Felesleges víz Magyarországon?

A Magyarországról évente kifolyó vízmennyiség 10-15 köbkilométerre nagyobb annál, mint amenyi a szomszédos országokból befolyik. A Duna és a Tisza közvetítésével évente 100-110 köbkilométer víz érkezik be, ezen felül az országra évente átlagosan mintegy 50 köbkilométer csapadék hull. Kérdés, hogy lehet-e csökkenteni a vízkészletünkből elvesző 10-15 köbkilométert, ha pedig igen, érdemes-e.

A válasz igen, ha a csapadékot az eddiginél jobban tudjuk hasznosítani, másként viszont lehet, hogy éppen szabadulnunk kell a felesleges víztől. Több tényező is befolyásolja a lehullt légköri csapadék sorsát. Ezek közé tartozik, hogy a növényzet mennyi vizet használ fel a testtömege felépítéséhez, hogy mekkora a talaj párolgása, és mennyi vizet használnak el a gyomnövények, összességében tehát nagy a talajművelés szerepe.

hogyan a növénynemesítésé is: azonos vízmennyiség mellett a szárazságtűrő növények produktuma magasabb, ahogyan a „törpösített” növényeké is. Az ilyen irányú nemesítés figyelemre méltó eredményeket ért el Magyarországon. Fontos a területegységre jutó növényszám megállapítása is, amelynél figyelembe kell venni a talaj természetes víztartó képességét és a növények egymás iránti tűrőképességét is. (Az erdészet esetében a szántóföldi és a kertészeti növényekhez hasonló mérlegelésre van szükség.) Míg az állókultúráknál (szőlő, gyümölcsös) a termőhely kiválasztása eleve eldönti a természetes csapadék érvényesülését, az erdők esetében főleg a lejtőviszonyok a meghatározóak. Az aljnövényzet nagymértékben tudja visszatartani a csapadékot.

Csak ott gazdaságos az öntözés, ahol a közelben van a víz. Tehát a légköri csapadék hasznosítása ott lehet hatékony, ahol az öntözés költséges vagy nem lehetséges. Természetes vegetáció esetében az a legegyszerűbb, hogy be sem avatkozunk be a folyamatokba. Ideiglenesen károk ugyan bekövetkezhetnek, de nagyobb idősávban a populációk korrigálják önmagukat.

Összességében tehát a légköri csapadék jobb hasznosítása érdekében ott érdemes beavatkozni, ahol az tényleges gazdasági hasznot ígér. Ez nagyjából az ország keleti térségeit jelenti, mert ott kevesebb csapadék hull, mint a Duna vonalától nyugatra. Amikor azonban rövid időn belül nagy vízmennyiség hullik le, a fenyegető károk elhárítása miatt a védekezés kerül előtérbe.

A munka könnyebb és eredményesebb lehet, ha a felszínt növényzet borítja, és bonyolultabb, ha a felszín csupasz. A burkolt utak esetében a burkolatok anyagának, lejtési tulajdonságának kiválasztásánál, a vele párhuzamosan kiépített elvezető árokrendszerrel együtt korlátozható a lezúduló csapadék károkozása, míg a burkolatlanoknál az út körüli növénysáv segítheti az elvezetést. Az általános feladat ilyen esetekben az elfolyás csökkentése.

De mi legyen az elfolyt vízzel? Tekintsük veszteségnek, vagy próbáljuk meg hasznosítani? Kis tározókban megfogható és abból később felhasználható a pillanatnyilag felesleges víz. Bár e tározók kialakítása elég költséges, de bárhol megvalósítható.

Válaszúton

A légköri csapadékkal való gazdálkodás lényege tehát az, hogy vagy több értéket képező produktumot szeretnénk, vagy lecsökkenteni a bőséges csapadék miatti károkat. A rugalmas alkalmazkodás vagy a kétszeresen előnyös módszerek alkalmazása mindesetre biztosan sikeres lehet. Jó példa erre a vetőmag minősége: akkor is előnyösebb nemesített vetőmagot használni, ha sok eső hullik le, és akkor is, ha szárazság van.