztrált pneumococcusos agyhártyagyulladások számában mind az oltott, két éven aluli korosztályban, mind az idősebb korcsoportokban, első jeleként a vakcinációs program „nyájimmunitást” is kiváltani képes hatásának. Örvendetes módon a legnagyobb esetszámcsökkenést kiemelten a legsúlyosabban érintett, egy éven aluli korcsoportban lehet tapasztalni. (Nyájimmunitásnak azt a jelenséget nevezzük, amikor egy védőoltás bevezetésének jótékony hatását nemcsak az oltottakban, hanem az adott területen élők más korcsoportjaiban is észlelni lehet.)

A pneumococcus-védőoltási programmal egy időben indított, országos pneumococcus surveillance (Országos Epidemiológiai Központ, mikrobiológia) keretén belül minden mikrobiológiai laboratóriumban kitenyésztett pneumococcusbaktérium tipizálása is megtörténhet annak érdekében, hogy a védőoltási program eredményességét, hatásait pontosan követni lehessen. A surveillance eddigi adatai igazolják a vakcinációs program várható eredményeit, lényegesen, mintegy harmadával kevesebb baktériumtörzset küldenek be, vagyis kevesebb invazív pneumococcusbetegség adódott a védőoltási program elkezdése óta, mint a megelőző időszakban. Figyelemre méltó az is, hogy a világszerte a legtöbb gondot okozó két pneumococcus szerotípus (a 3-as és a 19A jelzésű) az oltott korosztályban a program indítása óta folyamatosan alacsony gyakoriságú.

A szezonális influenza és a súlyos pneumococcusfertőzés szinergizmusa jól ismert tény. Azonban az is jól ismert, hogy míg az influenza ellen a csecsemők és a kisdedek nehezebben immunizálhatók, a pneumococcusfertőzés elleni védőoltás már fiatal csecsemőkortól igen eredményesen alkalmazható, így a pneumococcusimmunizációs program egyben az influenzajárványok alatti leggyakoribb komplikációkat, a pneumococcusfertőzés változatos formáit is segít elkerülni. Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatójaként, védőoltásokkal évtizedek óta foglalkozó gyermekinfektológusként őszintén örülök annak, hogy munkámmal hozzájárulhatok a hazai védőoltási program sikeres megvalósításához.

A szerző az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója