Kína kezében van a vámháború legveszélyesebb fegyvere: csak most derült ki, mekkora a gazdasági függés – mindent leuralt a „Made in China”
Bár a Nyugat – ráébredve, hogy az elmúlt évtizedekben túlságosan rátámaszkodott az olcsó kínai iparra – egyre nagyobb lépéseket tesz azért, hogy csökkentse a kiszolgáltatottságát a Kelettel szemben, egyre több szektorról derül ki, hogy Peking kezében vannak az ellátási láncok kulcsai. Ezt a dominanciát az elmélyülő kereskedelmi háborúban a kínai kormány egyre gyakrabban veti be politikai fegyverként.
Az Egyesült Államok újra szembesült azzal, hogy Kína nemcsak termel, hanem irányít is. Amikor Peking korlátokat vezetett be a ritkaföldfémek exportjátban, az amerikai ipar hirtelen lebénult – az autógyártóktól a védelmi szektorig. Donald Trump elnök végül tárgyalóasztalhoz ült Hszi Csin-pinggel, és múlt héten megállapodás született az anyagok szabadabb áramlásáról. Csakhogy a ritkaföldfémek mindössze a jéghegy csúcsát jelentik.
Kína legalább három stratégiai iparágban egyeduralkodó, és ezzel az egész világot a markában tartja:
- a lítiumion-akkumulátorok,
- a fogyasztói csipek
- és a gyógyszeralapanyagok mind Pekingtől függenek.
Ezeken a területeken Kína olyan ellátási fölényt épített ki, amely nagyon nehezen törölhető el, és bármikor politikai nyomásgyakorlásra lehet használni.
Akkumulátorok: a zöldátmenet kínai motorja
Az elektromos járművekhez és az energiatároláshoz nélkülözhetetlen lítiumion-akkumulátorok 79 százalékban kínai katódokból, 92 százalékban kínai anódokból állnak – a Benchmark Mineral Intelligence adatai szerint. A feldolgozott kobalt 80, a grafit pedig 98 százalékban Kínából jön.
A világ két legnagyobb akkumulátorgyártója, a Magyarországon is terjeszkedő CATL és a BYD egyaránt kínai. Még ha egy akkumulátor máshol készül is, belső komponenseiben szinte biztosan jelen van a kínai technológia. Peking az utóbbi hónapokban exportengedélyekhez kötötte az akkumulátorgyártáshoz szükséges technológiák és berendezések kivitelét – ezzel gyakorlatilag lezárva a tudás szivárgásának útját.
Van egy fém, amit már a kínaiak se akarnak termelni, de úgy drágul, hogy már nem lehet lebecsülni
A globális energiapiac átalakulása és Kína környezetpolitikai szigorítása újabb lendületet adott az alumínium árának. A könnyűfém tonnánkénti ára tovább emelkedhet, mivel egyrészről a kínai hatóságok energiahatékonysági és karboncsökkentési intézkedései szűkítik a kínálatot, másrészről pedig az építőipari és zöldenergia-szektorban nő a kereslet.
Csipek: az „elavult” technológia is fegyver
Bár a fejlett félvezetők terén Kína még nem önellátó, az alsó és középkategóriás csipek gyártási kapacitásának harmada már ott összpontosul. Ezek a csipek egyszerűbbek, de nélkülözhetetlenek az autóiparban és a haditechnikában is, a fogyasztói elektronikákról nem is beszélve.
A gallium és germánium nevű nyersanyagok – amelyek nélkül sem a csipek, sem a napelemek nem működnek – termelésében Kína a világpiac szinte teljesét birtokolja: 2024-ben a globális galliumtermelés 99 százaléka onnan származott.
Amikor tavaly Peking korlátozta ezek exportját, azonnal megugrottak az árak és akadoztak a szállítások.
Egy friss példa jól mutatja, milyen gyorsan tud fájdalmat okozni a rendszer: amikor a holland Nexperia egyik kínai leányvállalatát államosították, Kína leállította az onnan származó csipek exportját – és heteken belül autógyárak, köztük a Honda, kénytelenek voltak leállni.
Gyógyszeralapanyagok: a láthatatlan függés
A legtöbb nyugati gyógyszeren nem szerepel a „Made in China” felirat, de az alapanyagok – például az acetaminofen és az ibuprofen – jelentős része onnan jön. Az antibiotikumokhoz használt aktív összetevők többsége is kínai eredetű, így még az Indiában gyártott alapanyagokhoz is gyakran kínai vegyszereket importálnak.
A koronavírus-járvány idején Peking már jelezte, hogy tudatában van ennek a függésnek: a hivatalos Hszinhua hírügynökség 2020-ban nyíltan írt arról, hogy Kína exportkorlátozásokkal „belefojthatná az Egyesült Államokat a koronavírus tengerébe”. Bár erre végül nem került sor, a fenyegetés világos volt.
Donald Trump és Hszi Csin-ping legutóbbi egyezsége ugyan rövid távon enyhítheti a ritkaföldfémválságot, de a nyugati stratégiai függés strukturális probléma marad.
Kína évtizedek óta iparpolitikával építi exportfölényét, amelyet bármikor gazdasági vagy politikai eszközként használhat.
A kérdés nem az, hogy mikor jön az újabb szorítás, hanem hogy Európa és az Egyesült Államok addigra képes lesz-e alternatív forrásokat és gyártási láncokat kiépíteni.
A Nyugat most megúszta Kína haragját: tűzszünethez vezetett a Trump–Hszi-csúcs – a ritkaföldfémek miatt azonban újra kitörhet a háború
A kereskedelmi tárgyalások stabilizálódtak Trump és Hszi találkozója után, de a két nagyhatalom közti vámháború könnyen elfajulhat. Scott Bessent pénzügyminiszter szerint Kína rövid távon nem tudja nyomás alá helyezni az Egyesült Államokat a ritkaföldfémekkel.
