A "kocka" el van vetve
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA 2107-esek gyártása 1982-ben kezdődött, a Volga menti Togliattiban felépített gyárban a legjobb időkben évente 700 ezret állítottak elő. A kocsi a 2101-es frissítése volt, és a Szovjetunióban az 1966–1974 között gyártott Fiat 124 licence alapján készült. Így az oroszok által „hetesnek” nevezett kocka Lada új korában is annyira volt korszerű, mint ma a BKV húszéves Ikarusai.
A Lada 2107 – a szovjet idők egyfajta védjegye, amelyet Európában Riva név alatt próbáltak árusítani – egykor a gyár leggyorsabb és legsportosabb modellje volt. Státusszimbólum. A kocka ugyanakkor robusztus formájával nemcsak az úrvezetőket, hanem a keleti blokk raliversenyzőit is meghódította. Igaz, a motort ú korában sem ártott szétkapni és kicsit bekalibrálni – horror történetek jártak az eltérő tömegű dugattyúkról, amelyeket a vásárlás után kellett szabványosítani, és lám: finom lett a motor járása, csökkent a fogyasztás és tovább tartott a főtengely…
Nem is beszélve arról, hogy így megfutotta a 160-at is. Négyesben persze, mert nem volt benne több fokozat. A fogyasztás azonban – különösen a nagy Szovjetunióban – nemigen volt elsődleges szempont, hiszen az üzemanyag nem világpiaci áron került a kutakra. Az autó azonban ment és ez itt, a „legvidámabb barakkban” is a szabadság egyfajta érzését adta. Szerették is, hiszen nagy szabadmagasságával és teljes méretű abroncsaival könnyen megbirkózott a béketábor úthálózatával.
