A Gazprom Export szerződésekért és árazásért felelős vezetőjét, Szergej Komlevet a társaság állítólagos, palagáz-ellenes megnyilvánulásaival, saját értékesítését segítő lobbijával összefüggő kérdésekkel ostromolta a Platts. Az interjúnak a Gazprom által rögzített és lapunknak megküldött szövegét tesszük közzé.
Kritikusai szerint a Gazprom azért igyekszik rábírni az európai országokat arra, hogy ne használják a nem hagyományos gáz felhozatalához szükséges vizes repesztéses eljárását, hogy továbbra is eladhassa a saját gázát ezeknek az országoknak. Mi a válasza ezekre az állításokra?
A Gazprom semmilyen eszközzel nem tudja befolyásolni az európai országokat abban, hogy termelnek-e nem hagyományos gázt, vagy nem. Szerintünk egyébként a gazdasági ésszerűségnek kell érvényesülnie az ilyen fejlesztésekről való döntéseknél. Innen nézve viszont, összevetve az európai palagáz-termelés magas költségeit a hagyományos forrásokból felhozott gázéval, például Oroszországban, a Gazprom gáza több mint versenyképes marad. Ha pedig emellé a verseny is tisztességes, akkor a Gazprom európai piaci részesedése nőni fog, hiszen a földrész saját, hagyományos termelése nyilvánvalóan csökken, miközben a „kék arany” iránti kereslet erősödik. Az európai nem hagyományos gáztermelés szerintük inkább helyi igények kielégítésére lesz alkalmas. Ami a repesztéses eljárást illeti, megint csak a racionalitásra hivatkozhatunk. A technológia nem az ördögtől való, egyszerűen csak sorra kell venni a vele járó környezeti kockázatokat. Ezek kiszűrhetők, de minél kisebb kockázatot akarunk, annál többe fog kerülni repesztéses eljárással felhozott gáz.
A Texasi Egyetem energiaintézetének segéd-igazgatója, Aviezer Tucker azt mondja, hogy a Gazprom pr-cégeket bízott meg kitalált és rosszul értelmezett dolgokat terjesszenek a vizes repesztésről. Hogyan reagál erre a Gazrpom?
Mr. Tucker nyilatkozatát nem ismerem, de vajon alá tudja-e támasztani az állításait? Megszoktuk már a megalapozatlan állításokat. A valóság az, hogy a Gazprom csoport nem tekint úgy a nem hagyományos gázra, mintha az veszélyt jelentene az exportpolitikájára. Úgy gondoljuk, a gázüzletben ugyanúgy a gazdasági ésszerűség alapján kell eljárni, mint minden más iparágban. Ami az amerikai palagáz termelést illeti, azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi modell gazdaságilag életképtelen, mert a gázt olcsóbban adják el (millió brit hőegyenértékenként, azaz MBtu-nként 2-3 dolláért), mint amennyiért átlagosan megtermelik (egységenként 5-6 dollárért.) E számok említése aligha tekinthető kitalációk terjesztésének.
2005-ben, az amerikai palagáz forradalom előtt a Gazprom megbízta a Pace Global Energy Services társaságot Washington, D.C-ben, hogy lobbizzon a Gazprom gázának amerikai piaci megjelenése érdekében. Elérte-e Pace, hogy az amerikai politikusok mérlegeljék az orosz gáz importját? Miért, ha igen, vagy miért, ha nem?
A Pace Global Energy Services-nek nem volt a feladata, hogy a Gazprom érdekében lobbizzon amerikai politikusoknál. A jelenlegi árazás mellett nem is lenne kedvező gázt eladnunk Észak Amerikában, ezért ilyen exportot jelenleg nem is mérlegelünk.
Más pr-céget megbízott a Gazprom más országban annak a terjesztésével, hogy a Gazprom szerint a palagáz-termelés, illetve a hozzá szükséges vizes repesztéses eljárás nem nyereséges?
Nagyon jó okunk van arra, hogy semmilyen módon ne vegyünk részt a nem hagyományos gázzal kapcsolatos fejlesztések aláaknázásában. A Gazprom csoport, ahogyan az energiaszektor bármely más cége, tanulmányozza a piacokat, az új technológiákat. Egyes következtetéseinket nyilvánosságra hozzuk – így például azt, ami az amerikai palagáz-termelés közép- és hosszú távon való fenntarthatatlanságára vonatkozik –, de azért, hogy rámutassunk a gázzal kapcsolatos költségek és a gáz ára közötti irracionális összefüggésre.
