Molyok ezrei segítik a lajhárokat
állatvilág Hogyan jutnak nitrogénhez a lajhárok? Fő táplálékuk keveset tartalmaz ebből az elemből. Szerencsére hordoznak magukkal alternatívát.
A füstös háromujjú lajhár (Bradypus variegatus) kész mozgó ökoszisztéma, amint azt a Wisconsini Egyetem biológusai kiderítették. Jonathan Pauli és Zachariah Peery kutatók eredetileg pusztán azt a kérdést akarták tisztázni, vajon a lomha állatok miért veszik maguknak a fáradtságot, hogy egyszer egy héten elhagyják kedvenc fájukat, csak azért, hogy a földön végezzék el a dolgukat. Miért nem választja tehát ez a figyelemre méltó lény a veszélytelen „pottyantós” WC megoldást?
A válasz komplex, és köze van azon molyok százaihoz, amelyek a lajhár bundájában hemzsegnek. Ezektől az állat nem akar megszabadulni, a bundájában tenyésző gombák ugyanis lebontják a döglött molyokat, így nitrogén keletkezik, amely pedig csak alacsony koncentrációban található meg a fő táplálékául szolgáló levelekben.
Hogyan jut azonban a nitrogén a bunda viselőjének szervezetébe? Közvetett módon: a nitrogén trágyázza a lajhár bundájában tenyésző zöldalgákat. Ezt az állat ledörzsöli és felnyalja. De az ilyen étkezésekhez folyamatos „molyutánpótlásra” van szükség. És hol „teremnek” a molylárvák? A talajon, a lajhár ürülékébe rakott tojásokból! A lárvák csak akkor tudnak a bundába mászni, ha az állat lemászik hozzájuk – oda, ahol megszabadult az ürülékétől.
