Főnök, vízióval

– Egy éve nevezték ki Magyarország és az Adria-régió elnökévé, miközben az itthoni cég ügyvezetője is maradt. Mi változott az életében?
– Az utóbbi néhány évben csak az Unilever Magyarország tevékenységére koncentrálhattam. Jó volt kicsit mélyre ásni, alaposabban megismerni mindent. Korábban többször voltam egyszerre több országnak is valamilyen részterületen a felelőse, irányítója, de nem az egész tevékenységért feleltem. Most viszont négy ország tartozik hozzám, Magyarország mellett Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina is. Természetesen nekem a magyar üzlet továbbra is fontos, hiszen két nagyon sikeres éven vagyunk túl, de lesz még folytatás.

– Sikeres évekről beszél? Árbevételben ez igaz, de nyereségben az előző évhez képest nagy a visszaesés.
– Az említett statisztika a teljes magyar tevékenységet tartalmazza, azaz a három gyár eredményét is, viszont én csak a belső értékesítésért és a marketingért felelek. Ha így nézzük a forgalmat és az eladott volument, akkor jók az eredményeink. Az Unileveren belül Európában a második legnagyobb növekedést értük el 2012-ben, és a piaci részesedésünk is nőtt. A nyereség visszaesésében benne van a tavaly bevezetett népegészségügyi adó (NETA) hatása és az árfolyammozgás következménye is.

– Húsz éve dolgozik az Unilevernél, ahol gyakornokként kezdett. Most elérkezett egy csúcsra. Gondolta volna ezt húsz évvel ezelőtt?
– Igen, mert hittem magamban, és megvolt bennem a kellő alázat a munka iránt. Bár húsz évvel ezelőtt inkább pénzügyi területben gondolkodtam, de hasonló karrierrel. Tíz évvel ezelőtt ezt fogalmaztam meg célként.

– Pár éve vezeti már a magyar Unilevert. Most is úgy látja, fontos a marketing- és az értékesítési tapasztalat?
– Olyannyira úgy gondolom, hogy például az ügyvezetés mellett az értékesítést is megtartottam. Nagyon fontosnak vélem a partnereinkkel való kapcsolattartást. Az elődeim külön értékesítési igazgatóval dolgoztak, igaz, ők külföldiek voltak, nem tudtak magyarul. Márpedig a magyarnyelv-tudás a belső piacon nagyon hasznos. Mivel ehhez a területhez nem értettem, újra elkezdődött egy betanulási folyamat. Ez annyiban volt más, mint az előző, hogy felső vezetőként tanulhattam, profi csapatok irányítójaként, munka közben sajátítottam el a marketing-, majd az értékesítési ismereteket.

– Azt mondta, önnel pályakezdőként elbeszélgetett a cég elnöke, de ma már nincsenek ilyen beszélgetések. Miért szűntek meg? Túl nagy lett a vállalat?
– Egyre nagyobb a cég, és egyre nagyobb a nyomás minden vezetőn. A vállalati szervezeti piramis is egyre laposabb, kevesebb a vezetői pozíció. Költségoldalról jelentős megtakarítást jelent, hogy több vállalat közös irányítás alá került, a döntéshozatal is felgyorsult, karrierlehetőség szempontjából viszont szűkültek a lehetőségek. Viszont kevés olyan vállalat van Magyarországon, ahonnan egy fiatal gyakornok két-három éven belül a világ bármely pontjára eljuthat dolgozni. Én az elmúlt húsz évben három országban dolgoztam, Hollandiában, Csehországban és Horvátországban. De itthon is akadnak izgalmas feladatok különböző területeken.

– A kormány egymás után köt stratégiai megállapodásokat multinacionális cégekkel. Az Unilever nincs a partnerek között?
– A kormány dönti el, kivel szerződik. Én azt sem tudom, milyen kritériumrendszernek kell megfelelni a kiválasztottnak, milyen előnyökkel, kötelezettséggel jár egy ilyen kapcsolat.

– Sok nemzetközi vállalatot külföldi vezet itthon. Számít az, hogy ön magyar, s talán jobban érti az itteni gondolkodást, a nyelvet.
– Sok múlik ezen. Magyarországon három gyárunk van, az adriai országokban, Csehországban egy sem. Romániában egy, Lengyelországban több is. A régióban erős a pozíciónk. Hogy ez így alakult, abban a magyar menedzsmentnek, a különböző szintű vezetőknek nagy szerepe volt. Most személyemben az ügyvezető is magyar, de a teljes itteni igazgatótanács is csak magyar tagokból áll. Ilyenre nem volt példa a vállalat elmúlt 22 éves történetében. A cégen belüli globális munkavállalói elégedettségfelmérés azt jelzi, itt nagyon magas az elkötelezettség, a lojalitás. Ez a csapat hosszú távon gondolkodik. Egy külföldi vezető két-három év után elmegy. Mi itt szeretnénk élni, s nem mindegy, milyen az ország, a környezetünk, a munkahelyünk. Ezért szívesen hozunk áldozatokat is.

A teljes interjú a Manager Magazin december–januári számában olvasható.