Az elidegenedett testvérek

Ellenségeskedő fívérként áll szemben egymással aaz iszlám két nagy vallási irányzata: a szunniták, amelyekhez a muzulmánoknak mintegy 80 százaléka tartozik világszerte, és a síiták, amelyekhez közel 15 százalék.

Konfliktusuk a Mohamed utódai körüli vitában gyökerezik: a próféta halála után, 632-ben egy kisebbség annak unokatestvérét és vejét, Alit tekintette az új vallási vezetőnek – ez a „Síat Ali“, az „Ali pártja“. A legtöbb muzulmán azonban Mohamed korai útitársát, Abu Bakrt kiáltották ki vezérnek. Magukat szunnitáknak nevezik; a „szunna“ hagyományt vagy szokást jelent. A két vallási irányzat közötti szakadás évszázados rivalizálást vont maga után.

A konfliktus a Közel-Keleten is két táborra osztja a politikai vezetőket: az egyik oldalon áll az Irán által dominált „síita félhold“, de Irak uralkodóosztálya is síita, ezért ez az ország is ide tartozik. Hasonlóképpen Szíria, amelyet alaviták – a Síatból származó hitközösség – kormányoznak. Emellett Irán pénzeli a libanoni Hezbollah milíciát. A „félholddal“ szemben áll a „szunnita karéj“, amely Egyiptomból indulva Jordánián és a palesztin területeken át Törökországig húzódik. Ezek a Szaúd-Arábia és Katar által támogatott erők féltik a stabilitásukat. Az „arab tavasz“ forradalmai tovább súlyosbították a két pólus közötti konfliktust. Szíriában, amely pontosan a metszéspontban fekszik, jelenleg katasztrofális formában eszkalálódik a helyzet. Bassár el-Aszad elnök, aki az alaviták síita kisebbségéhez tartozik, támogatást kap Irakból, Iránból és a libanoni Hezbollahtól. A felkelők oldalán a hangot a szunniták adják meg.