Nem gondoljuk, hogy a palagáz bármilyen kihívást jelentene az oroszországi gáztermelésre, vagy gázexportra nézve. Az amerikai palagáz-termelők azért nem tudják évek óta kitermelni a költségeiket, mert kevesebb pénzt kapnak a gázukért, mint amennyibe az nekik kerül. Átlagos ráfordításuk 5-6 dollárt MBtu-nként, míg a Henry Hub gázközpontban 2-3 amerikai dollár körüliek az árak. Sok oka van annak, hogy ez a támogatott aránytalanság nem lesz fenntartható.
Ez az aránytalanság volt az oka, hogy 2008-2010-ben a határidős árak túllépték 6 dollárt is MBtu-nként. Csakhogy, ez nem maradhat így sokáig. Ilyen megalapozatlan pénzügyi vagy gazdasági modellekkel nem lehet mit kezdeni semmilyen iparágban, ez alól a gázipar sem kivétel. Ezért számítunk arra, hogy a világ legnagyobb és leglikvidebb gázpiacának, az amerikainak az árai vissza fognak állni a normális szintre. Ekkortól e piac megint vonzó lesz más gázszállítók számára is. A 2012-es észak-amerikai gázpiaci helyzet igazolja a becsléseink pontosságát.
Maga a palagáz persze isten adománya a gáziparnak. Kiderült, hogy a világ gázkészletei nagyobbak a korábban feltételezettnél. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a gáz a XXI. század energiahordozója. Az már más történet, hogy a nem hagyományos gáz költségei magasabbak a hagyományosénál. Az egyetlen ésszerű megközelítés itt az, hogy minden egyes lelőhelyet külön-külön meg kell vizsgálni. Hiszen feltehetjük a kérdést: aranyat is ki lehet nyerni a tengervízből, de vajon megéri-e?
Miután 2008-ban megkezdődött az amerikai palagáz forradalom, mintha megváltozott volna a Pace-nak a Gazprom érdekében folytatott lobbija is. A Pace a Gazprom kérésére átvizsgálta 10, USA-beli, nem hagyományos gáztermelő társaság pénzügyi jelentéseit, és arra a következtetésre jutott, hogy a nem hagyományos gáztermelés és a vizes repesztés hosszú távon gazdaságtalan, életképtelen. A Gazprom utasította a Pace-t ilyen következtetés levonására azért, mert ez illeszkedett a Gazprom üzleti terveihez?
Vegye figyelembe, hogy a Pace már 2005 óta folytatta azt a kutatását, amely az említett tíz palagáz-termelő társaságra vonatkozik, ezen belül is főként e cégek amerikai tevékenységére. A Gazprom ennél sokkal később csatlakozott azokhoz, aki megkapták e tanulmányokat. S miért csatlakoztunk? Elfogulatlan adatokat kívántunk szerezni az energiaipar helyzetéről, erre pedig a Pace-en keresztül nyílt mód, hiszen a Pace maguktól az amerikai palagáz-termelőktől kapta az adatokat, mielőtt azokat nyilvánosságra hozták. Nyilván tudja, hogy a Gazpromnak nincs befolyása a verseny által alakított, amerikai gázárakra. Így, ha arra megkérdőjelezi azt a következtetést, hogy hosszú távon a palagáz-termelés és a vizes repesztés nem gazdaságos, akkor erről magukat a termelőket kell faggatnia. Ezekre a tényekből kiinduló következtetésekre alapozva azt kell mondanunk, hogy nekünk, legalábbis jelenleg, nem vonzó az USA gázpiaca.
A Gazprom szerint az európai palagáz-termelés és vizes repesztés is gazdaságtalan, ugyanazokból az okokból, amelyek miatt az USA-ban fenntarthatatlan?
Összehasonlíthatjuk az almát a naranccsal, de nincs értelme. Európában minden kiinduló adat a földtani adottságoktól a jogi környezetig jelentősen eltér az amerikaitól. Éppen ezért az amerikaitól külön vizsgáljuk a terület európai fejleményeit.
Összességében mennyit költött a Gazprom az ezzel kapcsolatos pr-kampányára?
