Vajon miért zuhog az eső?

A felhők ugyan könnyűnek látszanak, de még a kicsi báránybodrocskák is akár több száz tonnát nyomhatnak – ennek ellenére súlytalanul lebegnek az égbolton. Ennek oka, hogy nagy magasságban a földről felszálló pára kiválik az olyan apró részecskéken (kondenzációs magok), mint például a por. Az így keletkező cseppecskék csak jó 20 mikrométer nagyságúak – mégsem esnek le a földre, mert a felhajtóerő könnyedén megtartja azokat.

Ha a cseppek azonban tovább nőnek – mert összeolvadnak másokkal –, végül „leszakadnak” a felhők, zápor, hódara, szitáló eső, jégeső vagy havazás formájában. Vízcseppek csak a felhők alsó rétegeiben találhatók. Nagyobb magasságban csökken a hőmérséklet, és jégkristályok képződnek. Ezeken egyre több felhőcsepp rakódik le, úgyhogy a kristályok gyorsan nőnek – 20 perc leforgása alatt akár 10 000-szeres nagyságúra. Ha a felfelé fújó szél a legfelsőbb „emeletekről” szakítja le ezeket a golyócskákat, a kristályok jégesővé állnak össze. Ellenben ha a jéggolyócskák a középső zónából süllyednek le, a felhő alatt uralkodó hőmérséklet határozza meg, hogy a földet hó vagy eső formájában érik el.

A szitálástól a záporig

a szél- és időjárási viszonyok szabják meg azt, hogyan esik az eső. Enyhe felfelé fújó szélben a cseppek átlagban 5 m/s sebességgel süllyednek a felszínre – ez a közép-európai csendes eső. Napokig tarthat, mert a cseppek mérete és sebessége csekély, így hosszú időbe telik a felhő kiürülése. Szitáláskor a cseppek mérete csak fél milliméter, és lassabban hullnak, mint 1 m/s. A záporesőt erős feláramló szél előzi meg, amely a cseppeket sokáig a felhőben tartja, amíg azok akár az ötmilliméteres nagyságot is elérik: ezután következik a felhőszakadás.