Kislibától a tollpaplanig

– Éppen negyedszázada, hogy kiköltöztem a családommal tanyára, a Tarhos közelében található Békéserdőre. Libatenyésztéssel pedig 23 éve foglalkozunk családi gazdálkodásban – nyilatkozta lapunknak Molnár István. – Persze, az azóta eltelt több mint két évtized alatt sok minden megváltozott, akkor ezer darab naposlibával kerestük a megélhetésre valót, ma négyezerrel.

Arra a kérdésünkre, hogy miként sikerült talpon maradniuk, miközben a libatenyésztők nagy része napjainkra feladta a tevékenységet, az őstermelő elmondta, külterületi tanyájuk minden tekintetben ideális az állatok számára.

– Sokan falusi környezetben neveltek libákat, ami jelentős pluszköltségekkel jár. Itt viszont minden megfelelő a szárnyasok számára, és nincsenek olyan pénzügyi terhek, mint egy-egy sűrűbben lakott településrészen – ecsetelte Molnár István.

A libákat és a tollat is értékesítik, ami tisztes megélhetést biztosít számukra.

– Nem vagyunk gazdagok, vagy különösebben jómódúak, de nincsenek napi anyagi gondjaink, ami nagy szó mostanában – fogalmazott.

Az állattenyésztést 2008-ban falusi turizmussal egészítették ki.

– Egy LEADER-programmal kapcsolatos megbeszélésen vettem részt 2006-ban – emlékezett vissza erre az időszakra Molnár István. – Akkor fogant meg az ötlet bennem, hogy érdemes lenne megmutatni az érdeklődőknek, hogy mivel foglalkozunk. Így indítottuk útjára a Kislibától a tollpaplanig elnevezésű projektet, amelynek részeként vendégeink végig kísérhetik az egész folyamatot, az állattenyésztéstől az ágynemű elkészültéig.

Az elképzeléshez sikerült támogatást nyerni a már említett LEADER-­program keretében, melynek köszönhetően bemutatótermet és kóstolóparkot építettek fel a Libás tanyán. A beruházás a közelmúltban, a látogatói igényeknek megfelelően, szálláshellyel is kiegészült.

– A tanyánk, kis túlzással, a világ végén helyezkedik el, ami legalább annyira az előnye, mint a hátránya is – fogalmazott Molnár István, aki elárulta, hogy a marketing nagyon érdekes módszerét választották.

– Soha egy fillért sem költöttünk reklámra. Azt az összeget, amit a hirdetések elvittek volna, inkább a vendégeinkre fordítottuk – osztott meg egy kulisszatitkot lapunkkal a tanyatulajdonos, aki, mint már említettük, az állattenyésztést őstermelőként, az idegenforgalmi tevékenységet vállalkozóként végzi.

– Az volt a tervünk, hogy az emberek majd elmondják egymásnak, hogyan érezték magukat, s ha kellemesen telt az itt eltöltött idő, akkor a jó hírünket is elviszik – fogalmazott.

Az elmúlt években sok ezren fordultak meg a Libás tanyán, jöttek a közelben élők, de nagy budapesti cégek vezetői is tartottak már csapatépítő összetartást. A Libás tanya 2010-ben a Mintaértékű agrár-vidékfejlesztési projekt elismerést érdemelte ki az Utazáskiállításon.

– Természetes, hogy nem tudunk versenyezni nagyobb idegenforgalmi attrakciókkal – tette hozzá. – Soha nem is akartunk többnek látszatni annál, mint amik vagyunk. Az egyetlen titok az egyszerűség.

Molnár Istvánéknál egyébként az utánpótlás is adott. Tizenhat éves fia mezőgazdasági szakra jár, míg lánya szakdolgozatát is a libatenyésztésből írta, és jelenleg Belgiumban kutatóorvosnak tanul a baromfiágazattal kapcsolatban.