Nincs külön palagáz pr-kampányunk. Az amerikai gázpiac magáért beszél, ahogyan az eddig feltett kérdéseire adott válaszaimból is kiderült.
Sok amerikai környezetvédő csoport szerint a vizes repesztéssel szennyeződés kerül a földalatti ivóvízbázisba. A Gazprom osztja ezt a nézetet? Végzett a társaság saját vizsgálatot is annak megállapítására, hogy van-e összefüggés a vizes repesztés és a vizek szennyeződése között?
Nem végeztünk méréseket a földalatti vízbázis lehetséges szennyeződésére vonatkozóan. A Gazprom csoportnak a nem hagyományos gáz számos típusa felhozatalához van technológiája. Kinyerünk például gázt a kuzbasszi térségben és a hatalmas szénlelőhelyekkel rendelkező délnyugati-Szibériában is szénágyból. Ezt azonban főleg a széntermelés biztonságosabbá tétele érdekében tesszük, s kevésbé azért, hogy gázhoz jussunk. Nem is sok a gáz. A kuzbasszi folyamatos termelés évi négymilliárd köbméter. Hosszabb távon elérheti az évi 18-21 milliárd köbméter, s fedezheti Nyugat-Szibéria déli részeinek gázigényét.
Meg kell jegyeznem, hogy Oroszországnak hatalmas palagáz készletei is vannak. A hat időzónára kiterjedő Szibéria egymagában is a palagáz Eldoradójának tekinthető. Mindazonáltal a Gazprom az ottani palagáz-termelés elemzésének alapján arra jutott, hogy nem érdemes az ottani felhozatalba belefognia, amíg vannak sokkal olcsóbb, s már művelés alá vont gázmezői. Tehát az orosz palagázkészlet megmarad érintetlenül a következő generációknak.
Sok amerikai környezetvédő csoport, de még az amerikai politikusok is a vízbázis feltételezett szennyezése miatt gondolja úgy, hogy a szövetségi kormánynak szabályozni kellene a vizes repesztést. A Gazprom szerint sor fog erre kerülni?
Ezt a kérdést az amerikai kormánynak kell feltenni.
Ha szabályozzák, milyen hatása lehet a palagáz-termelés alakulására?
Először pontról pontra végig kellene tanulmányozni az érintett szabályozást, hogy láthassuk, mivel jár a bevezetése. Egyelőre nincs mit áttanulmányozni.
Mint tudja, Franciaország és Bulgária is betiltotta a vizes repesztést. A tevékenység sok amerikai és más támogatója szerint azonban ezek a tilalmak nem legitim tudományos tények alapján születtek, hanem mert a kormányok engedtek a tömeghisztéria nyomásának, amit viszont a repesztés-ellenes környezetvédő csoportok szítottak. Mit gondol a Gazprom ez utóbbi feltételezésről?
Ez a kérdés az ilyen technológiák jóváhagyásával foglalkozó akadémiai körökre tartozik. Azt gondoljuk, hogy bizonyos kockázatok, amelyek a vizes repesztés miatt merülnek fel, csökkenthetők, de csak a technológia jelentős megdrágulása árán. Mindez országnak joga, hogy a saját szempontjai szerint döntsön a kérdésben.
A Gazprom támogatja Franciaország és Bulgária repesztést betiltó döntését?
Mint már említettem, ez minden ország szuverén joga. Ilyen ügyekben semmi szükségük nincs külső támogatókra.
Szeretné a Gazprom, ha a repesztést Európa-szerte betiltanák, ahogyan az Aviezer Tucker állítja a Texasi Egyetemről?
Amit a Gazprom akar, az a fair play szabályozás, a tisztességes verseny, ami a gazdasági ésszerűségen alapul, nem pedig politikai megfontolásokon, amelyekkel sajnos Európa-szerte találkozunk, üzleteink során. Akár engedélyezik a repesztéses eljárást, vagy más technológiát, akár betiltják, az az adott országok hatóságainak az ügye. A Gazprom csoport minden országban, ahol aktív, tiszteletben tartja a helyi szabályozást. Aviezer Tucker állításáról nincs értesülésem.
A Gazprom maga miért nem él a vizes repesztés megoldásával? Nincsenek olyan oroszországi lelőhelyek, ahol a társaság kihasználhatná e technológia előnyeit?
