Az év menedzsere: hitelesnek kell lenni

- Mi a legfontosabb ahhoz, hogy valaki jó menedzser legyen? A tapasztalat, a tanulás, vagy az adottság?
- Az én fejemben elkülönül a menedzser és a vezető fogalma. Vezetőnek lenni valószínűleg egyfajta  születési adottság. Olyan hiteles ember – hitelessége pedig ezer apró cselekményből áll össze –, akiben a többiek megbíznak, akit elfogadnak, s akit ezért követnek. A menedzserséget viszont megtanulható szakmának gondolom, így arra is megvannak a szakmai válaszok, hogy valaki mitől jó menedzser, s ha nem az, miért nem az. De egy jó menedzser még nem lesz jó vezető. Senkit sem akarok megbántani vele, de szerintem jó vezetőnek lenni nem megtanulható dolog, ez inkább habitus és gyerekszoba kérdése. Mellesleg kikényszeríteni sem lehet, hogy valakit tényleg elfogadjanak.

- Így nem is kíséri figyelemmel a vállalatvezetési trendeket, eredményeket, divatokat?

- Lehet, hogy csalódást okozok, de nem ismerem ezeket a trendeket. Úgy gondolom, hogy a vezetőnek van egy missziója: kapott egy feladatot a tulajdonostól, amit, ha elvállalt, akkor annak a legjobb tudása szerint eleget kell tennie. Nekem ez így elég világos. Nyilvánvaló, hogy ennek során értéket kell teremtenie, mégpedig úgy, hogy a csapata is érezze, hogy értéket teremtenek, hogy meg vannak becsülve, hogy kiszámítható módon, de szigorúak a velük szembeni elvárások. Mindez nem trendfüggő. Egyébként nem is hiszek a cégvezetési módszerekben, és  vegyes a megítélésem azokkal a menedzserekkel szemben, akik tankönyvi módszereket alkalmaznak. Lehet persze, hogy egy-egy tankönyvi megoldás működhet bizonyos életkorban, helyzetben, vagy feladatra. Az is lehet, hogy ezek a képzett menedzserek kiváló PowerPoint prezentációkat készítenek, de a vezetői munka nem erről szól. Idővel mindenkinek kialakul a saját vezetői stílusa, adott feladat megoldására több saját elképzelése is van. Éppen azért tudja a hegyre vezető ezer út közül a legalkalmasabbat kiválasztani, mert ismeri azt a közeget, amelyről döntenie kell, hiszen benne él. Mindezt honnan tudná, aki a feladatot kívülről nézi, és arról egy modell alapján akar dönteni?

Zsuga János (43)

A Miskolci Egyetemen végzett okleveles gázmérnökként, ugyanott doktorált is. 2009 óta az egyetem címzetes egyetemi docense, mellette más egyetemeken is tanít. 1994 óta dolgozik a Mol kőolaj- és gázszállítási, majd gázkereskedelmi területén. 2001-től felelt a Mol földgázszállításáért, rendszerirányításáért és gázforgalmazásáért, 2003-ban nevezték ki a Mol Földgázszállító vezérigazgatójává, majd az FGSZ vezérigazgatójává. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetését a magyarországi földgázellátásáért végzett munkája elismeréseként.

- Tudományos végzettsége és munkája időt vesz el a vezetői munkájától, vagy segíti abban?
- Számomra azért nagyon fontosak konferenciákon és az egyetemen való előadások, mert ahhoz, hogy valaki jó előadó legyen, önmaga és mások számára is be kell tudnia bizonyítania, hogy amit tud, azt képes jól interpretálni is. Egyszerű mondatokkal, érthetően kell előadni, hogy a hallgató ne csak megtanulja, hanem meg is értse, amit hall. Jól kérdezni ugyanis akkor tud, ha már érti is, amiről kérdez. Azért is szeretek a földgázszállításról, az energiastratégiáról és az energiabiztonságról előadni, mert az egyetemi hallgatók nincsenek függő viszonyban, egyenes kérdéseket tesznek fel. Mindez a földgáz esetében kiemelten fontos, hiszen a gáz nemcsak szitokszó, ahogyan a leggyakrabban előkerül, hanem nagyon is komoly műfaj.

