Mégsem őrült a „holdkóros”?

Christian Cajochen kezdetben visszafogott volt, és féltette a hírnevét komolyan vehető alváskutatóként. Ugyan egyes kollégái elfogadták volna a teliholdkor jellemző világosságot mint lehetséges befolyásoló tényezőt; más faktorok, mint tömegvonzás vagy „ismeretlen sugárzás”, azonban nem jöhettek szóba.

Vagy mégis? Cajochen csapata a Bázeli Egyetemen szigorúan ellenőrzött körülmények között és állandó tompított világítás mellett meglepő felfedezést tett: telihold előtt és után négy nappal a 33 kísérleti alanynak átlagosan öt perccel tovább tartott, amíg elaludtak. Emellett az alvásuk felszínesebb volt, és akár 20 perccel is rövidebb ideig tartott, mint más napokon.

De vajon miért? A hold változó vonzása ugyan megmozgatja a tengereket, ám az emberi testben ilyen hatás kiváltásához nincs elég víz. Cajochen feltételezése szerint lehetséges, hogy az embernek van egyfajta egy belső órája, amely a holdfázisokat is figyelembe veszi. Egyes tengeri állatokban található ilyen „műszer”, hogy az árapálymozgásokat táplálékkeresés céljából optimálisan kihasználhassák. Lehet azonban, hogy az alanyok úton a laborba, már ki voltak téve holdfénynek, és egyszerűen ezért aludtak rosszabbul.