A belátható jövőben a Gazprom csoport nem készül palagáz termelésre Oroszországban. Sokkal gazdaságosabb a meglévő, hagyományos lelőhelyeinken folyó termelés, mellesleg műszakilag is egyszerűbb. Mellesleg a vizes repesztés hasznos lehet a hagyományos gáztermelés során is, mivel több ezer méter mélyen alkalmazva minimálisak a környezeti mellékhatásai.
A Gazprom Kínába is akar orosz gázt exportálni, Kína viszont maga is mérlegeli saját nem hagyományos gázkincse felhozatalát. Június 17-én a Gazprom közölte, hogy műszaki szakértő csapatot küld arra a kínai palagáz-mezőre, amelyen a Kínai Nemzeti Olajtáraság kíván majd dolgozni. Miért küld szakértőket, ha egyébként folyamatosan megkérdőjelezi a palagáz-fejlesztéseket, és a vizes repesztést?
Megkerestük kínai partnereinket ezzel az ajánlattal, de mielőtt döntés születik, alaposan meg kell vizsgálni a kérdést. Kínának hatalmas palagáz készletei vannak, de a termelés költségei sokkal magasabbak lennének, mint az USA-ban. Azonkívül palagáz mezői nem dicsekedhetnek olyan hatalmas vízkészletekkel, amilyenekre a repesztéses eljáráshoz szükség van. Mindazonáltal üdvözöljük a kínai terveket, hiszen ennek köszönhetően szomszédunk felértékelheti ezen gázkészleteit, majd erre alapozva módosíthatja a belföldi, mesterségesen alacsonyan tartott gázárait. Eszköz lehet abban is, megállapodjunk a vezetéken Kínába küldendő orosz gáz áráról.
A Gazprom megpróbálja majd lebeszélni Kínát a nem hagyományos gáza felhozataláról? Ha nem, mit üzen a Gazprom Kínának a palagáz-termelés és a repesztés kérdésében?
A Gazprom csoport még vizsgálja a kérdést a kínai partnereivel. Nem döntöttünk semmiről.
Milyen, a repesztéshez köthető szaktudással tud szolgálni a Gazprom átadni a kínaiaknak?
Erről még korai bármit is mondani.
Tudná-e számszerűsíteni, hogy a 2008 körül az USA-ban indult, globális palagáz-termelési forradalom hogyan hatott a Gazprom exportjára világszerte? Vagy másként: csökkent-e emiatt a Gazprom kivitele, vagy szinten maradt?
Minimális és átmeneti volt a hatás. Az amerikai palagáz-termelés beindulása és a szintén az USA-ból kiinduló, világgazdasági és pénzügyi válság miatt megváltozott az LNG szállítmányok útvonala: az addig az USA-nak szánt tételek más, részben európai vevőkhöz kerültek. Európa a Gazprom csoport fő piaca. Az utóbbi időben az LNG szállítmányok megint másfelé tartanak, elsősorban Ázsiába. Vagyis az amerikai palagéz nem befolyásolta érdemben az Gazprom csoport kivitelét. Számokkal szemléltetve: 2011-ben, amikor az európai gázigény 10,5 százalékkal esett, a Gazprom európai kivitele 8 százalékkal 150,0 milliárd köbméterre nőtt. A gázigény változására és így az exportunkra leginkább az időjárás hat, utána pedig az időjárás, és megint csak az időjárás.
Most, amikor a vizes repesztéses eljárásnak köszönhetően az USA tele van olcsó gázzal, néhány amerikai társaság már számottevő európai, ázsiai és más exportra is készül, ahol nagyobb nyereséget érhetnek el. A Gazprom ezeket az exportra készülő társaságokat lehetséges versenytársainak tekinti? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?
A mostani amerikai gázpiaci modellt közép- és hosszú távon is fenntarthatatlannak tartjuk. Előrejelzésünk szerint hamarosan megmutatkozik az áraikban a magas termelési költség és az alacsony összeférhetetlenségének a következménye, azaz megdrágul a gáz. Amint ez megtörténik, gazdaságilag megvalósíthatatlanná válik az az amerikai terv is, hogy az ország jelentős gázexportőrré váljon, a gáza pedig ott marad a belföldi piacon. Lehet, hogy néhány szállítmány eljut majd a kiemelkedő ázsiai piacokra, például Japánban, ahol a kereslet és az árak is egyre nőnek.