- Milyen tapasztalatokon, gyakorlati helyzeteken keresztül érett vezetővé?
- Nagyon sokat tanultam Hernádi Zsolttól és Mosonyi Györgytől. Olyan vezetési stílust alkalmaztak, hogy hagytak dolgozni, de szigorúak voltak az elvárásaik is. Az első próbatétel a 2000-es évek elején volt, amikor meg kellett tanulnom, hogy mi az a tulajdonosi elvárás. Fel kellett vennem a ritmust, a tulajdonosi elvárás figyelembe vétele mellett pedig képviselnem kellett az emberi értékeket is. Komoly próbatétel volt a gázválságok kezelése, és az is, hogy hogyan kommunikáljak a kormányzat felé. Kihívás, amikor nem szakmabeli embereknekkell elmagyarázni, hogy a gázipar  veszélyes játék, közben pedig higgadtnak is kell maradni. Mindeközben az FGSZ dolgozóiban fenn kell tartanom a motivációt, az életkedvet, hogy lássák, továbbra sem halott szakmát művelnek. Ha ugyanis úgy érzik, hogy a munkájuknak nincs értelme, akkor elvész a motiváltságuk is.

- Összefügghet a most kapott díj azzal, hogy az FGSZ nemrég újból elnyerte a Legjobb munkahely kitüntetést?
- Erre nem tudok válaszolni, nincs a legjobb munkahelyre sztenderd. Maguk az emberek érzik úgy, hogy az FGSZ-nél normális és kiszámítható körülmények között dolgoznak, értelmes munkát végeznek, megbecsülik őket, olyan ellenszolgáltatást kapnak, amivel egzisztenciát teremthetnek, hosszú távra tervezhetnek. Ezt bármely cégnél meg lehet valósítani, ahol a vezetés vállalja, hogy hosszú távon követik az értékrendjüket, hogy tartják magukat ahhoz, amiben megállapodtak, s ha esetleg nem tudják tartani, akkor is meg tudják mondani, hogy miért. Talán ez a titka, hogy nálunk kiemelkedően magas az elkötelezettség. Extra juttatás nincs.

- Mit vár el a saját alkalmazottaitól?
- Nem érzem magam erőszakos vezetőnek, meglehetősen nagy szabadságot adok , nem ülök a nyakukon. Megbeszéljük és kiadjuk a munkát. „Felnőtt ember vagy, csináld, kérdezz, ha kell, az eredménnyel pedig gyere vissza. Eleve azért adom a feladatot, mert azt gondolom, hogy meg tudod csinálni”. Nem szólok bele az alattam levő vezetői szintek munkájába, abba sem, hogy hogyan adják tovább a munkát. Ez az ő feladat- és jogkörük, persze úgy, hogy közben mindenki lojális a céghez. Extra elvárás nincs. Minden a kölcsönös bizalomra épül. Ezért alakult ki, hogy aki a céghez jön, valahogy rögtön a család tagjának érzi magát, és elképesztő módon fel is pörög a teljesítménye.

- Nem merült fel, hogy az ismereteivel ne mások, hanem önmaga számára hasznosítsa?
- Nyilván eljön az ember életében az a korszak is, amikor a saját vállalkozását erősíti. Én azonban most az FGSZ irányítását egyfajta szolgálatnak tekintem. Fontos nekem a földgázszállítás, hittel csinálom, és, amíg így van, addig prioritást élvez.

- Sokaknál a magánéletük rovására megy az, ha a munkájukat mindennél előbbre valónak tekintik. Önnél ez hogyan alakult?
- Ugyanúgy, mint másoknál. Ez a hozzám hasonló életmódúak életének a tragédiája. Olyan pozíciót töltök be, hogy az ember vagy itt van, amikor kell, vagy nincs itt egyáltalán. Félig nem lehet csinálni, akkor elvész a hitelességed. Ezt az életmódot vagy elfogadja a család, vagy nem.

Mit segít mindezen a sport?

Ez tart életben. Minden nap reggel korán kelek, és megyek edzésre. Többen csak miattam járnak le olyan korán edzeni, amit ezúttal is köszönök nekik. Be kell látnom, hogy eljön az az idő, amikor ennek vége lesz. Tíz éve állok az FGSZ élén. A most kapott díj ennek a 10 évnek a megkoronázása volt. Köszönöm azoknak, akik jelöltek.