Szakmai irányelvek, etikai normák, képzettséghez kötött működési jogosultság, működést szabályozó szakmai felelősségbiztosítás – mind-mind válaszra váró nyitott kérdések. „Az iparág, amely szolgáltatásait szinte teljes egészében a hazai KKV szektorra építi, és a munkaképes lakosság mintegy 10 százalékát foglalkoztatja, jelenleg félkarú óriás. A szolgáltatások szinvonalának megőrzéséhez és a fekete foglalkoztatás visszaszorításához állami szerepvállalás szükséges” – mondta lapunknak Décsi Gábor, a Dome Facility Services Group ügyvezető partnere.
Az évente nagyjából kétezer milliárd forint hozzáadott értéket termelő iparág jelentőségét jól példázza, hogy szinte nincs olyan szervezet, amely képes lenne létesítménygazdálkodási szolgáltatások nélkül működni. Annak ellenére, hogy maga az iparág rendkívül fiatal, nemzetgazdasági szerepe egyértelműen meghatározó. A szektor hatékony működését ugyanakkor ellehetetleníti a szabályozatlanság. „A létesítménygazdálkodás az egyetlen ipar, amely szolgáltatásait szinte teljes egészében a hazai KKV szektor vállalatai által biztosítja. A szakmai normák hiánya éppen ezért jelent kiemelt problémát. Jelenleg a szabályozatlan, a gyakran túl sok szereplős beszállítói piac átláthatatlan, a szolgáltatások minőségére nincs garancia és az esetenként irreális árverseny a fekete foglalkoztatás melegágya” – összegezte a problémákat Décsi Gábor, a Dome Facility Services Group ügyvezető partnere.
A Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség már 2009-ben kezdeményezte az átfogó stratégia kidolgozását, lényegi áttörés a mai napig nem következett be. Az európai gyakorlattal ellentétben Magyarországon a létesítménygazdálkodási piac rendkívül laza keretek között működik. A szakma reputációja alacsony: nincsenek általánosan ismert és elfogadott szakmai irányelvek, ráadásul a működési jogosultság, valamint a szakképzés tekintetében sincsen általánosan elfogadott rendszer. „Nincs stratégiai (felsőfokú menedzser) és taktikai (középfokú létesítménymérnök) szintű létesítménygazdálkodási képzés, ezért nem egységes a vállalati létesítménygazdálkodási kultúra. Ennek következményeként viszont a szolgáltatási elvárások, a teljesítménymérési rendszerek, és a szolgáltatási árszintek is alapvetően különbözőek” – vélte a szakember.
Míg más iparágban a piaci szereplők árazásában a 20-30 százalékos eltérés az átlagos, a létesítménygazdálkodás piacán az esetenkénti 100 százalékos árkülönbözet sem ritka. Ráadásul a szolgáltatások átláthatatlanságával és az irreális árverseny gerjesztésével gyakran a működési költségek sem kitermelhetőek.
Az iparágban a visszaesés első jelei már 2009 elejétől láthatóak voltak, ugyanis ahogy a megrendelői oldalon folyamatosan szűkültek a rendelkezésre álló források, úgy nőtt a nyomás a kiadáscsökkentés irányában. A következő évben már a piaccsökkenés is elkezdődött részben a megrendelői oldal átalakulása miatt, részben pedig azért mert 2010-re szinte eltűntek az elkészült új építésű létesítmények, ahol korábban új megbízásokhoz lehetett jutni. A tavalyi év már inkább az intenzívebb verseny kialakulásáról szólt a szektorban, mert új ügyfél hiányában sosem látott harc indult a meglévő projektekért, ráadásul a megbízások aránya nem csak a versenyszférában lett kevesebb, a korábban nagy volument jelentő államigazgatási megrendelések száma is jelentősen csökkent.
